Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 617-szigorúan vigyázott arra, hogy a nemzetvédelmi tárcák közötti harcban ne torzuljanak el az ő elképzelései. A hadügy, tengerészetügy és légügy vezetőiből már 1924-ben megalakult a Birodalmi Védelmi Bizottság (Committee of Imperial Defence, a továbbiakban CID) albizottsága. „Ebben az időben azonban — mondotta Sir Warren Fischer — nem volt mentség az angol katonai impotenciára. Nem elég, hogy a háború után teljesen leszereltünk, ami bár nem volt bölcs, de nem is volt természetellenes, a kormány azonban a haderőt csontvázig lemeztelenítette, pedig már a weimari köztársaság titokban egész takaros méretekben fegyverkezett. A brit kormány e tragikus cselekedete szolgált modellül a következő kormányok számára, és még az 1936-os újrafegyverkezési façade is nevetségesen lényegtelennek minősíthető."45 Sir Warren sok mindent megpróbált tenni a miniszterek háta mögött is, hogy az ortodox nézetekkel és a megmerevedett lehetőségekkel szemben rábírja a brit kormányt, hogy vegye komolyan a német kihívást. Létre is hozták a CID-nek még egy speciális albizottságát a DRC-t (Védelmi Követelmények Albizottsága: Defence Requirement Sub-Committee), s ennek egyik 1933 novemberi ülésén Vansittart és Sir Warren meggyőzték a jelenlevőket, hogy a fő veszély néhány éven belül Németország. Ebben az időszakban sem lehetett azonban a DRC ülésein a légügyi vezérkari főnökkel, Sir Adrian Ellington-nal megértetni, hogy Anglia csekély légi erejét képtelenség a veszéllyel hatékonyan szembeállítani. Sir Warren úgy vélte, hogy a hadsereg felszerelése, képzése és összetétele idejét múlt. Az angol defenzív hiányok pótlására ötéves szakaszra 71 millió fontot látott szükségesnek, amelyből 50%-ot kapott volna a szárazföldi hadsereg. 1934-ben az angol kabinet ennek az összegnek egyharmadát, a hadseregnek szánt összeg felét hagyta jóvá, elhalasztotta viszont a flotta kiöregedett hadihajóinak kicserélését és valami kevéssel emelte az ország légvédelmi erőinek kiépítésére szánt összeget. A nemzetvédelmi tárcák vezetői nem voltak ezzel az eredménnyel megelégedve: kijelentették, hogy nem lehet a birodalmat megvédeni a három véderő egyikének egyoldalú felfegyverzésével. Tiltakozásukra szervezték újjá a DRC-t és készítettek az ország védelmére egy új javaslatot, amely a három véderő fejlesztését kidolgozta tekintet nélkül a pénzügyi lehetőségekre. így jött létre az utóbb, a választások miatt óvatos Baldwin lesimításaival nyilvánosság elé tárt, hosszúra sikerült White Paper, amelyen még érződtek Vansittart ós Sir Warren németellenes felfogásának nyomai. (Olyannyira, hogy az angol kormány vezetőjének aláírásával ellátott és kiadott okmány a német ifjúság nevelésének szellemét is nyilvános kritika tárgyává tette.) A White Paper-nek az angol alkotmányos gyakorlatban is jelentősége volt, mert általa első ízben tekintették át és vitatták meg az angol parlamentben az ország védelmi politikáját:40 Széchenyi követ is felhívta Kánya figyelmét a White Paper jelentőségére: „Jóval többet tartalmaz a nemzetvédelmi budgék indoklásánál — írta március 9-én — ; ez az okmány az angol kormány célkitűzéseit precizírozza a világbékét leginkább érintő problémák tekintetében, amiért is általános érdeklődéssel néznek annak a jövő hét elejére tűzött parlamenti tárgyalása elé."47 45 Sir Warren Fisher: The Beginnings of Civil Defence. Public Administration, 1948. Téli szám. Idézi Watt: Personalities and Policies, 105. 1. 46 Uo. 108. 1. 47 OL. Küm. Pol. 1935—2/1 — 947.
