Századok – 1970

KRÓNIKA - Ormos Mária kandidátusi disszertációjának vitájáról (Sárdi Anna) 812/III

816 KltÓNIKA hatatlan ellentétbe a nemzeti ós politikai érdekekkel. A Monarchia utódállamai gazdasági szerkezetük révén az autarchiára képtelenek voltak, így lehetőség nyílt egy merészebb integrációt előkészítő együttműködésre. Ez az egység csak Németország bevonásával volt elképzelhető, ez viszont a kisországok egy részének politikáját keresztezte és a függetlenség elvesztését eredményezte. Az integrációs törekvések a német nacionalizmusnak rendelődtek alá, amely a törekvések kudarcát eredményezte. Tokody Gyula megjegyezte, hogy a gazdasági válság nem csupán a békeszerződés jeli egéből fakadó és az egyes országok síem'esillítását eredményező ellentmondásokat élezte, h mem azt is, amely abból fakadt, hogy a versaillesi rendszer nem a perspektivikus, hanem a pillanatnyi erőviszonyokra épült. A legnagyobb erőforrásokra támaszkodó európai országnak a visszatartása természetellenes helyzetet teremtett, ennek meg kellett szűnnie, az erőegyensúlynak helvre kellett állnia. A gazdasági válság a társadalmi ellentmondásoknak a végsőkig való kiélezésével hozzájárult azon erők uralmához, amelyek erőszakkal akarták és kénesek is voltak az egyensúlyt helyreállítani, sőt a maguk javára billenteni. A francia politikától való ingadozásoktól nem mentes elfordulás a Duna-medence kis államai részéről jele és következménye volt a mesterségesen fenntartott egyensúly felbomlásának, az erőviszonyok Németország javára való eltolód ása rak. Ezután az opponens a „biztonsági" rendszer, a francia „biztonsági" politika fogaim ínak kérdésével fogl alkozott. A kifejezés magtévesztő. A francia biztonsági rendszer kezdettől fogva imperialista törekvéseket takart. Nehéz lenne eldönteni, hogy ez a biztonsági rendszer imperialista vagy demokratikus erők kibontakozását akadálvozta-e jobban. Amikor ténylegesen biztonsági szerepet tölthetett volna be, kudarcot vallott, szovjetellenes színezetét a 30-as évek közepén is megtartotta. Tehát a fogalom nem a tényleges tartalmat fejezi ki. Következő észrevétele a német bel-és külpolitikával foglalkozó részekhez kapcsolódott. A fasizmus uralomra jutását ábrázolva rá kellett volna mutatni a német uralkodó 03ztálv0n belüli meghasonlásra, elemezni a burzsoázia gyengeségét, amely a fasizmus győzelmének egyik fő oka volt. Ez a meghasonlás a külpolitikára is nagy hatást gyakorolt. Mivel a német uralkodó köröknek a fasizmustól idegenkedő része is az agresszív külpolitika iránvába tolódott, a fasizmus uralomrajutásakor nem volt szükség gyökeres külpolitikai változtatásokra. Ez azonban nem szól azon álláspont mellett, amely az 1931-ben bekövetkezett fordulatot az 1933-as elé helyezi, mivel első esetben az agresszív külpolitika fokozódó belső szétesést takart, a másodikban viszont a gazdaságilag, katonailag egyre erősödő Németország törekvései fejeződnek ki. Véleménye szerint a disszertációból nem derült ki kellő mértékben az a felelősség, amely a nyugati hatalmakat terheli Németország nemzetközi helyzetének megszilárdításában. Ez összefüggésben van a francia „biztonsági" rendszernek tényleges biztonsági rendszerként való kezelésével, valamint Franciaország és a kisantant történelmi szerepének túlzottan pozitív beállításával. Ez a szemlélet érződik a négyhatalmi szerződés bemutatásánál, ahol kiderül, hogy az akció milyen nagymértékben járult hozzá az éppen uralomra kerülő fasiszta rendszer nemzetközi pozíciójának megszilárdításához, és tett irreálissá egy közeli antifasiszta összefogást. A Vatikánnak ugyanebben az iránvban ható szerepét nem tárgyalja a disszertáció. Általánosságban is helves lett volna a Vatikán politikáját vizsgálni, mert valószínű, hogy az olasz ós a nőmet fasizmus konszolidálásához nyújtott támogatása közvetetten hozzájárult a francia délkelet-európai pozíciók aláásásához. A hitleri Németország élettér-problémáját tárgyaló résznél a szerző álláspontja arra a hipotézisre épül, hogv Hitlernél a világnézeti szempontok különválaszthatók a gyakorlati politikától. Ez véleménye szerint helytelen elképzelés. Hitler tetteiben és a fasiszta rendszer politikájában nem lehet a világnézeti mozgató rugókat elhanyagolni, és azt a pillanatnyi szükségletekre, lehetőségekre visszavezetni. Ez az álláspont a fasiszta világnózet/tömeghatásának meg nem értéséhez, lekicsinyléséhez vezet. A disszertáció a francia tehetetlenség okai között említi azt az elképzelést, mely szerint a Rajna-vidék megszállása önmagában nem ér semmit. E megfogalmazásból az derül ki, hogy ezzel a szerző is egvetért. Ez az álláspont bírálandó, mert azt a gondolatot tartalmazza, hogy az objektív körülmények irreálissá tettek minden határozottabb francia fellépést Németországgal szemben. A szerző kritikátlanul elfogadja a preventív háború lehetetlenségéről ós a francia hadsereg defenzív jellegéről szóló nézeteket, túlhangsúlyozva Franciaország nemzetközi nehézségeit. Ez az álláspont csökkenti Franciaország felelős ségót. Következő észrevétele a disszertáció periodizációjával volt kapcsolatos. Vitathatónak tartotta a kezdő és a befejező dátumot. Ormos Mária a fordulatot 1931 — 32-re teszi, eltérve az 1Э29—33-as dátumoktól. A francia integrációs tervek bukása, a gazdasági válság több országbeli mélypontja nem vezetett azonban olvan méretű erőátcsoportosulásra, mint a fasizmus németországi győzelme és a fasiszta tendenciák európai előretörése. Ez a periodizáció énoen úgv elmossa 1933 fontosságát, mint a weimari ós a fasiszta Németország kül. politikája közti különbséget. Elhomályosul 1929 jelentősége is, amely nem tartalma