Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Hozzászólások : - Rákosi Sándor: A kortörténet párttörténeti forrásai » 587/III
HOZZÁSZÓLÁSOK 591 annak az ismeretanyagnak elsajátításából, annak a képességnek megszerzésébó'l áll, ami lehetővé teszi a hatalmas méretűvé nőtt és speciális ismeretek nélkül áttekinthetetlen, feldolgozhatatlan forrásanyagban az eligazodást. Felszabadulás utáni történetünk egyik fontos kérdése a párt levéltári anyagainak felhasználása. A továbbiakban erről mondanék néhány szót. A párt levéltári forrásanyagai az állami levéltárakban őrzött irdatlan mennyiségű anyaghoz képest elenyészően kis mennyiséget képviselnek. Az egész — kb. 20 évre terjedő — pártanyag talán el sem éri, vagy alig haladja meg a hárommillió lap terjedelmet. Jelentősége azonban túlhaladja mennyiségét. Ez természetes, hiszen a pártnak az állami és társadalmi életben betöltött szerepe következtében levéltári anyagában szinte az egész történeti fejlődés tükröződik. Ennek következménye a pártlevéltárak anyagának az a sajátossága, hogy eredet — proveniencia — szempontjából meglehetősen homogén, tartalom — az információmennyiség — szempont jából viszont rendkívül széleskörű, az élet szinte minden területére kiterjedő adatokat tartalmaz. A párt levéltári forrásait tartalmi szempontból három típusba sorolhatnánk. Ezek a források tartalmazzák a direktíva jellegű anyagokat, amelyek magának a pártnak és az általa vezetett szervek és szervezeteknek a tevékenységét szabályozzák. Ilyenek az alsó, közép és felső szintű vezető pártszervek határozatai, jegyzőkönyvei. Tartalmazzák továbbá azokat a dokumentumokat, amelyek a párt életét elemzik, tükrözik, hogy a pártszervek és szervezetek hogyan, milyen módszerrel és milyen eredménnyel hajtják végre a politikát, a határozatokat. Végül tartalmazzák a — rossz szóval ugyan — általában információs anyagoknak nevezett dokumentumokat, amelyek más — állami és társadalmi — szervek munkájának eredményeit, módszereit elemzik. Tehát a párt források sajátossága, hogy nemcsak magát a párt tevékenységét tükrözik, a párt vezető szerepe, a pártellenőrzés megvalósulása következtében ezek a dokumentumok mintegy összegezését, summáját adják a többi irattermelő szerv munkájának. Érthető tehát, hogy megkülönböztetett figyelemmel fordulunk a párt levéltári forrásainak összegyűjtésére, őrzésére, elemzésére, rendszerezésére. E téren a pártban 1962 óta a következő rend van érvényben: a Párttörténeti Intézet archívuma az országos hatáskörű párt és KISz szervek iratait gyűjti, mégpedig a legfelsőbb vezető szervek anyagát az iratok lezárásától számított 10, a többiét 5 év után, a budapesti és megyei pártbizottságok apparátusának részeiként működő helyi pártarchívumok a területükön működő párt és KISz szervek iratait őrzik, mégpedig általában az ügyek lezárásától számított 5 óv után. Valamennyi pártszerv kötelezve van arra, hogy iratait rendezve, selejtezve és leltározva adja át a pártarchívumoknak. A rendezés, selejtezés és leltározás szabályait, módszereit az illetékes pártszervek a Párttörténeti Intézettel közösen állapítják meg, így mód nyílik a gyakorlati és levéltári követelmények összhangjának kialakítására. Sajnos a szabályzatok érvénye csak az 1956 után keletkezett iratokra terjed ki. Az 1956 előtti iratok, tehát a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártja iratai lényegében rendezetlen, selejtezetlen állapotban kerültek az archívumokba. A pártarchívumok már eddig is nagy munkát fejtettek ki e dokumentumok használhatóvá tétele érdekében. Rövidesen befejeződik valamennyi archívumban az MKP iratainak rendezése és hozzákezdünk az MDP iratok feldolgozásához. Anyagaink növekvő rendje kifejezésre jut abban is, hogy a 3*
