Századok – 1970

A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Korreferátumok: - Kulcsár Kálmán: Kortörténet és szociológia 563/III

KORTÖRTÉNET ÉS SZOCIOLÓGIA 563 Kulcsár Kálmán: Kortörténet és szociológia Az imént elhangzott referátumban hallottuk a megállapítást: a jelen része a múltnak, és ez a maga tömörségében és egyszerűségében is világossá teszi a kortörténeti kutatások jelentőségét. Ez a megállapítás azonban a fordított értelemben is igaz. Úgy, ahogyan Goethe a Wilhelm Meisters Wanderjahre-ben megfogalmazta, ,,a múlt a jelenbe is átnyúlhat". Ebben az esetben viszont már mást is kifejez, nézetünk szerint nem kevésbé fontos szempontot, éspedig mindenfajta igazi szociológiai kutatás történetiségét. Ha tehát a kortörténeti kutatások a szociológiához fordulhatnak szemléletért, tudásanyagért és módszerekért, akkor a szociológia legalább ennyi joggal fordulhat a történettudomány felé, szemléletért, tudásanyagért, de bizonyos esetekben módszerekért is. És ezt nem felesleges éppen ma, a, szociológia fokozódó empirizálódásának szakaszában hangsúlyozni. A társadalmi jelenségek önmagukban is folyamatok, vagy pedig folyamatok egyes szakaszai, megértésük tehát csak a pillanatnyi helyzetükre vonatkozó adatok alapján lehetetlen. Egyes történészek a történeti szemlélet szociológiaivá való átformálódását a történeti gondolkodás hanyatlásával azonosították, ezzel szemben világos, hogy a történeti és szociológiai gondolkodás nem ellentétes. Még általánosabban — bár talán kissé merész kijelentésnek hangzik: sem a szociológia nem lehet meg a történeti szemlélet nélkül, sem a történelem — és itt történelmen most nem csupán a kortörténeti kutatásokat értem — szociológiai szemlélet nélkül. A szociológia tudományának képviselője lévén most az a feladat hárulna rám, hogy az imént megfogalmazott mondatból azokat a következtetéseket vonjam le, amelyek a szociológiát illetik, amelyek konkretizálhatnák, mit jelent a történeti szemlélet a szociológia számára. Ennek, a feladatnak azonban — úgy gondolom — nem most kell eleget tennem. Jóllehet a probléma nagyon izgalmas, sokat vitatott a szociológiában, magam is megpróbálkoztam már — más helyütt — álláspontom vázolásával, mégis a történészeket elsősorban nem a szociológia tudományának belső problémái érdekelhetik, mégha azok a problémák a történetiséggel vannak is kapcsolatban, sokkal inkább a történelem tudományának, jelen esetben a kortörténeti kutatásoknak problémái, amelyekhez a szociológia oldaláról természetesen csak illő szerénységgel szólhatok hozzá. Mit jelenthet tehát a szociológiai szemlélet a történettudomány számára ? A „jelen a múlt része" vagy ,,a múlt a jelenbe is átnyúlik" mondások helyes értelmezése mindenképpen megkívánja, hogy a „Német Ideológia" egyik érdekes részére hívjuk fel a figyelmet. Marx és Engels itt a következőket írták: „A történelem nem egyéb, mint az egyes nemzedékek egymásutánja, amelyek mindegyike kiaknázza azokat az anyagokat, tőkéket, termelőerőket, amelyeket valamennyi elődje reá hagyományozott, ilyképpen tehát egyfelől a ráhagyott tevékenységet folytatja egészen megváltozott körülmények között, másfelől pedig a régi körülményeket módosítja egészen megváltozott tevékenységgel; s ezt már most spekulatív módon úgy lehet kiforgatni, hogy a későbbi történelmet a korábbinak céljává teszik . . . ami által azután a történelem megkapja a maga külön céljait és személlyé válik más személyek mellett . . . holott az, amit a korábbi történelem »rendeltetésének«, »céljának«, »csírájá-