Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Varga Ilona: A zemszkij szoborok és az orosz rendiség kérdése 643/III

A ZEMSZKIJ SZOBOROK ÉS AZ OUOSZ RENDISÉG KÉRDÉSE 645 A feudális hierarchia következő csoportját a dvorjánok képezik. Számlázásuk nem határozható meg egyöntetűen, de a XVI. század második felében ez a csoport egyre jobban körvonalazható. IV. Iván „Kiválasztott ezredével" nyernek először határozott formát ós Moszkva körül telepítik le őket, hogy a cári udvar szolgálatára bármikor könynyen igónybevehessék. Az ezredet a „jó szolgálók" sorából szervezik, itt kapnak helyet a knyáz és bojár családok tagjai, akik a családi birtok osztatlansága miatt földtulajdonnal nem rendelkeznek. így nyernek a szolgálat helye szerint (pomesztye) a szolgálat idejére birtokot. A Moszkva körzetében telepített szolgáló nemesek meghatározott előnyöket élveznek a szolgáló nemesség többi csoportjával szemben. A dvorján elnevezés a XVI. század 70-es éveitől válik általánossá, és ez a réteg feltöltődik az opricsnyinareforru során felemelkedő szolgálónemesekkel. 1572-től helyet kapnak a Bojár Dumában— dumai dvorján elnevezéssel. A zemszkij szoborok tagjai között a moszkvai dvorjánok képezik a legnépesebb csoportot. A tisztikar és a hivatal-szervezet is komoly utánpótlást nyer ebből a rétegből. A vidéki városok, katonai központok szolgáló nemességének, politikai szerepe, érvényesülésének lehetősége a központtól távol eső vidékeken egyre csökken, birtokaik a besorolás szerint egyre kisebbek, vannak, akik kis birtokukat maguk művelik. Katonai szolgálatukat a tartományi igazgatás szabja meg, a vojevodo hatáskörébe tartoznak. Rangok és jogok szerint a vidéki nemesség különböző csoportjait szokták felsorolni: vidéki dvorjánok, bojárfiak (nem a bojárok fiai értelemben !) felső és alsó rétegben, novokrescsányok (tatár eredetű szolgálók) vagy a zemszkij szoborban néha tisztjeik által képviselt kozákok. A felsorolás nem teljes, mert a szolgálat szerint is változnak az elnevezések. A XVII. század elejétől egyre erősebb a szolgáló nemesség differenciálódása, de az érdekvédelmi rendi tendenciáknak nyomait sem látjuk, ami azzal magyarázható, hogy a katonai szolgálat rendszere meghatározott beosztásba merevíti nemcsak a különböző rétegeket, hanem az ezen belül levő csoportokat is. A XVI. század második felében kialakul a mesztnyicsesztvo, a besorolás rendje a származás és szolgálati beosztás alapján, amely konzerválja ezt a részekre bomlást." A mesztnyicsesztvo látszatra lehetőséget teremt ' a rendi szerveződéshez, de a besorolás rendje az uralkodótól függ, és a szolgáló nemesség különböző csoportjai a katonai érdekeknek megfelelően bármikor más beosztásba, más birtokba és más szolgálati helyre vezényelhetők. A vidéki szolgáló nemesség képviseletét országosan 1619-ben határozzák meg: a tartományi körzetek (ujezdek) szerint a dvorján és bojárfi kategóriából 2—2, az alsóbb ' beosztásúakból 1—1 embert választhatnak a zemszkij szoborba. A valóságban ez a választás a nemesség érdektelensége miatt formálissá válik, mert a gyűléseken a legtöbb körzetben a szolgálóknak csak töredéke jelenik meg. A megválasztottak katonai szolgálatként fogják fel küldetésüket, amiért jogosan kérnek az uralkodótól engedélyt boruk, sörük adómentes árusítására, a szállásadástól való felmentésre.6 A városi kereskedő és kézműves küldöttek jelenléte a zemszkij szoborban azt a lát, szatot kelti, mintha a városi polgárság komolyabb szerepet kapna az orosz „rendi" képviseletben, mint Közép-Európa egyes országaiban. Ezzel kapcsolatban két dolog szembetűnő. Először: a városok képviselete, a küldöttek létszáma a cár és a meghívást eszközlő központi szervek mindenkori akaratától függ. Másodszor: a városi képviselet, a városok és az uralkodó viszonya az uralkodó és az Őt szolgáló szabadok kapcsolatára vezethető viszsza. A polgárok pénze, munkája, szakértelme bármikor az állam szolgálatába állítható ugyanúgy, mint a szolgáló nemesség katonai ereje. Városi szervezetük is a régi közösségi rendszeren alapul (tizedek, századok), amelyet a belső differenciálódás rétegekre bontott. Legfelül a gazdag kereskedők (gosztyi), akik alkalom szerint megbízást kapnak állami feladatok ellátására (naturális adók értékesítése vagy városi adók behajtásában való részvétel). A városi önigazgatás a XVII. század folyamán egyre inkább háttérbe szorul, amiről a polgárság panaszai is tanúskodnak a zemszíkij szoborban. A központi hatalom érdekeinek megfelelően a vojevodák hatásköre a polgárság rovására nő. A század végén a bontakozó abszolutizmus meghatározott gazdasági ügyek rendezésében igénybe veszi a gazdag kereskedők szakértelmét, de a nemességet ellensúlyozó szerepet betöltő réteggel, a polgársággal a központi hatalom Oroszországban nem tudott számolni. 5 A szolgáló nemesség és mesznyicBesztvo rendszerére vonatkozóan lásd Varga I.\ Katonai szolgálat és a XVI — XVII. századi orosz uralkodó osztály rétegeződése a besorolási prikáz dokumentumainak tükrében. Acta Universitatis Szegediensis de Attila Jóasef Nominatae, Acta Historica, Tom. XXII. Szeged. 1966. • Г. Шмелев: Отношение населения и областной администрации к выборам на земские соборы в XVII. веке. Сб. статей, посвященных В. О. Ключевскому. М. 1909. 492—497. 1. — Акты, относящиеся к истории Земских Соборов под. ред. Ю. В. Готье. М. 1909. 61—63. 1.