Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

FOLYÓIRATSZEMLE 783 ként a Plebs League 1909. évi megalakulását jelzi a szerző (amelyet az oxfordi Ruskin College elégedetlenjei alapítottak), majd végigfut azon a gondolatsoron, hogy a Munkáspártban mindig küzdöttek a zárt iskolarendszer áttöréséért, azért, hogy az iskolákba a munkás-, illetőleg szegénysorai! gyermekek is „betörhessenek". Később e gondolatot az angol liberális és konzervatív politikusok is magukévá tették, az iskolák „kivételezett' jellege megváltozott. De szinte ugyanekkor másrendű problémák jelentkeztek: a Munkáspártban felfigyeltek arra, hogy az iskolákba ugyan „betörtek", de az iskolák szellemével nem lehetnek elégedettek. Mindenekelőtt a nacionalista előítéletek és a militarista nevelés ellen tiltakoztak. A századforduló éveiben még Keir Hardie hívta fel erre a figyelmet, s 1900—1914 között a Labour Party még sok hasonértelmű határozatot hozott. Érdekes módon, noha 1914 után a Labour Party támogatta a „hadviselő" angol kormányt, sőt 1915-től a koalíciós kormány tagja is lett — a párt konferenciáin mégis többször még olyan határozatokat szavaztak meg, amelyek a militarista nevelést ki kívánták tiltani az iskolákból (ez 1917—1918-ban is megmutatkozott — amikor a háború utáni Anglia megreformálása került szóba). Majd Parker az 1920— 1930-as években is nyomon követi azt a küzdelmet, amelyet a labouristák az iskolák internacionalizálásáórt folytattak. Ugyanígy elmélyült vizsgálat tárgyává teszi, hogy a politikai elfogultság mikor, hogyan jelentkezett az angol iskolai életben mind a tanításban, mind a tanárok között, majd igen alapos felmérést ad a munkás felnőttoktatás alakulásáról, az ekörül folytatott vitákról, a munkás-kollégiumok rendszeréről, a Munkáspárt tanári tagozatának megszületéséről s a Munkáspárt e kérdéseket érintő kongresszusi vitáiról. — ANTHONY D'AGOSTINO: AZ Intelligencia szocializmus és a ,,munkás forradalom'" : J. W. Müchajski elképzelései (54—90. 1.) a lengyel—orosz szocialista eszmerendszerét vizsgálja. Machajski 186G-ban Kielcében született, gimnáziumot végzett, majd a fiatal lengyel értelmiségiek nemzeti forradalmi mozgalmaiba kapcsolódott be. Mindez azonban csak történeti háttérként szolgál — s Machajski társadalmi-politikai nézetei nem ezért érdekesek, hanem mert a marxi szocialista mozgalommal szemben az 1880—1890-es években többféle kritikai észrevételt tett, amelyeket a szerző figyelemreméltónak talál. Machajski a proletármozgalmat elsősorban szakszervezeti mozgalomként könyvelte el, s ezzel szemben különböztette meg a szocializmust, mint értelmiségi jelenséget, hozzáfűzvén, hogy amennyiben a munkásmozgalom politikai jelleget ölt, azt az értelmiségiek fogják irányítani, amit tulajdonképpen elkerülhetetlennek is tartott. Közben Machajski eszmerendszerén belül is bizonyos változások következtek be. Míg ő maga korábban szintén a nacionalista mozgalomért lelkesedett, később a lengyel nemzeti mozgalom osztálykorlátai már inkább felháborították, s így csatlakozott az 1890-es évek elején a PPS-hez, de az 1890-es évek első éveinek keleteurópai tapasztalatai a szociáldemokrata mozgalommal is elégedetlenné tették, a szociáldemokrata mozgalmat opportunistának találta, s ekkor alakította ki fokozatosan a maga sajátos, értelmiségiek által vezetett forradalmi hipotézisét. D'Agosto ezt követően megvilágítja, miként vélekedett Machajski az 1900-as évek elején a bolsevikokról. A szerző végül rövid kitekintést nyújt a Machajski-iskola későbbi történeti feldolgozásáról. — NORMAN MCCORD: szegénytörvény 1834. évi kiegészítésének alkalmazása a Tyne-vidéken (90—108. 1.) helyi levéltári anyagokra támaszkodva mutatja ki egyfelől a törvény egykori alkalmazását, másfelől a szegények általános helyzetének megítéléséhez nyújt általános észrevételeket s adalékokat. — J. LA PENSÉE — 1969. febr. szám. ALBERT SOBOUL: A hős, a legenda és a történelem (37—62. 1.) utal a Napoleonhívők történetírására, akik azt hangsúlyozzák, hogy nem történhetett semmi másképpen, mint ahogyan megtörtént, a forradalomnak védekeznie kellett, s ennek során elkerülhetetlenül indultak meg a vógnólküli háborúk kifelé s az autoritativ hatalom megteremtése befelé. A vitákhoz s a problómalátáshoz Soboul hozzáfűzte: „Napoleon és a francia forradalom történetét sohasem fogják teljesen megírni, s azt befejezni". Nemzedékről nemzedékre új és új gondolatok születnek majd e témákkal kapcsolatban. A napoleoni legenda szülőapja maga Napoleon volt, aki szent-ilonai száműzetésében lediktált emlékirataiban megvetette annak a történetszemléletnek alapjait, amely azt hangsúlyozza, hogy ő csak kényszerből, botcsinálta alapon lett császár, békére törekedett, s a háborút mindig a különféle koalíciók kónyszerítették rá. Később, 1821—1848 között a polgári liberálisok is Napoleon védelmében, reá hivatkozva léptek fel — a Bourbonok ellen. (A liberálisok ugyancsak túltették magukat a brumaire 18-án, mégpedig oly módon, hogy szerintük Napoleon erre szintén rákényszerült a reakció elleni harcban.) Mellettük ott voltak azok, akik a katonai gloire-t tisz-16*