Századok – 1970

A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Korreferátumok: - Simon Péter: A jelenkor és a munkásmozgalom történetének kutatása 565/III

A JELENKOB ES A MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA 567 sával. Ezeket az eseményeket — különösen ami a Szovjetunió vezető részvételét illeti a fasizmus feletti győzelem kivívásában és ami a Szovjetunió vezető nagyhatalommá válását illeti — a konkrét nemzetközi helyzetben a szocialista világrendszer kialakulása elengedhetetlen előfeltételének tekintem. De ugyanakkor „csak" előjeltételének. (Hangsúlyozom, hogy persze e világtörténelmi jelentőségű „csak" nélkül az emberiség nem juthatott volna előre a szocializmus irányába, sőt hosszú időre beláthatatlan következményekkel járó barbarizmusba süllyedt volna.) Miért csak előfeltételének? — Azért, mert a szocializmus kialakulása a politikai és gazdasági viszonyok mélyreható és gyökeres átalakulását tételezi fel. Mélyrehatót a szónak abban a valódi értelmében, hogy az átalakulási folyamatnak fokról-fokra le kell hatolnia a társadalom alapjáig, a gazdasági rendig, sokoldalúan és gyökeresen át kell formálnia a társadalom egész szervezetét, annak valamennyi sejtecskéjét és egyre inkább az egyedeit is. Ilyen mély átalakulás — ha igazat adunk a marxizmus egyik sarkalatos tanításának — csak akkor következhet be, ha a társadalom átalakításába a lakosság többsége tudatosan, öntevékenyen és a szükséges áldozatoktól sem riadva vissza résztvesz. A lakosság többségének ilyen mozgósítására viszont csak politikai megnyerésük, politikai iskolázásuk eredményeként kerülhet sor. Politikai meggyőzésük és iskolázásuk pedig csak politikai csatában mehet végbe, politikai csatákban, amelyek a régi helyén új, végsősoron szocialista típusú államhatalom kialakulására vezetnek. Katonai hadműveletek és győzelmek önmagukban véve csak a régi rend erőszakszerveit zúzhatják szét, takaríthatják el a fejlődés útjából. Ily módon megkönnyíthetik, sőt rendkívül megkönnyíthetik az adott társadalom forradalmi erőinek szervezkedését, az osztályharc szabad kibontakozását, a lakosság többségének a politikai harcba való belesodródását s ezáltal öntudatosodását, továbbá mindénnek révén új politikai szervezetek és rend kialakulását és a szocializmusba való átmenetet. De a politikai erőket nem helyettesíthetik, nem is teremthetik, ezáltal új politikai és gazdasági viszonyokat nem hozhatnak létre, egyszóval — a forradalmat nem exportálhatják. Ha pedig ez igaz, a második világháború befejeződését úgy kell tekintenünk, mint oly világtörténelmi eseményt, mely utat nyitott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni következő nagy nemzetközi fordulatnak, de nem maga testesítette meg e fordulatot. A politikai elmélet nyelvén szólva: a második világháború befejezésének időpontja nemzetközi méretekben taktikai szakaszhatár volt, míg az a stratégiai szakasz, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött, nem ekkor, hanem 1949-ben, a szocializmus világrendszerré válásának befejeződésével zárult le. Igaz, a második világháború befejeződése olyan új nemzetközi taktikai szakasz kezdőpontja volt, melyben stratégiai jelentőségű politikai csaták dőltek el — ez különbözteti meg néhány előző taktikai fordulóponttól —, de ez nem változtat a dolog lényegén. S hogy állunk a kapitalizmus és a szocializmus közti nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett fordulattal? — Ez ugyanis komoly kérdés a stratégiai fordulat időpontjának eldöntése szempontjából; tekintve azt, hogy az erőviszonyok megváltoztatása a stratégiai fordulat szerves része, egyik legfontosabb eleme. Erről az előbb azt mondtam, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzetének megváltozása katonai győzelme következtében önmagában véve is lényegesen változtatott a kapitalizmus és szocializmus erői közti korábbi nemzet-