Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 619-támadás nagy távolságról is bekövetkezhetik, ezért igen nagy fontosságot tulajdonított az Északi-tenger térségének is, amely tengerészeti szempontból, századokon át Anglia egyik fő érdekterülete volt és a jelenben is az maradt. Az ország fegyveres erőinek védelmi fejlesztésével egvidőben megkezdték az előkészületeket a közszolgáltatási művek és a civil lakosság védelmére. Végül a White Paper ismételten utalt a brit kormány békés céljaira, a békés eszközök hatékonyságába vetett bizalmára, hangoztatva azonban, hogy a fegyverkezés késleltetése, mint a brit békepolitika kifejezése, elhibázott lenne. A nemzetközi helyzet és a világ minden táján végbemenő fegyverkezés szükségessé teszi a három védelmi fegyvernem további fejlesztését, és ezt veszély nélkül nem lehet tovább halasztani.48 Március 11 -én az angol parlament a hadügyi költségvetés mintegy 10%-os felemelését elfogadta. A White Paper által feladott kérdés 1935 márciusában természetesen nap mint nap foglalkoztatta az ország legjobb elméleti és gyakorlati katonai szakemberét, Liddell Hart-ot és Jack Dill-t, a hadügyminisztérium egyik vezető emberét. Liddell Hart 1935 márciusában csatlakozott a The Times szerkesztőségi gárdájához. Március 14-én írta első cikkét a lapba, éppen a White Paper-rel kapcsolatban. Ebben állította fel azt a tételt, hogy mivel Anglia földrajzi helyzete miatt sebezhető, stratégiailag nem helyeselhető az izolációpolitikája, a kollektív biztonság politikája mellett a legsürgetőbb érv stratégiai. ,,A kollektív biztonság elve nemcsak morális eszme, hanem a leggyakorlatiasabb nézőpontból fakadó brit érdek" — írta. Március 15-i vezércikkében pedig azt fejtegette, hogy a három véderőben (hadsereg, flotta, légierő) elérni ugyanazt a fegyverkezési szintet, amely Anglia régi biztonságát visszaadja, „technikailag is, pénzügyileg is lehetetlen. Ha ezeket a kíméletlen tényeket figyelembe vesszük, akarva nem akarva be kell látnunk a kollektív biztonsági politika bölcsességét".49 Ezekben a napokban hívta őt meg Dili a hadügyminisztériumba egy kis beszélgetésre, a védelem kurrens és jövőbeni kérdéseiről. Térkép előtt vitatták meg a világhelyzetet. Dili idegenkedett attól a gondolattól, hogy Anglia résztvegven egy esetleges francia— olasz — szovjet szövetségben, szemben a valószínűleg kialakuló német—japán blokk-kal. Felvetette, nem lenne-e helyes Németország expanzív törekvéseit keletre, Oroszország rovására levezetni. Liddell Hart rámutatott ennek veszélyességére: nem szabad az olyan tigrist etetni, amelyik majd rád veti magát, mondotta. Németország ambíciójának végső akadályát Angliában látta. Dili megkérdezte, mi lehet az Oroszországgal való együttműködésben ésszerű Anglia számára. A felelet ez volt: 1) Oroszország az egyetlen hatékony ellenméreg Japánnal szemben a Távolkeleten, 2) Franciaország nem szalasztja el Oroszországot, Anglia pedig nem hagyja Franciaországot. 48 Statement Relating to Defence issued in Connection with the House of Commons Debate on March 11, 1935. London. 1935. J9 The Memoirs of Captai n Liddell Hart. London, 1965. Vol. 1. 285—286. 1. — Liddel Hart személyéről még ennyit: ő 1924-ben először a Morning Post, majd a Daily Telegraph, végül The Times katonai levelezője, az Encyklopaedia Britannica katonai szerkesztője. Számos ragyogó tanulmányban, könyvben, előadásban, levélben, feljegyzésben és vitában annak a kis számú, lelkes és értelmes angol társaságnak vezéralakjaként mutatkozott be, amely a két háború között azért küzdött, hogy a brit haderőt a reakciós középszerűségből hatékony, erős és modern gépezetté fejlesszék, amellyel — helyesen — úgy vélték, hogy a világ jövőbeli békéjét szolgálhatják.
