Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 621-francia nagykövet aide-mémoire-t nyújt'ott át a Foreign Office-ban a francia kívánságokról, mely követelte az angol—francia —olasz konzultációt, a Népszövetségi Tanács rendkívüli ülésének összehívását. A hétfői kabinet-ülés helybenhagyta a vasárnap megszerkesztett jegyzéket, amelyben az angol kormány tiltakozott a német véderő felállítása ellen, de jelezte, hogy nem kíván beleegyezni a berlini látogatás előtt a háromhatalmi konzultációba. Ch. Corbin francia nagykövetet csak akkor tájékoztatták a jegyzék tartalmáról, miután azt Berlinbe már elküldték. E fait accompli-nál kényelmesebb aranyhidat készíteni Hitler számára alig volt elképzelhető. Lansburv, az ellenzék vezére az alsóházban éles szavakkal fejtegethette, hogy Anglia 1914 augusztus óta nem érezte oly közel magát a háborúhoz, mint ezekben a napokban. Simon külügyminiszter semmiképp sem kívánt lemondani a berlini útról. Ettől részben személyi pozíciójának megerősítését várta, részben több minisztertársával egyetértően remélte, ,,a jelenlegi pillanatban biztosítékokat nyerhetne, hogy a német kormány tengerészetét nem fogja a szárazföldihez hasonló mérvben gyarapítani".5 2 Simon nyilván Hoeseh londoni német nagykövettől nyert értesülései alapján juthatott erre a következtetésre; Hoeseh ugyanis röviddel a március 16-i törvény bejelentése után utasítást kapott kormányától, hogy a londoni február 3-i konzultáció alapján dolgozza ki az újabb megbeszélések programját, főleg a Németország és Anglia között megállapítandó flotta-arányokban való megegyezésre vonatkozóan.5 3 Egy bizonyos megfelelő várakoztatási idő után Hitler beleegyezett, hogy Simon külügyminiszter Eden lord pecsét őr kíséretében március 24-én meglátogassa őt. Előzetesen az angol kormány Eden-t Párizsba küldte, hogy biztosítsa a francia kormányt arról, hogy Berlinben nem térnek le a február 3-i angolfrancia konzultáció vonaláról.54 Bülow német államtitkárnak viszont az volt a véleménye a küszöbön álló angol látogatásról — és Masirevich berlini magyar követ előtt ennek a véleményének hangot is adott —, hogy London, Párizs és Róma között nincs egység. Az angolok — mutatott rá — Berlinbe jönnek, mintha időközben nem történt volna semmi. A berlini megbeszélések előkészületek nélkül történtek. Simon még mindig abban a téveszmében él, hogy katonai engedmények fejében Németország koncessziókra volna hajlandó a közép-európai kérdésben és a keleti paktumok terén.5 5 Március 25-én és 26-án folytak Berlinben a tárgyalások, Hitler, Neurath külügyminiszter, Ribbentrop német leszerelési meghatalmazott, valamint Sir Erie Phipps berlini angol nagykövet részvételével. Hivatalos kommünikék szerint az angol és német államférfiak megvitatták a február 3-i londoni tárgyalásokon érintett kérdéseket, Locarno kérdését, Németország visszatérésének feltételeit a Népszövetségbe, és sok más kérdést, amelyek részletes ismertetésére Simon parlamenti beszámolója kapcsán térünk vissza. Érdekes, hogy Simon nem hozta szóba Berlinben a demilitarizált Rajna-övezet kérdését, 52 Királdy-Lukács] ügyvivő jelentése. London, 1935. márc. 23. OL. Küm. Pol. 1935 2—1120. 53 W. Malanowski : Das deutsch—englische Flottenabkommen vom Juni 1935. Wehrwissenschaftliche Rundschau. 5. Jg. Heft 7. 1955. Jul. 408—420. 1. ^ Apor Gábor bécsi magyar követ jelentése. Bécs, 1935. márc. 8. OL. Küm. Pol. 1935—2/11—869. 55 Masirevich szigorúan bizalmas jelentése. Berlin, 1935. márc. 22. OL. Küm. Pol. 1935—21—1087. 6 Századok 1970/3.
