Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Varga Ilona: A zemszkij szoborok és az orosz rendiség kérdése 643/III

646 VARGA ILONA A szabad parasztság (állami adózók — csornie ljudi) a mezővárosi, falusi közössé­gekben önkormányzattal rendelkezik, adóit kollektíven rója le, ós ügyeit a választott sztaroszta képviseli. Küldötteiknek nyomait csak 1613 után találjuk a zemszkij szobor­ban, de itt is inkább jómódú kereskedőkre kell gondolni.7 A parasztság sorsa eldőlt a szolgálati birtokok növekedésével. A szolgálati birtok örökletessé tétele és az 1648-as törvényhozás általánossá tette a földesúri alávetést, a jobbágyi függést. Az ezen kívül létező félnomád, vagy közvetlen függésben nem levő csoportok nem töltenek be meghatá­rozó szerepet az ország életében. Ezek után, ha áttekintj ük a zemszkij szoborok történetét, főleg a részvevő csoportok megoszlását ós a tárgyalásra kerülő problémákon keresztül érdekeiknek érvényesülését vizsgáljuk. A rendelkezésünkre álló dokumentumok mellett a vizsgálat tárgya szempontjá­ból nem módosítja a helyzetet a szovjet történészek között ma is folyó vita arról, hogy a XVI. században az országos jellegű összejövetelek közül melyiket tartsuk az első zemszkij szobornak. Abban sincs egyetértés, hogy a különböző források által emlegetett országos jellegű értekezleteket lehet-e zemszkij szobornak nevezni országgyűlés értelemben.8 így Beljaev és többen mások megkülönböztetnek teljes és nem teljes zemszkij szoborokat9 attól függően, hogy a résztvevő küldöttek milyen rétegeket képviseltek. Közvetett forrá­sokra utalva első országos jellegű gyűlésnek tartják a „Szobor primirenyija" néven emlegetett értekezést 1549 — 50 között, ahol a bojár ellenzék és prikáz vezető réteg meg­békélt IV. Ivánnal és elhatározták a törvénykönyv kiadását. A résztvevők számáról és arányáról nincsenek adatok.1 0 Hasonlóan tisztázatlan a „Százcikkelyes zsinat" időpontja ós jellege, mert csak a meghozott rendeletek szövegére lehet támaszkodni, ami egyházi jellegű összejövetelre enged következtetni. Az adott helyzetet figyelembe véve, nem lehet­tek többek ezek az uralkodó kibővített tanácsánál, hiszen az arisztokrácia és IV. Iván ellentéte az 50-es évek elején még nem volt kiélezett. Más a helyzet 1566-ban, amikor a livóniai háború miatt elégedetlen bojárság Iván ellen fordul és az opricsnyina meginduló szervezése sérti az arisztokrácia érdekeit. Ezek ellensúlyozására hívják össze az országgyűlést 1566. július 2-án, hogy megbeszéljék a lengyel király békeajánlatát; a határok megvonását, Polock és Szmolenszk környékének átadását a litván nagyfejedelemségnek. A meghívottak külön csoportokban tanácskoz­nak és írásban rögzítik véleményüket. Ennek alapján a résztvevők száma, csoportosulása ós véleménye tisztán áll előttünk. Az egyházi vezetők létszáma 32 fő — név ós méltóság szerint felsorolva. A helyzet elemzése után álláspontjuk a következő: „Mi érsekek és püspökök ós archimandriták és igumenek és az egész egyházi szobor tanácsoljuk, ,hogy a mi uralkodónknak ezeket a livóniai városokat, amelyeket a király (Zsigmond Ágost) a határnál elvett, nem helyes otthagyni, hanem helyes az uralkodónak ezekért a városokért harcolni." (A határ meg­vonását a lengyel követek úgy javasolják, hogy Polock elvesztené a Dvinán túl levő kül­városait és szántóit.) A bojárok a Bojár Duma teljes létszámával 30 fő (köztük hat dumai titkár-djak). Álláspontjuk: „a mibojárainknak a pánokkal a határnál összejönni nem hasznos, hanem a mi uralkodónk ... a királlyal találkozzék a határnál és tanácskozzék a városok ügyében ..." A háború lehetőségét is fenntartják, de óvatosan fogalmaznak. A dvorjánok felső rétege: 97 személy — feltétel nélkül támogatja az uralkodót: „ami uralkodónknak hasznos, azért mi mindnyájan kiállunk; nekünk kötelességünk az ő szolgáinak az Uralkodóért, az ő uralkodói igazáért szolgálni őt, a mi Uralkodónkat, haláláig." A dvorjánok alsóbb rétege és a bojár fiak : 99 fő — hasonlóan nyilatkozik: „a mi Uralkodónknak ezekért a városokért kiállunk; és az ő uralkodói ügyéért mi, az ő szol­gái készek vagyunk." 71616-ban a központból felszólítás megy a permi vojevodához: küldjön a szoborba „a permi poszadból há­rom embert a jobb és közepes móduakból". 19. 1. — Az 1642-es szoboron jelenlevők felsorolása a városi és mezővárosi lakosságot jelzi: gosztyi, fekete adózók a századból, kereskedők és mindenféle szolgálók és lakosok. 37. 1. 1648-ban a jaroszlávi vojevoda levele a cárhoz a küldöttek megválasztásáról: „A jaroszláviak ... a poszad lakosai megválasz­tották a jómódú embert, Timofej Sztupint..." 8 A vitás kérdések érzékeltetésére a szovjet történészek néhány munkájára hívjuk fel a figyelmet, amelyek a zemszkij szoborok kérdésével foglalkoznak: M. H. Тихомиров : Соеловно-представительные управления (земские соборы) в России XVI века. Вопросы истории, 1958. No 5. — С. О. Шмидт : Соборы середины XVI. века. История СССР 1960. No 4. К истории соборов XVI. в. Исторические записки, кн. 76, М. 1965. — А. А. Зимин : Опричнина Ивана Грозного. Гл. IV: Земский Собор 1566. М. 1964. — 77. В. Черепнин: Земский Собор утверждение абсолю­тизма в России. Абсолютизм в России. Сб. статей М. 1964. — Н. И. Павленко: К истории земских собо­ров XVI. в. Вопросы истории 1968. No 5. 'И. Беляев: Земские Соборы на Руси. Речи и отчет Императорского Моск. Университета, 1867. 10 С. О. Шмидт : Соборы середины XV. века. История СССР, I960. No 4, 67—78.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom