Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

FOLYÓI H ATSZEMLE 789-e brutális törvénnyel, (Munitions of War Act) remélt elfojtani. Átmenetileg bizonyos sikereket el is ért, főként mivel a szakszervezeti vezetők meghajoltak e nyomás előtt (a TUC 1915 szeptemberi kongreszszusán). A csendesebb 1910-os esztendő után, miközben az üzemi bizalmiak szervezete (shop-stewards) is megerősödött, 1917-ben új és az eddiginél jóval viharosabb sztrájkmozgalom terebélyesedett ki. 1917-ben 688 sztrájkban 860 Ó00 munkás vett részt. A tavasszal megkezdődő sztrájkhullám kezdetén Lloyd George még letartóztatásokhoz próbált folyamodni, de a munkások válasza oly heves volt, hogy engedményeket kellett tenni, s a letartóztatottak többségét is szabadon bocsátották — s ebbe az 1917-es sztrájkmozgalomba Coventry is bekapcsolódott a maga 30 000 sztrájkoló munkásával. 1917 májusában Lloyd George vizsgálóbizottságot küldött ki, amely megállapította az elégedetlenség okait (rossz bérek, rossz élelmezés, magas élelmiszerárak, rossz munkaviszonyok, a nem szakmunkások beállítása a szakmunkások helyére, a nők alacsonyabb bérezése). Az általános helyzet felmérése után K. Biggs áttekintést nyújt Coventry iparosodásáról és a helyi munkásszervezetek múltjáról, megjegyezvén, hogy a város fontos hadianyagipari centrummá változott, hogy milyen volt az ipari koncentráció, s a mintegy 1000 munkás-bizalmi nagyjából hogyan helyezkedett el a városban. A cikk beszámol a Coventry-ben kialakult bérviszonyokról, majd az 1917. november 17-i nagy éhségtüntetéssel egybekötött tüntető sztrájkról, amelynek során 30—50 000 ember hagyta abba a munkát (a becslések eltérőek) és vonult ki az utcákra a bizalmiak felszólítására. Majd ezt követte a hadiipari munkások 1917. november 26. — december 3. között lefolyt nagy sztrájkja, amelyben mintegy 50 000 munkás vett részt. Részletes leírást ad a sztrájk történetéről, az egyes munkáscsoportokról, üzemekről, mozzanatokról, a békéltető-egyeztető tárgyalásról, a szakszervezeti vezetők, illetőleg az üzemi bizalmiak szerepéről, -—- mindehhez kitekintést nyújtva a lapok cikkeire és a kormány reagálására is. — TONY ТОРНАМ és KEN COATES: A munkás ellenőrzés (24—28. 1.) javarészt az 1960-as évek tanulságait veszi számba és nemzetközi síkon elemzi e jelenségeket, de eszmetörténetileg is vizsgálja e törekvés múltját, s utal az 1919, illetőleg az 1920-as évek elejének tapasztalataira, amikor az angol munkások hasonló követelésért indultak harcba. — S. MILL: Marxista nevelés (30—31. 1.) vitacikkében hangsúlyozza, hogy Thomas Bell e folyóiratban 1968-ban megjelent cikkével szemben nagyobb elismeréssel kellene írni a Szociáldemokrata Föderációról, amely minden hibája ellenére sokat tett a marxi gondolatok elterjesztéséért •— a Justice hetilap és a Social Democrat havi elméleti orgánum nagyobb ós gyümölcsözőbb hatását tartja a szerző érdemlegesnek. Ezek ismertették részben a nemzetközi kongresszusok határozatait is, amit S. Mill annál fontosabbnak vél, mert az angol mozgalom hajlott a befelé fordulásra, arra, hogy pusztán a szigetország eseményei érdekeljék. Mill szerint Bell túlértékelte a Szocialista Labour Party szerepét — amely csak Skóciában vetette meg lábát — és nem méltatta eléggé John MacLean nagy szerepét. Febr. szám.—MICK JENKINS: Harcok a gyapotiparban 1929—1932- ben (50—58.1.) arról nyújt áttekintést, hogy a tőkés racionalizálás éveiben a munkások milyen küzdelmet folytattak a munkaintenzitás fokozása, a több gép kiszolgálásának bevezetése ellen. E rendszer bevezetése burkolt bérleszállítással járt, amit kiegészített a tömeges munkanélküliség. Jenkins rávilágít a kommunista párt akkori tevékenységére, a tömegtüntetések szervezésére; majd megemlékezik a párt 12 vezetőjének letartóztatásáról. E lépés nemvetett véget a gazdasági harcoknak, amelyek végül bizonyos eredménnyel jártak, a munkáltatóknak is engedményeket kelkitt tenniük. — BABRIE STACEY: Lehet-e a munka szabad, alkotó tevékenység? William Morris tanulmánya a munkáról az ipari társadalomban (58—64. 1.). William Morris az elismert angol művész, költő, rajzoló, az 1880—1890-es évek angol szocialista mozgalmának egyik vezetője írásaiban aláhúzta, hogy a különféle „rabszolgarendszerek" egyik átka az, hogy a lakosság nagyobb részének semmi öröme sincs a munkájában. Bőségesen idézi Morris idevágó megállapításait a különféle földrészek, országok problémáira, a múlt jelenségeire, de a modern civilizáció káros következményeire is. Ebben a vonatkozásban is Morris klasszikusnak tekintett munkája kerül szóba, a News from Nowhere, amelyben nagyszerű képet festett egy boldogabb társadalom lehetséges életéről, s ahol hosszan beszél a felszabadított munkáról. Kétségtelen, hogy Morris tartott a modern civilizáció káros visszahatásától, s ezzel függnek össze praeraffelita művészi törekvései is — ennek ellenére Stacey hangsúlyozza, hogy Morris nem fordított teljesenhátat a modern technikai haladásnak. Idézi a Useful Work Versus Useless Toil с. brosúráját és a Justice-ben megjelent több cikkét,.