Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

784 FOLYÓI RATSZEMLF. telték, s kiegyezett Napoleonnal a katolikus történetírás, közvélemény is — hiszen Napoleon is megkötötte a maga konkordátumát. Ez a kiegyezés kiszélesedett, s III. Napoleon idején a rendszer egyik alapkövévé vált. Mindezek alapján Soboul szerint a legenda megalkotója, a ,,szent -ilonai száműzött", ugyanolyan mórtékben járult hozzá, hogy emléke fennmaradjon, mint az austerlitzi győzelem. Részletesen elemzi, hogy a II. császárság éveiben egyfelől miként gazdagodott a Napoleon-ellenes történeti irodalom (pl. Thiers művei révén), másfelől a rendszer milyen komoly erőfeszítéseket tett Napoleon népszerűsítésére, különféle levelezések, gyűjteményes kötetek kibocsátása révén. Soboul forráskritikai szempontokat sorakoztat fel, s kitér arra is, hogy Napoleon maga milyen körülmények között, milyen céllal kezdte meg emlékiratainak diktálását, s általában milyen volt a kapcsolata a történetírással a konzulátus és a császárság idején. — MICHEL PECHEUX: A társadalomtudományok és az „adott pillanat" (62—80. 1.) metodológiai jellegű cikk; érinti a történettudományok, a filozófia és jogtudomány helyzetét, a strukturalizmus kérdését, az osztályharc jelenlegi jelentkezését, illetőleg ennek vitatottságát, az ipari vagy fogyasztói társadalom jelenségeit, a történeti materializmusnak mint módszernek szükségességét. — MAURICE GODELIER: Marx és Engels gondolataima, s a holnapkutatásai (92—121.1.) az osztálytársadalmak kialakulását érintően elemzi Marx és Engels Indiát, az ázsiai társadalmi formációt bemutató írásait, majd külön fejezetben foglalkozik azzal, milyen új eredményeket hozott e vonatkozásban az antropológia fejlődése Marx és Engels ideje óta, s mi a kapcsolat az antropológia fejlődése és a marxizmus között. Ápr. szám. — GILBERT RADIA: Rosa Luxemburg és a Német Kommunista Párt megalapítása (3—14. 1.) megállapítja, hogy a Német Kommunista Párt 1918. december 30.—1919. január 1. közötti megalakulása azért is figyelemreméltó esemény, ment ez volt az első eset, hogy egy „gazdaságilag fejlett országban" megalakult a kommunista párt. Az utóbbi időben élénk vita bontakozott ki Luxemburg korabeli meglátásai körül, miként ítélte meg a szovjet és németországi forradalom távlatait. Badia megállapítja, hogy Sztálin 1931-es értékelése Luxemburgról és a német baloldaliakról szűken értelmezett, ferde képet nyújtott ezek tevékenységéről, s csak bátorságukról szólt elismeréssel, elképzeléseikkel kevesen foglalkoztak. A szerző utal arra, hogy a nyugat-német történészek szerfelett alábecsülik a spartakisták hatását, tömegbefolyását, legfeljebb ezres szűkebb aktíváról beszélnek, holott már 1915-ben az Internationale c. folyóiratot 9000 példányban vásárolták meg, az 1916 májusi tüntetésen mintegy ötezer ember jelent meg, s mikor 19Í8 novemberében Liebknecht Berlinbe érkezett, 20 000 ember várta a pályaudvaron. Badia nagy figyelmet fordít annak bemutatására, hogy Luxemburg, Liebknecht és a spartakisták 1914—1918 között milyen élesen bírálták Kautskyt, a centristákat, s milyen fontosnak tartották az offenzív politika kialakítását. Másfelől ugyancsak fontos mozzanatként húzta alá, hogy nem akartak sohasem elszakadni a tömegektől, ami sokszor meghatározta lépéseiket, s a „független" szocialistákkal szemben tanúsított magatartásukat, az elszakadás ügyét (beleértve azt, amire Badia szintén utal, hogy 1919-ben még Zetkin és Thälmann is a „Független Szocialista" párt tagja maradt). A tanulmány érzékelteti, hogv a függetlenek körében is belső áramlatok mutatkoznak, majd kiemeli, hogy a bolsevikok és a spartakisták között nem az elvi-elméleti különbségek a jellemzők (miként azt az amerikai és nyugat-német történészek állítják), hanem a két ország objektív helyzetében mutatkoznak inkább az eltérések. A cikk végül érinti Luxemburg írásaira támaszkodva a spontaneitás, a párt, a tömegek kapcsolatának, valamint a forradalom, a proletárdiktatúra ós szabadság problematikáját. — M. A. CSECSKOV: Az uralkodó osztály a gyarmatosítás előtt Vietnamban (29—40.1.) nagy vietnami levéltári és egyéb forrásanyag felhasználával kísérli meg a vezető osztály körülhatárolását. Rávilágít ennek a bürokratikus hierarchiában elfoglalt helyzetben kitapintható ismérveire, valamint a szociális helyzetben, a jövedelemben megmutatkozó, a néptömegek életviszonyaitól eltérő jegyeire is. — SENCER DIVITCIOGLU: Az ottomán társadalom gazdasági modellje(a XIVés XV. században) (41 — 60. 1.) a török szerző nagyobb munkája 1967-ben jelent meg Isztambulban. A jelen tanulmány kitér a földtulajdonviszonyok, az osztályszerkezet, a mezőgazdasági termelés, az adók, az állam gazdasági szerepe és az egyéni befektetések problematikájára. A szerző megállapításait nagy forrásanyagra támaszkodva szűri le, s összegezi ezeket modellek felállításában. — CATHERINE COQUERY-VIDROVITCH: Ku-tatások az afrikai termelési mód témájában (61—79. 1.) Fekete-Afrika különböző tájegységeinek kérdéseit dolgozza fel a VIII—XVII. században, érintve az osztálytársadalom kialakulásának, az állam megjelenésének, a kereskedelmi kapcsola-