Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 623-brit programok alapján 1935-ben egyenlő lesz a két légierő, 1936 végén 50%-kal erősebb lesz a német. Baldwin ugyanaznapi — már más vonatkozásban említett — beszédében azonnal cáfolta Churchill számításait; szerinte Németország légiereje csupán a fele az európai brit légierőnek.60 A tényleges miniszterelnök (az igazi Mac-Donald volt, de a koalíciós nemzeti kormány valódi fejének ekkor már Baldwin-t tekintették) szavai sok kétkedőt nyugtattak meg mindaddig, amíg 1935. március 9-én be nem jelentette Göring a Luftwaffe meglétét. Churchill 1935. március 17-i, Baldwinhoz írt levelében, majd a március 19-i, a légifegyverkezés és beruházás kérdésében folytatott parlamenti vitában ismét előadta felfogását e kérdésről, és emlékeztette Baldwint, hogy 1934. november 28-i cáfolata nem volt helytálló. Elkövetkezett a Simonnak adott Hitler-válasz a német légierőnek az angoléval való paritásáról, amelyet április 3-i beszédében kénytelen-kelletlen jelentett be Simon a parlamentben. Ezzel azonban korántsem zárult le a téma. Tovább gyűrűzött a légi felkészültség rendkívül lényeges kérdése ez év ájirilisában, májusában, majd a további években egészen Münchenig.6 1 E helyen 60 Uo. 106—107. 1. — Itt kell megemlítenünk, hogy a berlini angol nagykövet 1934. november 26-án tért vissza Londonból, ahova kormánya hívta. Berlinbe való visszatérése után, a nagykövet kérésére, Hitler fogadta. Előzetesen tájékoztatta Hitlert, hogy mi fog történni november 28-án a parlamentben. Udvariasságból közölte, hogy be fogják jelenteni, hogy Németország 300 000 katonával és sok repülőgéppel — sőt bombázó gépekkel is — rendelkezik. Hitler hamisnak értékelte az adatokat, mert — úgymond — vannak bombázó gépeik, de ez annak a következménye, hogy nem hívták össze azt a nemzetközi konferenciát, amely szankcionálta volna a bombázó gépek gyártásának nemzetközi eltörlését. S ha keletről a Reich most egy barátságos szomszédra számíthat is, mégis számot kell vetni a Szovjetunió hatalmas hadseregével és technikailag igen fejlett légihaderejével. Számolva Anglia és Franciaország légi flottájával és azzal, hogy egyenlő erősek, Németország, mégha olyan nagy légi haderőt tartana is, mint a francia és angol légierő együttvéve, így sem lenne képes megtámadni mind a két országot, mert légi flottájának egy részét a szovjet ellen kellene felhasználnia, lévén utóbbinak légi hadereje egyenlő a fenti két országéval. Ld. a berlini olasz nagykövetség anyagából Cerruti jelentését, 1934. nov. 28. OL. Küm. Pol. 417. Vegyes politikai iratok. 681. sz. (Hitler szokásos módon itt is blöffölt; az 1937-i becsült adatok szerint a repülőgépek száma: Anglia 1125 + 646; Franciaország: 5400; Németország: 3000; Szovjetunió: 4325. Ld. v. Németh Lajos : A világ fegyverkezési versenye. Külügyi Szemle, 1937. júl. 252—253. 1.) Egyébként 1934-re csak 20 millió fontot irányoztak elő Angliában légügyi kiadásokra, ebből repülőgépekre és légvédelmi felszerelésre 9 millió fontot szántak. Még 1934 végén — Simonnak az angol parlamentben tett kijelentései szerint — a német légierő gépeinek számát 600—1000 közötti számra becsülték az angolok. Ld. Cerruti 1934. dec. 1-i jelentését. OL. Küm. Pol. 417. Vegyes pol. ir. 207. sz. 61 Amikor Hitler bejelentette a paritást Berlinben, Simonnak adatokat mutatott, hogy Angliának 2100 repülőgépe van. Simon ezt azonnal kétségbe vonta, mondván, hogy csak 690. Simon április 10-én levelet írt MacDonaldnak, hogy a CID-vel (Committee of Imperial Defence) azonnal vizsgáltassa meg az egész kérdést. Simon erőteljesen hangot adott e levélben a külügyminisztérium (Vansittart és mások) álláspontjának is, miszerint a német légi fölény az angollal szemben első, élvonalbeli gépek tekintetében 30%. Adataik szerint Németországnak ekkor 1375 katonai gépe volt, teljes légi parkja pedig 3000. Ami még aggasztóbbnak tűnt, az a német gépek termelésének nagy gyorsasága volt. Németország két hónap alatt akarta megkétszerezni élvonalbeli gépeit, s az angolok valószínűnek tartották, hogy havonta 200 gép készült el Németországban. 1933 és 1934 között a repülőgépiparban megkétszereződött a német alkalmazottak száma, és 1935-ben ez ismét 83 %-kal nőtt. Simon utalt arra: félő, hogy a légierő területén Anglia már nem fogja tudni többé behozni Németországot. Levelének végső következtetése ez volt: „Angliát olyan mórtékben veszélyezteti egy kontinentális hatalom hirtelen támadásának lehetősége, amelyre századok óta nem volt példa" (Eden Memoirs, 183—184. 1.). Ugyan-
