Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
'608 H. HARASZTI ÉVA csoportnak a képviselője."1 6 Lord Allen már 1934 áprilisában fejtegette barátai előtt, bogy hiba lenne úgy tenni, mintha a német titkos felfegyverkezés kérdésében Franciaországgal tartanának. Hiba lenne ezt a „bűnös békét" és Franciaországnak az azt követő 10 esztendős, a világ megbékélését gátló politikáját igazolni. „Isten tudja, hogy a Németország felől jövő veszedelem mennyire vésztjósló. De az utolsó években a Franciaország felől fenyegető jelek éppen olyan veszedelmesek. Ezért az elkövetkezendő hónapokban a világbékéhez vezető út nem az, lia ennek vagy amannak az országnak a gonoszságára mutatunk rá, hanem ha teszünk egy utolsó elszánt kísérletet, hogy a kollektív biztonság alapján megkössük a leszerelési egyezményt. Ha ez megvalósul, nagyon gyorsan szembe fogunk tudni nézni a Németország részéről fenyegető veszéllyel. De hogy ezzel a veszedelemmel közvetlenül, a jelenlegi hangulatban levő Franciaországgal együtt nézzünk szembe, az egyet jelent egy korai háború tüzének felszításával."17 Lord Allen 1935. janttár 8-án érkezett Berlinbe. Találkozott Neurath külügyminiszterrel, W. Frick belügyminiszterrel, R. Hess-szel, Hitler helyettesével a náci párt élén és Hitlerrel. Magának készített feljegyzésében rögzítette Hitlerrel a kancelláriában történt találkozásának részleteit: leírta Hitler környezetét, viselkedését, Allenre gyakorolt hatását, vitalitását, fanatikusságát. „Ez az ember úgy tekinti a politikát, mint egyfajta vallást, — ezért üldözni fog, gyilkolni fog és meghal érte . . . Hitler nem olyannak tűnt, mint egy kitörni készülő demagóg, hanem mint egy vulkanikus erejű ember, aki tökéletesen tudja, mit akar. Technikai részletességgel megvitattuk az egész európai helyzetet. A külpolitika alternatív lehetőségeit felvázoltuk. Megvizsgáltuk Európa fontosabb országainak szándékait, motívumait. Vajon ez két esztendei hatalmának, vagy annak a következménye-e, hogy a gúnyolódásoknak volt a tárgya, nem tudnám megmondani; de Hitler nem az a fajta ember, aki megengedi, hogy egy perc eltékozolódjék > vagv egy szó kárba vesszen. Az érvelés pontos volt, a következtetés gyors és logikus: s a beszélgetés nem bizonyult egyoldalúnak."18 Hitlerrel folytatott tárgyalása bizalmas jelleggel bírt. Csak annyit mondott Lord Allen a Daily Telegraphban, hogy megítélése szerint Hitler befolyása Németországban korlátlan. Németország magatartásának kulcsa: a nagyhatalmakkal való egyenlő státusának elismerése. Ha más országok folytatják megalázó politikájukat vele szemben, ismét háborús szellem járja át az országot, amely másodízben is pusztításra készteti, bár tudván tudja, hogy minden ellene lesz. „Németország mindig tapintatlan ország lesz . . ., ha jelenlegi béke szándékai nem találkoznak természetes megértéssel, kész harcolni jogaiért, mégha ismét le is győzetik."19 Ebből a nyilatkozatból nem tűnik ki semmi lényeges, de a Hitler—Allen beszélgetésről készült német feljegyzés szerint Hitler utalt a Németország és Anglia között a fegyverkezésre vonatkozó általános megegyezés lehetőségére (s ezen belül, a fegyverkezési egyezmény egy részeként, a flotta-egyezményre), amelyhez később Olaszország s utána több kis állam 16 Uo., 356. 1. 17 Uo., 354—355. 1. 18 Uo., 357—358. 1. 19 Uo., 358—359. 1.
