Századok – 1970

A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Korreferátumok: - Kulcsár Kálmán: Kortörténet és szociológia 563/III

564 KULCSÁÉ KÁLMÁN nak«, »eszméjének« jelölnek meg, nem egyéb, mint elvonatkoztatás abból az aktív befolyásból, amelyet a korábbi történelem a későbbire gyakorol." Marx és Engels figyelmeztetése annál is helyénvalóbb, mert felbukkantak már olyan állásfoglalások is, amelyek szerint a jövő határozza meg a múltat, és ez nem egyéb, mint a jelen valamilyen nézőpontjának a jövő fejlődés irányaként való felfogása, s a múlt többé kevésbé erőszakolt megítélése ebből a szempontból. Az ilyesfajta „történetiség" éppen olyan veszély a szociológia számára, mint a hasonló tartalmú szociológiai szemlélet a történettudomány, különösen a kortörténet számára. Mit jelent az ilyen tartalmú szociológiaszemlélet ? Lényegében a múlt és a jelen tényeinek, társadalmi folyamatainak valamilyen kiválasztott és helyesnek tartott fejlődési irány szemszögéből való megítélését, a társadalom tényeinek ehhez a fejlődési irányhoz viszonyított értékelését. Márpedig ezzel lehetetlenné válnék a társadalmi jelenségek tudományos megismerése, a társadalmi folyamatok tényszerű feltárása, azok valóságos összefüggéseinek és dinamikájának megállapítása. A kortörténeti kutatások számára is hasznosítható szociológiai szemléletből azonban a történeti folyamatok és események társadalmi összefüggéseiben való tanulmányozása, a történeti események társadalmi tényezőinek, strukturális összefüggéseinek, differenciált funkcionális következményeinek feltárása következik. A kortörténeti és szociológiai kutatások tehát alapvető módszertani elveikben sok szempontból találkoznak. A referátum is utalt arra, hogy ebből a találkozásból az alapvető vagy hasonló módszertani elveken túlmenően is adódik lehetőség egyes kutatási módszerek kölcsönös használatára. A szociológia kutatásainak egyik alapvető jellegzetessége tulajdonképpen a társadalmi jelenségek kettős természetéből fakad. Abból ugyanis, hogy a társadalmi jelenség lényegében objektív, de emberi magatartásokban nyilvánul meg, hogy a társadalmi jelenségek alakulásában ilymódon közrehatnak az emberi magatartásra, az emberi magatartás társadalmi összefüggéseire vonatkozó szociológiai és szociálpszichológiai törvényszerűségek, jelentős módszertani következmény adódik. Az ugyanis, hogy egyrészről fel kell tárni a társadalmi jelenség megnyilvánulását az emberi magatartásokban, megállapítani az így lehetséges elméleti összefüggéseket, másrészt viszont az emberi magatartások empirikusan megfogott alakulásából ki kell szűrni azokat az adatokat, amelyek a társadalmi jelenség szükségszerű vagy lényegi megnyilvánulását jelentik, és el kell választani azokat, amelyek másfajta szociológiai vagy pszichológiai tényezők közrehatásaként értékelhetők. Ez annyit is jelent, hogy az adatok bármilyen magasfokú matematikai analízise sem teszi nélkülözhetővé a történeti elméleti elemzést a szociológia számára, másrészt viszont a kortörténeti kutatásoknak is, — amelyeknek ismét csak fontos eszközét alkotja az emberi magatartások alakulását dokumentáló források elemzése — szükségük van nem csupán az ilyen természetű forrásanyag hasznosítását elmélyítő szociológiai elemzési technikára, de azoknak a szociológiai törvényszerűségeknek a figyelembevételére is, amelyek egy társadalmi jelenség lényegére, struktúrájára, a társadalom felé megnyilvánuló funkcionális következményeire vonatkoznak, nemkülönben az emberi magatartások alakulásában közreható társadalmi-pszichológiai tényezők ismeretére. Azt lűszem nem kell most a szociológiai kutatási módszerek használatának konkrét problémáival foglalkozni. Erre nézve bármilyen módszertani kézikönyv megbízhatóan tájékoztat. Feltétlenül hangsúlyozni kell azonban, hogy a kutatott jelenség, folyamat természete az, amely meghatározza a szociológiai