Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Korreferátumok: - Simon Péter: A jelenkor és a munkásmozgalom történetének kutatása 565/III
A JELENKOB ES A MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA 569 A jelenkori magyar történelem szocialista államunk s a szocializmus magyarországi építésének története. E periódussal foglalkozó párttörténeti kutatásnak lényegesen más feladatokat és sok vonatkozásban nehezebb feladatokat kell megoldania, mint az előző periódusénak. Erre a korra nézve részben nálunk is áll, hogy elsődleges forrásai — egyelőre — hozzáférhetetlenek. A fennálló szabályok értelmében pártunk vezető szerveinek iratai 10 évig (gyakorlatilag 11 — 12 évig), a KB osztályainak iratai 5 évig (gyakorlatilag 6 — 7 évig) nem kutathatók stb. — Ami politikai szempontból nagyon is érthető és helyeselhető; de a történész számára természetesen azzal a következménnyel jár, hogy szocialista fejlődésünk 20—21 esztendejéből több mint 10 évre vonatkozólag főként másodlagos forrásokból kell — tekintve, hogy erre alig akad vállalkozó, sajnos inkább csak kellene — dolgoznia. Nehézségként szokták említeni még — s valami van is benne —, hogy élő személyiségek intézkedéseit kell megrajzolniok, s azok következményeiről kell véleményt mondaniok a jelenkor feldolgozásával foglalkozó történészeknek. Ugyanakkor azonban elmondható, hogy a jelenkor számos részkérdésének feldolgozásához megfelelő mennyiségű — gyakran túlzottan is sok — anyag áll a kutatók rendelkezésére, s a témák nagyobbik része úgy is megfogható, hogy a feldolgozásnak ne legyen személyes éle ! A jelenkor párttörténete röviden szólva abban különbözik az előző korétól, hogy a párt politikájának története szorosan összeolvad a kialakuló szocialista állam és társadalom történetével. Marad, természetesen a párttörténeti tematikának és a nemzeti történet tematikájának is olyan része, mely megtartja viszonylagos önállóságát. A párttörténet tematikájából pl. a párt szervezeti és eszmei fejlődésének s a tömegszervezetekhez való viszonya alakulásának története, avagy pártunk külkapcsolatainak története. A nemzeti történet tematikájából pl.' az állami intézmények, szervek fejlődésének története, a társadalmi viszonyok alakulása, a termelés és a termelési szervezet, továbbá a tudományok és a technika fejlődése. De az állami és a pártpolitika története egymástól már nem választható szét, s hatékonyságukat közvetlenül a társadalmi viszonyok alakulásán, valamint a szocialista társadalom anyagi, kulturális eszmei és morális emelkedésén s az adott nemzeti — szocialista értelemben vett nemzeti — politikának a szocializmus nemzetközi sikereihez való hozzájárulásán kell lemérni. Ebből következik, hogy annak, aki jelenkori párttörténetet kutat, és ír, nem csupán a társadalom általános mozgástörvényeivel, valamint a marxizmus—leninizmus politikai elméletével kell tisztába jönnie, hanem — ha valóban tudományos művet akar alkotni — számos szaktudományhoz is értenie kell, illetve kellene. Tudniillik a pártpolitika most már nem a pártharcok síkján mozog, hanem főleg az államszervezés és irányítás, a gazdaság és kultúra szervezése és irányítása síkján. Ez pedig a párt funkcionáriusaitól is, de a párttörténet íróitól is sokféle hozzáértést követel. Az, amit Incze Miklós mondott a történeti segédtudományok körének megváltozásáról a jelenkori nemzeti történet vonatkozásában, szóról szóra érvényes párttörténeti vonatkozásban is. — TJj „segédtudományaink" közül a legnagyobb segítséget véleményem szerint a marxista közgazdaságtudományi kutatásoktól várhatjuk. A marxista közgazdaságtudomány ma már pl. képes arra, hogy az ún. ex-post programozás segítségével felülvizsgálja korábbi
