Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I

66 PINTÉR ISTVÁN akarták végrehajtani vállalkozásukat. Ez okozta próbálkozásuknak szánalmas összeomlását. "10 7 Sokan —a történészek közül is — azt állítják, hogy a náci túlerő úgyis vérbefojtotta volna a kiugrást. Kétségtelen, hogy 1944 októberében Magyar­országon — fronton és hátországban — egyes adatok szerint több mint 50 német hadosztály tartózkodott. Említettük, hogy a fővárosban a nácik külön is felkészültek a kiugrás megakadályozására. Mások — főként a kiugrás sikertelenségéért felelős személyek — a varsói felkelés tragédiájára hivatkozva — próbáltak, vagy próbálnak menlevelet adni a felelősöknek. Mindkét érve­lés többszörösen sántít. A túlerő ugyan igaz, de egyrészt a magyar csapatok létszáma is jelentős — 3 hadsereg, s mintegy 9 tartalék hadosztály — ha fegy­verzetben, s főként a németek elleni harcban tisztikara messze a kívánalmak mögött maradt is. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a Vörös Hadsereget, amelynek előőrsei Kecskemét határában álltak, a szovjet kor­mány felajánlott sokoldalú segítségét, valamint a dolgozó tömegek többségé­nek a kiugrással együttérző és kellő felkészítés, sőt csupán a proklamáció ilyen irányú felszólítása esetén azt aktívan is támogató erejét. Varsó sorsa természetesen figyelmeztető jel volt, tragédiája a felkészületlenség és a nyu­gatiak politikai machinációinak szörnyű következménye. Ilyen veszélyre a baloldali erők figyelmeztették is az uralkodó osztályt; hangsúlyozva az alapos felkészülés és minden politikai hátsógondolat nélkül az antifasiszta erőkkel való összefogás és együttes fellépés szükségességét. Akik csak egyol­dalúan Varsóra hivatkoznak, azok elfelejtik, hogy Budapestet Horthy lépése miatt, majdnem Varsóhoz hasonló sors érte, Horthy lépésének kudarca végső soron nem is a túlerő, hanem a felkészületlenség, s főként a múlttal való határozott szembenézés félelmének következménye. Ezért találó a KP azon megállapítása: ,,A Szálasi bábkormányt nem is annyira a német szuronyok ereje, hanem a Horthy-féle »szegedi« politika emelte hatalomra."108 Magyar­országon, ahol — szemben Romániával és Bulgáriával megvolt még egy szélsőjobboldali fordulat lehetősége, ahol Hitler volt szövetségeseinek soroza­tos „pálfordulásai" miatt különösen készült a kiugrás megakadályozására, ott a felkészületlenség, az ingadozás, határozatlanság és „politikai megfon­tolások" csak a történtekhez vezethettek. Végzetes hiba volt, hogy az egész kiugrási kísérlet jórészt egy emberre, Horthy személyére épült. Amikor a nácik őt ügyesen semlegesítették, vele bukott az egész vállalkozás is. Bár a fő felelősség Horthyt és klikkjét terheli, de csak féligazságot mondanánk, ha elhallgatnánk az antihitlerista erők felelősségét, mulasztásait. Magyarországon hiányzott a tömegek kellő szervezettsége, nem volt meg a kellő harckészségük. Vágytak ugyan a békére, a Hitlerrel való szakításra, de mozgó­sításukhoz olyan országos megmozdulásra lett volna szükség, amely kilendítette volna őket fásultságukból, amely végre saját erejük tudatára ébresztette volna őket. Október 15-e, ha megfelelően előkészítették volna és Horthy, esetleg a magyar uralkodó osztályok más prominens vezetője vállalja a Magyar Front memorandumaiban foglaltak végrehajtását, Romániához hasonlóan, ilyen esemény lehetett volna. Ezt Horthyék is jól tudták és egész vállalkozá­suk kudarcát ebben kell keresni. Ez utóbbiban keresendő annak magyarázata is, hogy a náciellenes polgári csoportok, de a Magyar Front is a kiugrás elő­készítésének időszakában miért fordított többszörösen több időt (voltak, 107 Dokumentumok . . . 566 — 577. 1. 108 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom