Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Hozzászólások : - Rákosi Sándor: A kortörténet párttörténeti forrásai » 587/III
588 HOZZÁSZÓLÁSOK 588 képpen a kortörténetírás az 1945 utáni történeti kérdésekkel foglalkozó tudomány. Ezzel lényegében egyetértek. Mégis kiegészítendőnek tartom olyan aspektus figyelembe vételével, amely e meghatározásba nem fér bele. Úgy gondolom, a kortörténetírást, mint olyan tudományt is definiálhatjuk, amely azokkal a történeti kérdésekkel foglalkozik, amelyek jelenünk közvetlen előzményei és így közvetlen befolyást gyakorolnak jelenünk (és jövőnk) alakulására. Következésképp azt tartom, hogy a kortörténetírás lényegében az 1945 utáni korszak tudománya, de nem teljesen azonos azzal. Fogalomkörébe tartozik olvan történeti események és folyamatok elemzése is, amelyek korábban játszódtak le, de hatásuk érvényesülése napjainkig tart és nem tartoznak hozzá olyan (mindenesetre csak kisebb, körülhatárolt) események, tendenciák, amelyek az 1945 utáni történethez tartoznak, de lezártságuk, folytatásnélküliségük lehetővé teszi zárt, kerek elemzésüket. A példákat e tétel bizonyítására vég nélkül lehetne sorolni. Itt csak egyet szeretnék felvetni. Véleményem szerint ugyanis a kommunista pártnak mint szervezetnek létrejötte, fejlődése olyan történeti kérdés, amely kezdetétől fogva, jellegét tekintve speciálisan kortörténeti problematika. (Zárójelben jegyzem meg, hasonlót érzek az egyes nyugati szociáldemokrata pártok történetét illetően is.) Nem sorolom a példákat tovább. Azt azonban meg kell mondanom, hogy az említett definíciót nem a példák kedvéért említettem. Véleményem szerint azért szükséges a meghatározás bővítése, illetőleg szűkítése, mivel csak így közelíthet jük meg a kortörténetírás egyik — talán legnagyobb — problémáját. Azt az ellentmondást, amely nálunk — általában szocialista viszonyok között — fennáll a társadalmi igények és a kortörténetírás állapota között. Ismeretes, hogy a szocialista társadalomban egyre inkább növekszik a tudatos elem szerepe a társadalmi fejlődésben. A társadalmi folyamatok elemzése alapján születő döntések, az egyes emberek és rétegek tudati fejlődése egyre nagyobb szerepet tölt be. Következésképp mind a társadalom vezetésének oldaláról, mind a tömegek oldaláról növekszik az igény arra (mégha ez egyes történeti művek iránti igényben nem is mindig látható), amit Lenin úgy fogalmazott meg az államról tartott előadásában, hogy: ,,A társadalomtudomány terén, ha valóban meg akarjuk szerezni azt a képességet, hogy helyesen nyúljunk ehhez a kérdéshez és ne tévedjünk el az apró-cseprő részletek tömkelegében vagy az egymással harcoló vélemények óriási változatosságában, ha tudományos szempontból akarjuk taglalni ezt a kérdést, a legmegbízhatóbb módszer, a legfontosabb az, hogy ne feledkezzünk meg az alapvető történelmi összefüggésekről, s minden kérdést abból a szempontból vizsgáljunk, hogyan jött létre a szóbanforgó jelenség a történelem folyamán, milyen főbb szakaszokon ment át fejlődése során, s ennek a fejlődésnek szempontjából vizsgáljuk meg, hogy mivé lett most" (Művei 29. köt. 484. 1. Bpest, Szikra. 1953). Ez nem azt jelenti, hogy a történésznek kell a jelen problémáit történeti példákkal alátámasztani. Az azonban kétségtelen, hogy a kortörténetírás alapvető szerepet tölt be e társadalmi igény kielégítéséhez szükséges tények, összefüggések, tendenciák feltárásával. Az is kétségtelen, hogy ma még történetírásunk e követelménynek csak igen gyengén tesz eleget. Ebben a kortörténetírás nehézségeinek eltúlzása mellett talán az is szerepet játszik, hogy az egyes történeti művek iránti keresletet sokszor összetévesztjük a kortörténet iránt megnyilvánuló társadalmi igénnyel.
