Századok – 1970

A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Hozzászólások : - Benda Kálmán: A kortörténet „múltja" és a jelenkorkutatás módszertani problémái 570/III

570 BEN DA KÁLMÁN gazdasági terveinket, s igen nagy pontossággal kiszámítsa valamelyik korábbi tervperiódusunk optimális gazdaságfejlesztési tervét, minek segítségével azután tényleg egzakt módon elemezhető pártunk korábbi gazdaságpolitikája. Azt hiszem, mondanom se kell, hogy mily nagy ennek a jelentősége. Hiszen a párt politikájának hatékonysága a szocializmus építésének időszakában 90%ban a párt gazdaságpolitikáján múlik. Amiből következik, hogy ha ezt helyesen értékeljük, már túl nagyot nem tévedhetünk a többi megítélésében sem. — De nagy segítséget kaphatunk több más tudományágtól is. Különböző típusú nehézségek miatt nem szabad lemondanunk a kortörténetírásról. Valamennyi marxista történész vágya, hogy írásaival résztvegyen kora gondolkodásának, történelmének formálásában. A történettudomány természetesen csak mint egész — tehát az ókor és középkor történetét is beleértve — válhat a tudományra építő marxista-leninista politikai gyakorlat vezérfonalának hatékony részévé. Szerintem téves az a megfogalmazás, hogy korunkra csak a kortörténet hathat. Az viszont vitathatatlan, hogy a történettudomány feltétlenül nagyot veszítene hatékonyságából, ha lemondana a jelenkor történetének kutatásáról, feldolgozásáról. Kevésbé tudna közvetlenül is felhasználható következtetéseket nyújtani a társadalom számára. Ezért a történettudomány a kortörténetírás nélkül sem tölthetné be hivatását, nem lehetne igazi tudomány — bár tudjuk azt, hogy felszólaló társaink által is vázolt nehézségek miatt a tudományos színvonal érvényesítése épp itt ütközik a legtöbb akadályba. Napjaink örvendetes ténye, hogy pártunk vezetése minden eddiginél határozottabban igényli a történettudomány — s általában minden tudomány — segítségét munkájához. Ami — hisszük — sokat fog könnyíteni a kortörténet művelésén is. HOZZÁSZÓLÁSOK Benda Kálmán: A kortörténet „múltja" és a jelenkor kutatás módszertani problémái Talán illetlenség, hogy a feudális kor kutatója felszólal a kortörténet kérdéseinek vitájában. A messziről jött utazó azonban megláthat dolgokat, amiket az, ki köztük éli hétköznapjait, nem vesz észre. A kortörténet iránti érdeklődés nem napjaink sajátsága, s koruk eseményeit megíró történészek is mindig voltak. Az emberi érdeklődés elsődlegesen a jelen eseményeire irányulhatott, s csak az előzmények iránti kíváncsiság fordíthatta a közeli, majd a távolabbi múltba. Tacitus Germania-ja csakúgy kortörténeti munka volt, ahogy kortörténész volt Joinville, a kereszteshadak krónikása, vagy Szamosközy István, aki fejedelmi megbízásból jegyezgette a Bocskai-szabadságharc eseményeit. Számukra ugyanúgy természetes volt, hogy napjaik történetét megírják, ahogy Istvánffy Miklósnak sem okozott problémát, amikor 1608-ban befejezett magyar történetét az 1606-os év eseményeivel zárta, még azt sem várva meg, hogy az 1608-as országgyűlés pontot tegyen a szabadságharc történetének végére.