Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I

A MAGYAR ELLENÁLLÁS ÉS 1944. OKT. 15. 65 noki kara részben elárulta Hadurát, részben pedig tehetetlennek, gyávának bizonyult a sorsdöntő órákban. A proklamáció után a hadsereg akcióba lépésére vonatkozó jelszó kiadásának elmaradása és a Vezérkar többségének átállása, Vörös ingadozása, majd a harcot folytató parancsa, részben megbénította, részben pedig azonnal a nyilasok mellé állította a fegyveres erőket. A Gestapo, a náci különítmények és a nyilasok az átállt katonai egységekkel azonnal megszállták a rádiót, a minisztériumokat, középületeket és a helyőrségi laktanyákat, az ellenálló vagy habozó tiszteket letartóztatták. A Vár védelmét ugyan Lázár testőrsége és a budapesti őrzászlóalj 16-án reggelig — Horthy távozásáig — biztosította, de a Dunai flottilla, a főváros védelmére összevont és beérkezett kisebb egy­ségek — a parancsnokok lefogása után — a nácik oldalára álltak. A főváros­ban néhány egység még 15-én éjjel, 16-án délelőtt tartotta magát, de a túl­erő, s főként az árulás következtében feladták a harcot.105 A fronton a 2. hadsereg parancsnokát, Veress Lajost néhány órával a puccs után saját vezérkara tartóztatta le. Az 1. hadsereg parancsnoka, aki előzőleg alig tett valamit a hadsereg átállításának biztosítására, október 15-én ugyancsak tehetetlennek, Horthytól független elhatározásra képte­lennek bizonyult. Több mint egy napos késedelmeskedés után, amikor a le­tartóztatás veszélye már őt is fenyegette, a vezérkar egy részével, egész ' hadseregét hátrahagyva átállt a szovjet hadsereg oldalára. Bár átállása után azonnal példája követésére szólította fel katonáit, akik közül több mint 10 ezren követték is parancsnokukat, tette jelentőségét mégis nagyban csökken­tette az a körülmény, hogy a reá háruló történelmi felelősség elől megfuta­modva a legkritikusabb időpontban csak saját személyére vonta le a követ­keztetéseket. „Miklós Bélával a születő magyar demokrácia nyert egy miniszter­elnököt — írja Tóth Sándor —, de átállásával elveszett egy 300 ezer fős had­sereg a felszabadító harc számára."10 6 A Hitlerrel való szembefordulás október 15-én Horthyék magatartása, a hadsereg vezérkarának árulása, a demokratikus erők szervezetlensége és felkészületlensége, valamint a nyilasok és a németek gyors akciója következ-I tében meghiúsult. Október 15-ének kudarca szerves következménye a 25 éves fasiszta rendszer mélységesen nép- és haladásellenes politikájának. Azokban a végzetes órákban úgy akartak szakítani Hitlerrel, hogy nem akartak szem­befordulni a német megszállókkal, és ami e mögött van, 25 éves ellenforradalmi fasiszta múltjukkal. „Horthyék ugyan belátták a háború tovább folytatásának nemzetgyilkos jellegét — szögezte le néhány nappal a puccs után a Kommunista Párt KB-a Nyílt Levelében —, de 25 esztendős reakciós felfogásukat nem tudta áttörni még a magyar nemzet egyetemes érdekeinek követelménye sem. Katonailag ki akarták vezetni az országot a háborúból, de politikailag féltek a Vörös Hadseregtől és a magyar nép demokratikus erőitől. A honvédség átszervezésének mellőzésével, és a magyar demokratikus erők kikapcsolásával 105 Fegyverrel a fasizmus ellen. 197 — 204. 1. 106 Hadtörténelmi Közlemények, 1965. 3. sz. (Miklós Béla a felhívás után hajlandó volt arra is, hogy a hadifoglyok és az átszökött katonák élére állva részt vegyen a fasisz­ták elleni harcban. Okt. 15-e után a szovjet kormány részéről azonban megnövekedett a magyar hadsereggel szembeni bizalmatlanság. A történtek után jelentősen csökkent egy önálló magyar egység fellépésének jelentősége. Ugyanakkor a szovjet kormány azt remélte, hogy néhány hét alatt Budapestet felszabadítja. Pl Archívum KI. II. 863.) 5 Századok 1970/1

Next

/
Oldalképek
Tartalom