Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

FOLYÓI H ATSZEMLE 795-dik világháború küszöbén — katonai érdekkörébe került. Ausztráliánál és Uj-Zélandnál — az orosz és a japán fenyegetés miatt — lassabban ment ez a folyamat, de a második világháború során Amerika katonai védelmére utalva, itt is bekövetkezett. A második világháború után az angoloktól sem várt gyors ütemben a színes gyarmatok is függetlenek lettek, de egyelőre megmaradtak a Commonwealth keretében. Növekvő súlyuk a Commonwealthen belül viszont Dél-Afrika és Dél-Rhodézia kiválására vezetett. A Commonwealth kohéziós ereje és jelentősége Anglia szempontjából egyre csökken. Miközben 1958/64 közt a Commonwealthbe irányuló kivitele 38%-ról 29%-ra csökkent, az Európába irányuló 24-ről 34%-ra ugrott. Angliának az Európai Gazdasági Közösségbe való belépési szándéka a Commonwealth szerkezetében bekövetkezett, fönt vázolt változásnak a következménye. — OTHMAR F. ANDERLE: Toynbee válasza bírálóinak (81—97. 1.) Történelmi tanulmány c. hatalmas műve záró 12., Megfontolások e. kötetét elemzi abból a szempontból, hogy egy kutató — ezt teszi Toynbee — a maga történelmi elméletét a kritika fényében felülvizsgálja, legalább részben módosítja, s emellett az újabb kutatási eredményeket és saját megváltozott nézeteit is beépíti munkájába. Anderle bírálata Toynbee transzracionalista történelemfilozófiájára, ill. pontosabban történeti teológiájára, az emberi történetnek általa megkonstruált integrációjára s főként a kultúrákról felállított teóriájára és hipotéziseire vonatkozik. — Ismertetik a RTTZSÁS LAJOS által szerkesztett Szigetvári Emlékkönyvet (141 — 142. 1.), DIÓSZEGI ISTVÁN: Ausztria-Magyarország és a francia—porosz háború 1870—1871 c. művét (149—150. 1.), a HANÁK PÉTER által szerkesztett A nemzeti kérdés az Osztrák-Magyar Monarchiában 1900—1918 c. kötetet (153—156.1.), VARGA JÁNOS: A magyarországi paraszti földbirtoklás típusai és problémái 1767—1849 c. könyvét (214—215. 1.), a SZABÓ ISTVÁN által szerkesztett A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848— 1914 c. munkát (215—-216. 1.) és L. NAGY ZSUZSA: A párizsi békekonferencia és Magyarország 1918—1919 c. művét (216—217. 1.). — B. VIERTELJAHRSHEFTE FÜR ZEITGESCHICHTE 1969. 1. szám. — LOUIS DE JONG: Hollandok Auschwitzban (1—16. 1.) Auschwitz borzalmas krónikáját egészíti ki holland részről. — VOLKER R. BERGHAHN: A Német Nemzetiszocialista Munkáspárt és a véderő ,,szellemi vezetése" (17—71. 1.) azt igyekszik bizonyítani, hogy a német hadsereg egészen a háború végéig lényegében mentesíteni tudta magát a náci párt közvetlen szellemi irányítása alól. A hadsereg náci szellemű világnézeti nevelésének követelését még a háború elején Rosenberg vetette fel, aki ezzel is a pártvezetőségen belüli pozícióját akarta megerősíteni. Ezt azonban a hadvezetőség arra való hivatkozással, hogy a nagy német győzelmek a hagyományos német katonai nevelés kiválóságát bizonyítják, ekkor még el tudta hárítani. 1942 végétől, a keleti fronton elszenvedett kudarcok hatására azonban már a hadvezetőség kezdi sürgetni az újfajta eszmei-politikai nevelést, s most már tárgyilagosabban ítéli meg a szovjet politikai tisztek szerepét is. Rosenberg úgy érzi, hogy ütött az ő órája. Az 1943 óta szervezetileg kiépülő nemzetiszocialista vezetőtiszti intézmény azonban nem Rosenberg, hanem Bormann irányítása alá került. A politikai nevelés felelőssége továbbra is a paraficsnokok kezében maradt. Az ilyen irányú fejlődést nemcsak a hadvezetőség, hanem Himmler is támogatta, aki a fegyveres SS-ben éppen úgy nem kívánt idegen szellemi befolyásnak utat engedni, mint a hadvezetőség. Ez a helyzet állott fenn egészen 1944 második feléig, amikor a nemzetiszocialista szellemi vezetés Bormann irányításával a hadseregben is uralkodó helyzetre tett szert. — WERNER RÖDER: A nagy-britanniai szociáldemokrata emigráció Németország-tervei 1942—1945 (72— 86. 1.) azt a fordulatot elemzi, amely az angliai német szociáldemokrata emigráció Németország-koncepciójában a háború folyamán végbement. — A Dokumentumok rovatban GÜNTER ARNS: Erich Koch-Weser feljegyzései 1919. február 13-áról (96—115. 1.) az említett képviselő rövid naplófeljegyzéseit közli, amelyek viszonylag részletes tájékoztatást adnak Németország bel- és külpolitikai helyzetéről 1919 februárjában, és feltárják azokat a problémákat, amelyek a politikusokat a weimari köztársaság első időszakában elsősorban foglalkoztatták. 2. szám. — WOLFGANG J. MOIISISEN: A Bethmann Hollweg-kormány és a közvélemény 1914—1917 '(117—159. 1.) a kormánynak a konzervatív arisztokrata vezetőréteg és a közvélemény malomkövei közti lassú felőrlődését mutatja be. A kancellár a fél-alkotmányos rendszerre támaszkodva azt hitte, hogy függetlenítheti magát mind az egyes osztályoktól és pártoktól, mind a közvéleménytől, és teljes akció-szabadságot biztosíthat önmagának. A katonai cenzúrát felhasználta a számára kellemetlen, veszélyt jelentő politikai kérdések kikapcsolására. Különösen vonatkozik ez a hadicélokra és a döntő eredménnyel kecsegtető