Századok – 1970

KRÓNIKA - Ormos Mária kandidátusi disszertációjának vitájáról (Sárdi Anna) 812/III

818 KltÓNIKA kívánságoknak eleget tegyen. Ilyen Móréi Gyulának az óhaja a Titulescu által javasolt kooperációs terv indítékainak megmagyarázására. Forrásanyag hiányában ugyanis a román szándékokat nem tudja objektíven elbírálni. Horthy személyes befolyásának megítélésére viszont témája kapcsán nem érzi magát illetékesnek. Elvileg szintén jogosnak tartotta Tokody Gyulának a Vatikánnal kapcsolatos megjegyzéseit. A vatikáni politika tárgyalása ennek ellenére azért maradt el, mert az arra vonatkozó anyag túl nagy és túlságosan hiányos is ugyanakkor. Elég abhoz, hogy a kérdés bonyolultságát megvilágítsa, de kevés a megoldásra. A szovjet területi kérdésekkel való foglalkozást a disszertáció témája nem indokolja, ezek a versaillesi békeszerződések keretén kívül keletkeztek. Tényszerűen az ún. szovjet revíziót azért sem vetheti fel, mert 1930-ig nem tud szovjet igénybejelentésről. Ezután azokra az opponensi megállapításokra tért át, amelyek véleménye szerint egyes megfogalmazásaiban talán nem elég világosan, de a disszertáció egészéből kitűnően maga is az opponensekhez hasonlóan fog fel. Ezeket a kifogásokat illetően úgy véli, hogy feladata néhány megfogalmazás pontosbításában kell álljon. Ilyen a francia biztonsági politikának a kérdése. Szerinte a disszertáció nem hagy kétséget afelől, hogy a 20-as évek francia politikája — fő vonalában — intranzigens nacionalista politika, amely jelentős szerepet játszott a Duna-medencében és Németországban a jobboldali nacionalista tendenciák erősítésében, s ebben az összefüggésben hozzájárult Hitler hatalomrajutásához is. A disszertáció bemutatja, hogy a biztonság a franciák által felállított rendszer keretében nem volt megteremthető. Ennek egyetlen útját, a francia— szovjet összefogást, a francia politika leghaladóbb képviselői sem tudták végigjárni. Rátérve a periodizációs kérdésre, a szerző kifejtette, hogy a francia biztonsági politika vizsgálata éppen a fentiek miatt nem kezdhető az általános egyetemestörtónelem szempontjából egyébként általa is fontosnak tartott 1929-es dátuir*hal. Objektíve biztonsági politikáról ugyanis csak 1931-től kezdve lehet beszélni. A francia politika ugyan továbbra is imperialista maradt, de ettől kezdve a francia állam érdeke megegyezett a háború elkerülésének általános érdekeivel. Arra válaszolva, hogy 1931-nek vagy 1933-nak tulajdonít-e nagyobb jelentőséget, kifejtette, hogy a disszertációban nem 1931-nek 1933 jelentősége elé helyezéséről van szó, hanem arról, hogy a Hitler uralomrajutását jelentő pillanatot olyan eredménynek tekinti, melyet egy hosszabb általános átalakulási periódus előzött meg, amely szerinte 1931-ben veszi kezdetét. A weimari és a hitleri külpolitika kapcsolatát illetően a minőségi differenciára több helyen van utalás, végül egy helven összefoglalás is. Eszerint a hitleri politika folyamatosságot fejez ki, mivel a korábbi imperialista tendenciák kiterebélyesedését foglalta magában, de fordulatot is jelentett ezek mórvében, az elérésükre irányított módszerekben. Az 1931—33 közötti időt ebből a tekintetből is átmenetinek tartja a szerző, mivel a Brüning, Papén, Schleicher irány folyamatos eltolódást jelentett az agresszív külpolitika felé. Í936 márciusával zárja a szerző a témát, mert ezután francia biztonsági politikáról érdemileg már nem lehet beszélni, csak a francia szövetségi rendszer teljes széthullásáról. Franciaország felelősségéről szólva elmondotta, hogy egyik fő célja éppen annak bemutatása volt, hogy a nácizmus hatalomrajutása, s Hitler kezdeti sikerei csaknem az egész tőkés világ közös produktuma. Véleménye az, hogy mind a német fasizmus, mind a második világháború koprodukcióban készült. Ennek a folyamatnak minél többoldalú bemutatására törekedett. Franciaország esetében ezen a komplexumon belül külön kérdést jelent a francia hadsereg defenzív jellege, s erre a szerző nem talál kielégítő magyarázatot. Egyetértett azzal, hogy a náci politika vizsgálatában nem lehet a világnézeti, eszmei, szubjektív elemet elhanyagolni, ós azt csupán a pillanatnyi taktikai szempontokra visszavezetni. A disszertációban a külföldi történészekkel vitázva maga is éppen az eszmei, szubjektív tényező figyelmen kívül hagyását hiánvolja. Nagyon nehéz lenne a fasiszta vezetők által tényleg kialakított szubjektív koncepció ós a csupán elhitetésre szánt elemek szétválasztása, erre nem is vállalkozott, de ilyen vizsgálatot ugyanakkor nem látna feltétlenül elvetendőnek. Végül a szerző egy olvan pontot említett, melyen nézete alapjában eltér az opponens véleményétől. Nem értett egyet Tokody Gyulának azon véleményével, hogy az első világháborút követő békének a perspektivikus erőviszonyokat kellett volna alapul venniük. Felvetette a kórdóst, hogy vajon mi lett volna az a status, amely a német potenciának megfelelt, és így az egyensúlyt biztosíthatta volna. Zsigmond I.ászlónak válaszolva elmondotta, hogv amikor 1936 márciusát veszi befejező dátumnak, elsősorban katonai szempontok befolyásolják, nevezetesen az a körülmény, hogv a francia vezérkar lezárta azt a lehetőséget, hogy keleti szövetségeseit segítségben részesítse. A bíráló bizottság javasolta a TMB-nek, hogy Ormos Mária számára a történettudományok kandidátusa címet ítélje meg. Sárdi Anna