Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 609-csatlakozhatna.2 0 Von Freiberg nyugalmazott vice-admirális, Lord Allen-nel való hosszasabb tárgyalásáról viszont úgy nyilatkozott Masirevich Szilárd berlini magyar követ előtt, hogy Lord Allen, aki MacDonald bizalmasa, utóbbi megbízásából jött Berlinbe, hogy három vonatkozásban tájékozódjék: Ï) Milyen feltételek mellett térne vissza Németország Genfbe, 2) milyen feltételekkel venne részt Németország egy fegyverkezés korlátozását célzó konvencióban, 3) melyek volnának Németország kívánságai a szárazföldi és légi fegyverkezés terén ? Állítólag a tengeri fegyverkezés kérdéséről nem volt szó.21 Magyarország nagy-britanniai követének, Széchenyi Lászlónak londoni értesülései szerint MacDonald Lord Allen-t Flandin francia miniszterelnök közelgő londoni látogatására való tekintettel „Berlin szondírozására küldte ki. Meglepő — írta —, mert az angol kormány általában nem szokott magánszemélyekre diplomáciai missziókat bízni."2 2 A következő magánszemély berlini küldetésénél már nyilván nem lepődött meg Széchenyi. Lord Állen-nél nem kevésbé befolyásos angol személyiség .tette tiszteletét Hitlernél ugyancsak 1935 januárjában: Lord Lothian (Philip H. Kerr), valaha Lloyd George magántitkára, a 30-as évek közepén a Hitlert békéltető angol konzervatívok (a Cliveden-klikk) egyik vezéralakja, a mindenkori kormány megbízható embere.23 A külügyminisztériumban fogadta őt Neurath, Bülow, a lefegyverzésről tárgyalt W. Blomberg birodalmi hadügyminiszterrel, Hess-szel és J. Ribbentrop-pal, a leszerelési konferencia meghatalmazottjával. „Lord Lothian főleg a német kormánynak a Népszövetség iránti beállítása felől érdeklődött és beszélgetéseiben rámutatott arra, hogy Németországnak a sécurité kérdésében tekintettel kell lennie a franciáknak szinte mimózaszerű érzékenységére."24 Hitlerrel folytatott megbeszélése — melyen a tolmácson kívül Hess és Ribbentrop is jelen volt — két és félóra hosszat tartott. A beszélgetés lényegében a fegyverkezési versenyről, a fegyverkezést korlátozó megállapodás lehetőségéről, a kelet-európai rendezés alapjáról folyt, és utóbb elég egyoldalúvá vált, mivel főleg Hitler kommunista- és szovjetellenes fejtegetései és Németország egyenjogúsági igényeinek követelései töltötték ki. A nem érdektelen előadású és logikájú szónoki teljesítmény során merült fel konkrétan Hitler részéről, hogy az angol—német megállapodás kiindulópontjául „3 fontos érdekszférát kell figyelembe venni: 1) hajóhad, 2) hadsereg, 3) légierő. 1) A flotta életbevágóan fontos Anglia számára. Németország nem érzi magát fenyegetve az angolok tengeri fölénye miatt. Mindaddig, míg Oroszország nem válik tengeri hatalommá, hajlandóak vagyunk hajóhadaink tekiirtetében a 35 : 100 arányt elfogadni. 2) Hadsereg. Amint mi németek elismerjük, hogy Angliára nézve létfontosságú tengeri szupremáciájának fenntartása, éppen úgy el kellene viszont Angliának ismernie, hogy Németországnak erős hadseregre van szüksége. Németország a világ legsebezhetőbb országa. Francia-20 Ld. Deutschland—England, 1933—39, die Dokumente des deutschen Friedenswillens, ed. F. Berber (Essen, 1940. Idézi bizonytalanul a flottára vonatkozóan D. C. Watt : The Anglo—German Naval Agreement of 1935. The Journal of Modern History. Vol. XXVIII. No. 2. 1956. Jun. 160. 1.). 21 Masirevich 1935. jan. 29-i berlini jelentése. OL. Küm. Pol. 1935—2/25—377. 22 Széchenyi 1935. jan. 25-i londoni jelentése. OL. Küm. Pol. 1935—2—253. 23 Ld. életrajzára: J. R. M. Butler: Lord Lothian. (Philip Kerr) 1882—1940. London, 1960. — Egyébként ő is, Lord Allen is München idején szembefordult a békéltető politikával, illetve korábbi saját politikájukkal. 24 Masirevich 1935. febr. 3-i jelentése. OL. Küm. Pol. 1935—2/25—517.
