Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Korreferátumok: - Simon Péter: A jelenkor és a munkásmozgalom történetének kutatása 565/III
566 SIMON PÉTEK mutatta — az elsőrendű történeti források kutathatósága. A primer források kutathatósága (illetve kutathatatlansága) természetesen fontos kérdés a történetírás számára. Ez dönti el, hogy mely időpontig bezárólag dolgozható fel kellő biztonsággal egy-egy ország, avagy egy-egy politikai esemény története. De a korra nézve nincs meghatározó jelentősége. Azok a szubjektív —állami vagy egyéb — döntések, melyek egyik országban hosszabb a másikban rövidebb időre elzárják a kutatók elől a közelmúlt fontosabb iratanyagát, a történelem alakulása szempontjából általában parányi, illetve sohasem döntő jelentőségűek. Ezért a jelenkor kezdetének, ilymódon tehát terjedelmének, s általa a kortörténetírás tematikájának fő meghatározóivá nem válhatnak. Több szót nem is érdemes reá vesztegetni. Ha jelenkorunkat a legutóbbi nagy, világtörténelmi fordulóponttól számít juk — s Incze Miklóssal egyezően nekem is az a véleményem, hogy innen kell számítani —, kezdetét 1945 és 1949 között kell keresni, azaz a második világháború befejeződése és a szocializmus világrendszerré válása időszakában. Négy év azonban túl hosszú idő ahhoz, hogy történelmi periódushatár lehessen; még akkor is, ha elismerjük, hogy nem minden világtörténelmi fordulat köthető egyetlen naphoz vagy hónaphoz. Tehát az említett négy éven belül is súlypontot kell képezni. Súlypont itt aszerint képezhető, hogy választunk a második világháború befejezése és a szocializmus világrendszerré válásának befejeződése között, s közülük vagy az egyiket, vagy a másikat tekintjük a jelenkor kezdetének. Incze Miklós a második világháború befejezését nevezte a jelenkor kezdőpontjána k. Én viszont afelé hajlok, hogy inkább a szocialista világrendszer kialakulásának befejeződését tekintsem annak. Itt tehát véleményünk eltér egymástól. Tudom, hogy álláspontomat számos jogos ellenvetés, észrevétel érheti. Mindenekelőtt az, hogy az antifasiszta nagyhatalmaknak — élükön a Szovjetunióval — a német és japán fasizmus felett aratott győzelme maga is világtörténelmi jelentőségű tény volt. Másodszor az, hogy e katonai győzelem tette a világ első szocialista államát oly világhatalommá, melynek akarata azóta is döntően esik latba a nemzetközi politikában, ami önmagában véve is nagy változás volt a kapitalizmus és a szocializmus közötti nemzetközi erőviszonyokban. Harmadszor az, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzetének e megváltozása hatalmas szerepet játszott azon szocialista forradalmak kibontakozásában, melyek eredményeképpen a szocializmus világrendszerré vált. Negyedszer az, hogy a népi demokratikus úton kibontakozott szocialista forradalmak kezdete 1944 végéig nyúlik vissza, ennyiben a szocializmus világrendszerré válása tulajdonképpen már ekkor megkezdődött, s egy sor európai országban, köztük Magyarországon is e folyamat 1947 őszén nagyobbrészt befejeződött. E lehetséges fontos ellenvetések miatt fogalmaztam az előbb óvatosan úgy a véleményemet, hogy én inkább az 1948—1949-es periódushatár elfogadása felé hajlok. Miért? Vajon miért tartom helyesnek vagy legalábbis meggondolandónak az utóbbi kezdőpontot? — Számos ok miatt. Távol álljon tőlem, hogy tagadjam az antifasiszta hatalmak fasizmus felett aratott győzelmének, s ennek keretében a Szovjetunió vezető nagyhatalommá válásának világtörténelmi jelentőségét, s az említett események elszakíthatatlan kapcsolatát a szocialista világrendszer bekövetkező kialakulá-
