Századok – 1970
JEGYZET. Glatz Ferenc: Gondolatok az Eötvös kollégiumi történészképzésről 799/III
JEGYZET 805 „a kollégium kolostori légköre, a társadalmi problémáktól való igen sokáig tartó elzárkózás nehezítették a marxizmus térhódítását", a másik oldalon pedig nem azt, hogy akadt a kollégiumban néhány kommunista sejt-tag. Hanem én úgy állítanám fel a kérdést: a kollégium szabadgondolkodó szelleme arra is lehetőséget adott, hogy a baloldali politika ós a marxista elmélet bizonyos elemei is eljussanak a kollégiumba. Ugyanakkor a szélsőjobb szemléletnek a kollégiumi történészképzés műveltségirányításában alapja nem volt, s a kollégista történészek ilyen irányba nem is mentek a harcos jobboldaliság korabeli Magyarországán.25 Én arra hívnám fel a figyelmet inkább, hogy — mint a volt kollégisták jegyzeteiből kiderül — az 1940-es évek elején 1848/49 történetéről, s a nemzetiségi kérdés tanulmányozásához a kollégium történelemtanára Seeton-Watsont, Jászi Oszkár 1918 körüli munkáit és Szabó Ervint adta a diákok kezébe. Vagyis: úgy látszik, hogy ekkor jelentősebb az egyetemi szemináriumok szakmai felkészítő hatása, de a kollégisták történelmi olvasottságának irányítása egy, természetesen a Horthy-rendszer keretei között mozgó, haladó polgári szemléletben történik.26 S ha hozzászámítjuk, hogy a kollégistáknak az egyetemre csak a vizsgatárgyat képező kollégiumokra kellett járniok, s az olvasásra több idejük ós lehetőségük maradt, mint a kollégiumon kívülieknek — mindennek hatása nem lebecsülendő. A történészhallgatók műveltségének irányítottsága a felszabadulást megelőző években lényegében hű maradt a századelő szelleméhez ... 27 Az ünnepi ülésszakok óhatatlanul annak szellemében zajlanak le, hogy a szóbanforgó esemény vagy szervezet, intézmény történetében a pozitív vonásokat keresik. Ennek mintegy ódiumát szem előtt tartva is, azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy az Eötvös kollégium és a magyar polgári történettudomány kapcsolódásában több a pozitív elem, s éppen a szemléleti pozitív elem, mint arról említést szoktunk tenni. A polgári történettudományon belül az Eötvös kollégiumban nevelődő történészek legnagyobb részének szelleme, emberi-tudományos tartása távolmaradt a rendszer jobboldalának szellemi táborától. Ezt mutatja, hogy az akkor — egészen más, ellenforradalmi légkörben — nevelkedett történészek soia ira is történetírásunk eliímert művelője közé tartozik. Ezért kell — úgy érzem — ismételten hangsúlyozni, hogy a hazai történettudomány és a kollégium története közötti igen szoros szálak felderítése mennyire örvendetes. "Jellemzőnek tarthatjuk a szélsőjobboldali „Egyedül Vagyunk" c. folyóirat kollégium ellenes támadásait 1944-ben. A „változást a balfelé tévelyedett Eötvös kollégiumban" c. cikk a „szalonbolsevizmus"-hoz közelálló „liberális talaj" miatt ostorozza a kollégiumot. (1944. V.19.) Hasonló szellemű Baráth Tibor néhány hét. múlva ugyanitt napvilágot látott „levele" („Adják vissza az Eötvös kollégiumot eredeti hivatásának" - 1944. VI. 16.) " Az Eötvös könyvtár és a kollégisták olvasottságának ilyen irányú szelleméről igen szemléletesen és hitelesen számol be a „Korunk Szava" 1938. XII. 15-i száma (728.1.) Laczkó Géza „Királyhágó" e. színműve ismertetése kapcsán. - A könyvtár jelentőségéről a kollégisták műveltségének alakulásában Szabó Miklós szól részletesen, i. m. 10.1. MTAKK. Ms. 5207/78. " Ezúton ia szeretném a volt Eötvös kollégista történészeknek, mindenekelőtt: Paulinyi Oszkárnak, Varga Endrének, Benda Kálmánnak, Heckenast Gusztávnak megköszönni azt, hogy több vonatkozásban segítségemre voltak értékes tájékoztatásaikkal.
