Századok – 1970

KRÓNIKA - Vay Ádám halálának 250 éves évfordulóján rendezett emlékülésről (Solymosi László) 809/III

810 KltÓNIKA ségónek erkölcsi nagyságát mutatja, hogy eltérő véleménye ellenére képes volt megvalósítani a Máramaros vármegyei jobbágymozgalmak elsimításakor a fejedelem álláspontját. Vay Ádámot még a csapások sein törték meg annyira, hogy elveszítse fogékonyságát az új iránt. Erről tanúskodik Danckában, Kelet-Európa legelevenebb kikötőjében készített gazdasági tervezete, melyet a reneszánsz emberének természetátalakító kedve és a korai polgárság célszerűsége, realizmusa jellemez. Az egyik típus a múlté, a másik még csak készülőben van, és csak egy század múlva,születik meg a polgárosodó nemességben az a típus, amelynek korai előhírnöke volt Vay Ádám. Benczédi László a Thököly- és a Rákóci-kor társadalmi és nemzeti problémáiról tartott referátumában arra mutatott rá, hogy az 1672—1711-ig terjedő korszakot egységbe foglalják a kuruc mozgalmak Habsburg-ellenes céljai és törekvései. Ugyanakkor társadalmi tartalmak és nemzeti célok tekintetében különbségek figyelhetők meg. A négy évtized során a szociális tartalmak és a nemzeti követelések változtak, fejlődésen mentek keresztül. Ennek az eltérésnek, illótve belső átalakulásnak döntő oka a török kérdés, a török uralom megléte, majd megszűnése volt. A Thököly-korban a kuruc mozgalom legsúlyosabb tehertételét a török hódoltság és szövetség jelentette. Az előadás elsősorban Szabolcs megyei adatokkal bizonyította, hogy a török hódoltság terhei az érintett területeken felülmúlták a Habsburg-uralomtól elszenvedett sérelmeket. A Thököly-felkelés belső ellentmondása az volt, hogy a török iga elvisellietetlensége Habsburg-ellenes mozgalomhoz és a töröknek való „kollektív" behódolás programjához vezetett. A török uralom megszűnte után kialakult egyértelmű történeti helyzetben viszont megvalósult a társadalmi haladás és a nemzeti követelmények összhangja. Ez a változás természetesen érezteti hatását az egyéni óletutakon. A Thököly-kor gyakori átpártolásait, köztük Vay Ádám ingadozásait az adott történeti szituáció áttekinthetetlensége és ellentmondása, valamint a Thököly-mozgalom kevésbé tudatos volta magyarázza. Benda Kálmán Nemzeti szabadságharc — Európa fejlődése című hozzászólásában arra a kérdésfeltevésre adott választ, hogy volt-e a kurucoknak valamilyen elképzelésük a gazdasági és társadalmi berendezkedésről, és esetleges ilyen elképzelésük hol helyezhető el az európai fejlődésben. A fejedelmet célkitűzésének, a nemzeti abszolutizmus kiépítésének megvalósításában a nemesek közül kevesen támogatták. Ugyanakkor a nemesi tömegek ellenállása mellett az abszolút kormányzat fenntartását az ország gazdasági-ipari helyzete sem tette lehetővé. Igaz, hogy Rákóczi gazdasági intézkedései megpróbáltak változtatni az ország elmaradottságán. A fejedelem gazdaságpolitikája azonban az állandó hadakozás közepette nem érhette el a kívánt eredményt. Társadalmi síkon az alapvető problémát a jobbágykérdés jelentette. Ismeretes, hogy ennek pozitív megoldását Rákóczi a nemesek ellenében valósította meg, és a mozgalom bukása után a földesúri fennhatóság erősödése következett be. Mindez mutatja, hogy a szabadságharc sem tudta megfordítani azt a társadalmi tendenciát, amely eltért az európai fejlődós általános irányától. Vallásügyben is alig volt a fejedelem mellett a kurucok között olyan, aki felekezeten felül álló szempontból nézte ezt a problémát. Egyedül Rákóczi volt az, aki neveltetése, erudíciója révén ismerte az európai fejlődés legújabb törekvéseit. Ismeretei és elképzelései a magyar rendi társadalom fölé emelték a fejedelmet. Nem véletlen, hogy munkatársai a műveltebb protestáns köznemesek (Ráday Pál, Lányi Pál, Sréter János, Kray Jakab, Vay Ádám) voltak, akik a maguk területén hasznos gyakorlati tanácsokkal szolgálhattak, de Rákóczinak a nyugati viszonyok és elméletek ismeretében kialakított koncepcióját ők sem tudták egészében elfogadni. Hopp Lajos (Vay Ádám és a Rákóczi-emigráció Lengyelországban) a kurucgenerális és a fejedelem 1711 és 1712 közötti kapcsolatának részleteit világította meg Rákóczi apródjának, Szathmári Király Ádámnak naplójegyzetei és levélváltásuk felhasználásával. Megállapította, hogy Vay Ádám már a fejedelmi udvarban kapcsolatba került lengyel előkelőségekkel. A mozgalom bukása után az emigráció többségétől eltérően az udvari marsall Rákóczi hívására ment Lengyelországba. A fejedelem itt kérte fel, hogy Károlyival tárgyaljon. Erre azonban a szatmári béke megkötése miatt nem került sor. Ez a hazai esemény az emigrációt aktivitásra késztette. Jaroslawban Rákóczi fogadást rendezett Péter cár és II. Ágost lengyel király tiszteletére, majd a cárral elhajózott. A fejedelem nélkül maradt omigráció aktivitása hamarosan alábbhagyott, ós a tervezgetések helyett mindinkább a létkérdések kerültek előtérbe. Rákóczi és a cár tárgyalásainak sikertelensége, a fejedelem letelepedése az észak-lengyelországi Danckában, az udvartartás felszámolása a dél-lengyelországi emigráció felbomlásához vezetett. A súlyos pénzügyi zavarokkal küszködő Rákóczi nem kívánta, hogy az emigránsok kövessék. Vay Ádám ennek ellenőre átköltözött Danckába. Azt gondolta, hogy a fejedelem közelében sorsa jobbra fordul. Rákóczi azonban rövidesen Franciaországba utazott, a kurucgenerálisra pedig az emigránsok elszigetelt életmódja várt.