Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Hozzászólások : - Rákosi Sándor: A kortörténet párttörténeti forrásai » 587/III
HOZZÁSZÓLÁSOK 587 van szó. Ezen belül újabb eltolódások és eltérések mutatkozhatnak a történetírás egyes szakágain belül is. Másfelől rá kívánok mutatni a levéltári források kérdésével kapcsolatban is egy bizonyos relativitásra, ami azok feltétlen meghatározó szerepét illeti, hangsúlyozva, hogy általánosságban azok döntő fontosságát elvitatni nem kívánom. Utalok azonban arra, hogy a történetírásnak egész sor ága, vagy problematikája szempontjából a levéltári anyag nem elsődleges (példaképpen említem többek között a modern korszakban nagyjelentőségű jiolitikai propagandát, a sajtótörténetet, művelődéstörténetet stb.), sőt egyes részkérdések szempontjából szinte teljesen közömbös is lehet. Ugyanakkor, szintén nem vitatva annak jelentőségét, hogy hazánkban és a népi demokratikus országok többségében 1945-ig a levéltárak nyitva állnak a kutatás számára, hangsúlyozni szeretném, hogy ez mégsem jelenti a hazai történetírás szempontjából az elsőrendű forrásanyagok teljes hozzáférhetőségét (a hazai egyetemestörténeti munkákról ebben a vonatkozásban beszélni sem kell), mert egy fontos területen, a külpolitika területén, számos kiegészítő anyag várható az egyelőre még zárt nyugati és a szovjet levéltáraktól. Ez különösen fontos az 1920-as évekre nézve, melyeknek legfontosabb magyar külügyi anyaga elveszett. A külföldi kutatások több részletkérdésben új szempontokat adhatnak egyes belpolitikai kérdésekhez is. Végezetül az előadó ama megállapításához fűzök reflexiót, mely szerint a jelenkori történetírás művelője állandóan szembekerül a felgyorsuló idő és a maga véges és lassú eszközeinek ellentétéből adódó dilemmával. Utalva arra, hogy a modernkori történetírás egésze küzd (és egyelőre megoldatlanul) azzal a nehézséggel, hogy a kutatott korszakot egy azzal nem adekvát metodika és eszköztár segítségével próbálja megközelíteni; ennek csak egy-két legégetőbb, hazai viszonylatban különösen kirívó, s feltehetően orvosolható gyenge pontját említem. így azt, hogy a történész kollektívának nincs segédcsapata képzett dokumentátorok, bibliográfusok stb. személyében, s hogy ennek megfelelően nincsenek használható — sem általános, sem szakszempontú — dokumentációk, bibliográfiai összeállítások, tájékoztatók a külföldi szakirodalomról; a folyóirattömeg áttekinthetetlen, mert a cikkanyag általában nincs katalogizálva, és így tovább. Mindez — különösen az egyetemes történelem kutatóit — természetesen nem segíti, hanem olykor reménytelen helyzetbe hozza, és egyúttal súlyos hibafojiásfcá is válhat. Rákosi Sándor: A kortörténet párttörténeti forrásai Az első kérdés, amivel foglalkozni kívánok, a kortörténet meghatározásának problémája. Mindenekelőtt azt kívánom leszögezni, hogy a kezdő időpontról folytatott vita — mivel periodizációs kérdésre szűkíti — nem segít bennünket a felmerült kérdések megoldásában, sőt eltereli figyelmünket a kortörténet és kortörténetírás valós problémáiról. A tartalmas és gondolatébresztő referátum a kortörténetet mint a történelemnek 1945-tel kezdődő legújabb időszakát határozta meg. Következés-
