Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Varga Ilona: A zemszkij szoborok és az orosz rendiség kérdése 643/III
650 VARGA ILONA Likov bojárhoz . . ,"2 7 (Pjatyina-pénz itt a kézművesektől és iparosoktól behajtandó adót jelenti.) Mire a gyűjtés megindult, a körülzárt sereg Szmolenszknél megadja magát. A következő, 1642-es zemszkij szobor azért érdekes, mert az akták alapján a szolgálók különböző rétegeinek véleménye nemcsak a megvitatásra kerülő anyaggal kapcsolatban derül ki, hanem tükrözi a rétegek egymáshoz való viszonyát, az udvari nemesség és szegényebb szolgáló nemesség ellentétét. A gyűlésen külön teremben értekeznek a bojárok, és a duma emberei ; másik helyiségben a moszkvai dvorjánok, a sztrelecek parancsnokai és belső szolgálók egy titkár vezetése alatt. Ezek száma 38 fő; a városi (tartományi) dvorjánok ós borjárjiak másik titkár irányításával tanácskoznak, 42 helység küldöttei, összesen 112 fő; ezen túl a városi polgárság és a mezővárosok (szlobodák) képviselői: 3 gazdag polgár (gosztyi) és 9 kereskedő a moszkvai szervezetből, ezen kívül 14 helységet 20 ember képvisel. Az egyházi vezetők a gyűlés megnyitásakor vannak felsorolva a tisztségek megjelölésével, de külön tanácskozásukról nem esik szó - talán a Filaret idején kialakult gyakorlatot követve, véleményüket a cárral tanácskozva már kialakították, vagy a Bojár Duma embereivel együtt értekeznek. A központi hatalom által felvetett problémák: milyen választ adjanak az Azov megtartásához segítséget kérő kozákoknak ? Érdemes-e Azovért a törökkel és krimi tatárokkal ellenségeskedésbe keveredni; Azovot, ha elfoglalják, meghagyják-e a doni atamánoknak és kozákoknak ? A várható háborúság ós a lengyel határon meglevő szolgálat sok katonát kíván; ezek ellátására sok pénz, élelem és fegyver kell — valószínűleg nemcsak egy évre, „ós ezt a sok pénzt és készletet ezekre az évekre honnan vegyük?" A kérdésekre az arisztokrácia, az udvari nemesség nagyon óvatos választ ad, mert fél a török—tatárral kirobbanó nyílt háborúskodástól és az ebből adódó megterheléstől. Katonák toborzását javasolják a határmenti területekről, akik azelőtt is éltek a Don körül, de a pénz, kenyér ós fegyver-ellátást szeretnék, lia a cár elhárítaná, mert a háború a törökkel több évig szokott tartani, és honnan vennének annyi sok pénzt ós egyéb dolgot a hadak ellátására? A szolgáló nemesség különböző csoportjai — vidéki városokból és távoli körzetekből egyaránt — helyeslik a kozákok megsegítéséért és Azov birtokbavételéért folytatandó harcot. Az anyagi eszközök előteremtésére sokféle javaslatot tesznek, attól függően, hogy mennyire érzik az örökbirtokos bojárság nyomását. Panaszkodnak a cári udvar embereire, akik a hivatalokban ülnek, nagy birtokaik mellett pénzadományokat kapnak, de az „ezred-szolgálatban részt nem vesznek". Ezeket meg kell adóztatni és a befolyó összegből szervezzen az uralkodó sereget a szolgáló nemesség fiatalabb tagjaiból. Annyi katonája lesz a cárnak, amennyit akar, hiszen a jobbágyok, öregek és parasztok kivételével mindenki katonai szolgálatba állítható. A további javaslat helyzetüket és reményeiket tükrözi: „ . . . ós nekünk, a szolgáidnak, a tönkrementeknek, segítsógnólkülieknek, szolgálati birtok nélkülieknek és pusztabirtokosoknak uralkodói kegyeiddel adjál birtok-és pénzadományt . . . hogy a te uralkodói szolgálatodat elláthassuk." Az uralkodó eskü alatt Írassa össze a földbirtokokat ós a parasztjaikat. Ha valaki a parasztokat eltitkolja, ezeket az uralkodó sajátítsa ki. Hozzon törvényt, hány paraszt legyen az uralkodó szolgálatában, és rendelkezzék, kik legyenek lekötött jobbágyok. Ezek a jobbágyok a kincstárnak pénzt fizessenek, amiből a szolgáló nemesek adományai fedezhetők. Javasolják még a patriareha ós püspökök kincstárának igénybevételét, a kereskedők, városi adózók áruinak és termeivényeinek megadóztatását a szolgáló nemesség ellátására. A provinciák szolgálóinak olyan javaslata van, hogy Azov és környékének megtartásában fel lehet használni a nogaj tatárokat, mert „akié Azov, annak fognak szolgálni". A háború idején az ellátást biztosítsák a közeli tartományokból, fegyver pedig van elég a kincstárban. A felvonulás során ahol ellenállásba ütköznek, el kell szedni a pénzt és készleteket a katonák ellátására. Ezen kívül javasolják, hogy a kincstár feltöltésére a földbirtokot meg kell adóztatni a jobbágy udvarok szerint — és nem az összeírási könyvek alapján. Akik a jobbágyaikat eltitkolják, el kell tőlük venni és másnak adni visszavonhatatlanul. Akik pedig „földnélküliek (szolgáló nemesek) vagy kisföldűek, azoknak Urunk juttass földadományt, ahogy neked Urunk az isten sugallja". Pénzt ós készleteket vegyenek az uralkodó parancsa szerint a monostoroktól, minden egyházi birtokról, a hivatalnokoktól és mindenféle kereskedőktől; „ós akik téged, Uralkodót szolgálván ezekből pénzt és mindenféle juttatást kapnak, akiknek ötvennél több jobbágya van, . . . azok készek lesznek az Uralkodó szolgálatára az uralkodói ellátás nélkül". " Акты . . . Земских Соборов. 30—34.1.
