Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
'618 H. HARASZTI ÉVA A White Paper-ben indokolt nemzetvédelmi kiadások (a három tárcánál) együttes, mintegy 10 500 000 fontnyi (azaz 10%-os) felemelése végeredményben nem jelentett meglepetést. A légügyi költségvetés gyarapítása természetes folyománya volt a korábbi vitáknak és Sir Warren erőfeszítéseinek. A tengerészeti és hadügyi kiadások szaporítása nem annyira új alakulatok felállítására szolgált, mint a légügynél, hanem inkább az elavult felszereléseknek modernebb pótlására. Természetesen a szövegben a White Paper szerzői utaltak a brit külpolitika alapvetően békés céljaira, a Népszövetség támogatásával a kollektív biztonság céljából létesítendő nemzetközi egyezmények szorgalmazására, a locarnói egyezményekre, több, Kelet-Európa biztonságára vonatkozó javaslatra stb. A leszerelési konferenciát megelőző és követő helyzet angol vonatkozásait, angol javaslatait is idézték, majd rátértek az angol közvélemény leszerelést sürgető hangulatának részletezésére. Ennek kapcsán tértek át a nemzeti kormány fokozott béke-törekvéseinek ismertetésére, avval együtt, hogy nem hunyhatnak szemet a biztonság követelményei felett. Az okmány leszögezi, ltogv az egyoldalú angol leszerelés és az a kívánság, hogy ez a pélcla követésre találjon, nem vált be. Az eredmény: nincsenek meg a megfelelő önvédelmi eszközök egy agresszor ellen. A leszerelési konferencia gyakorlatilag zsákutcába került és Németország nemcsak nyíltan és nagy méretekben fegyverkezik a versailles-i szerződés 5. részével ellentétben, de kilépett a Népszövetségből is. Vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy lia az angol védelmi erőket nem modernizálják, a védelem színvonala nem lesz megfelelő, ha agresszor támad rájuk, képtelenek lesznek biztosítani tengeri útjaikat, a né]) élelmezését, a nagyobb városok és lakosság védelmezését a légi támadásoktól. A White Paper továbbá megállapította, hogy megkezdték a védelem újbóli kiépítését a potenciális veszély ellen és összehangolták a védelmi erők programját. A flotta ós a hadsereg esetében pótolni kell a technikai elmaradást, folyamatosan el kell látni e fegyvernemeket modern felszerelésekkel, továbbá megfelelő emberanyagról és hadianyag-készletről kell gondoskodni. E feltételek nélkül az ország lényeges érdekeit nem tudják megvédeni egy agresszor ellen s nem tudnak együttműködni valamely kollektív biztonsági rendszerben. Egyedül a RAF (brit légierő) esetében szükséges azonnal emelni az egységek számát, de a jövőben elkerülhetetlen lesz a hadseregnél a légelhárító védelmi berendezések és szerkezetek számának emelése is. Ha a jelen helyzetben tovább folyik a fegyverkezés, Németország szomszédainak fennálló aggodalmai ezt csak súlyosbítani fogják, és mindez olyan helyzetet teremthet, amely a békét fenyegeti. Ezért — állapítja meg a White Paper — nemcsak a haderők felkészültsége okoz Angliában problémát, hanem az a szellem is, amelyben az egész német lakosságot, de főleg az ifjúságot nevelik és szervezik. A felfegyverkezés természetesen nemcsak Németországban folyik, hanem az egész világon. Ezt Anglia sem nézheti tétlenül, és ezért kell védelmi berendezésén a szükséges hiányokat pótolni. Háború esetén elsősorban a flotta biztonságáról kell gondoskodni, hogy fenntarthassák a tengeri közlekedést. Ez tehát az angol birodalmi védelmi rendszer alapja, e nélkül bármi más rendelkezés kevés haszonnal járna. Több cirkálót kell építeni és a csatahajó marad továbbra is az angol tengerészeti stratégiai rendszer lényeges eleme, viszont minél előbb ki kell cserélni az elavult csatahajókat, új konstrukciókat azonban az eljövendő flottaszerződés szerint kell majd üzembe állítani. A White Paper részletezte a három fegyvernemnél a védelem leglényegesebb feladatait. Légiháború esetén gondolt arra is, hogy a légierő fejlődése következtében Anglia ellen a
