Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
'622 H. HARASZTI ÉVA pedig Vansittart javasolta, hogy valami figyelmeztetést evvel kapcsolatban ejtsen el. Hitler valószínűleg észrevette, hogy e tárgykört elkerülték.5 6 Szóba került a volt német gyarmatok kérdése, és Simon tudni kívánta, mekkora a német légi flotta ereje. Hitler csendesen megjegyezte: Elértük a paritást Nagy-Britanniával. Ez a bejelentés nagyobb hatást tett Edenre, mint Simonra, bár Eden az egész beszélgetés folyamán szkeptikusabbnak tűnt, mint Simon. Simon Berlinből visszatérve az angol kabinet részére mintegy 20 oldalas titkos memorandumot készített és eleinte — mint első alsóházi utalásában az ügyről mondta — nem akart részletes beszámolót adni, hiszen ez az út csak kölcsönös tájékozódásnak, felderítésnek volt szánva. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője azonban valamit kiszimatolt Berlinben, és a lap március 29-i számában utalt „Hitler úr erőteljes felhívására az angol—német szövetségre vonatkozóan". Közben Vansittart elolvasta Simon titkos jelentését és elhatározta, hogy Hitlernek a légi paritásra vonatkozó kijelentéseit közzététeti. így azután március utolsó napjaiban a londoni nagy napilapok lehozták a nagy hírt: „Hitler Simon előtt nem tagadta, hogy a német légierő egyenlő a brit légierővel, vagy valamivel nagyobb annál". Ez tulajdonképpen beugratás volt. A németek rögtön tiltakoztak: Hitler sohasem mondta, hogy nagyobb annál. A BBC azonnal válaszolt: tehát ezzel elismerték, hogy az egyenlőség fennáll. Simonnak nyilatkoznia kellett az alsóházban: Hitler az egyenlőséget valóban említette.57 Eden szerint a berlini tárgyalásoknak egyik jelentős eredménye éppen az volt, hogy a brit légügyi minisztérium és a Foreign Office közt 1033 óta dúló vitát végül is a lezáráshoz közelítette. E két minisztériumnak egymásnak 1 ellentmondó értesülései voltak ugyanis a német légi felkészültségről, s ennek megfelelően a brit légügyi minisztérium nem látott közvetlen veszélyt, míg a külügyminisztérium helyesebben értékelte a németek repülőgépeinek számát.58 A helyzetet az is nehezítette, hogy mindkét minisztériumban mindkét felfogásnak akadtak képviselői. Churchill akkor is, később is világosan látta, hogy akár 1933-ban, akár 1934-ben még lehetőség lett volna Nagy-Britanniában olyan légierőt kiépíteni, amely a francia légierővel együtt megállíthatta volna Hitlert.5 9 1934 júniusában a brit légügyi minisztérium feljegyzést küldött át a külügyminisztériumba az elkövetkezendő 15 hónap alatt kiépítendő német légierő adatairól; ez a feljegyzés a külügyi szakértők szerint alábecsülte a német erőt, de a kabinet mégis ezt a becslést fogadta el. Amikor 1934. november 28-án megnyílt a parlament téli ülésszaka, Churchill több barátja nevében is a telt alsóház előtt megmondta, hogy ,,a- jelen pillanatban már megvan Németország katonai légi ereje, és ez az illegális légierő nagy gyorsasággal közelíti meg a brit légierőt számban és felkészültségben egyaránt". Megjósolta, hogy a német és 36 Colvin: i. m. 43. 1. Сolvin: i. m. 45. 1. A bécsi angol követ, Selby pedig úgy nyilatkozott Berger-Waldenegg osztrák külügyminiszter előtt, hogy Simon berlini látogatása „utolsó, de őszinte erőfeszítés Anglia részéről, hogy Németországot a Londonban Laval-lal megállapított bázison bevonják a nagyhatalmak körébe, közös, békés együttműködésre. Ha ez nem sikerül, úgy Anglia azonnal nekiáll fegyverkezni Németország ellen, Franciaországgal és Olaszországgal együtt, és akkor lássák a németek, mi lesz ennek a következménye. Nyíltan célzott egy készülő háborúra. (Benyomás szerint az angol követ utasítás szerint'járt el.) Apor Gábor 1935. márc. 8-i jelentése. OL. Kiim. Pol. 1935 — 2/11—869. 38 The Eden Memoirs. Facing the Dictators. London. 1962. 182. 1. 39 W. IS. Churchill: The Second World War. Vol. I. The Gathering Storm. London. 1955. (V. kiad.) 106. 1.
