Századok – 1970
KRÓNIKA - Bellér Béla kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 531/II
532 KRÓNIKA nemzetiségi mozgalmat a korábbi fejlett politikai fokról egy meglehetősen szűkkörűen értelmezett kulturális fokra lökte vissza, s végső — bár rejtett — eélja a magyarországi németség asszimilációja volt. A bethleni konszolidáció ngmet nemzetiségpolitikájának a Volksbildungsverein lett a fő orgánuma, amely mellett a Német Kormánybiztosság teljesen háttérbe szorult, utóbb meg is szűnt. A bethleni nemzetiségpolitika konkrét vizsgálatával még nem foglalkozik az értekezés. V. Windisch Éva opponensi véleményében rámutatott arra, hogy a magyarországi németség kérdése a belpolitikai és társadalmi kérdésekkel sok vonatkozásban bonyolultabban összefőnódott, mint a többi nemzetiségé. Helyzetük speciális tényezőinek áttekintése után kifejtette, hogy az 1920 utáni Magyarországon a németek jelentették az egyetlen nagyobb létszámú nemzetiséget, s így az új nemzetiségpolitika elsősorban őket érintette. Ilyen módon a németség az ellenforradalmi Magyarország nemzetiségpolitikájának próbakövévé vált: az ő helyzetükből derült ki, tanultak-e a politikai vezetőrétegek Trianon tanulságaiból ? Ennek megfelelően míg egyfelől a disszertáció önmagában véve is lényeges problémát választott feldolgozásra, addig másfelől a kérdés elemzése a korszak egész történetét is gazdagíthatja új összefüggések meglátásával. Az opponensi vélemény elsősorban az első szempontot érvényesíti, azt ti., menynyiben dolgozza fel kielégítően a disszertáció a tárgyat önmagában nézve, s az általános belpolitikai vonatkozásokra kevésbé tér ki. Bellér Béla forrásfeltáró munkáját áttekintve megállapítja, hogy a szerző széleskörű forrásfeltáró munka alapján látott hozzá egy olyan tárgykör vizsgálatához, mely valóban igen sokirányú forráshasználatot igényel. A források körét esetleg az egyházi levéltárak vonatkozásában, valamint a hazai német sajtó többirányú felhasználásával lehetne tovább bővíteni. A disszertáció feldolgozási módjával, szerkesztésével kapcsolatosan megállapította, hogy az értekezés jóval többet ölel fel annál, mint amit címében ígér: részletesen kitér Burgenland problémájára, s elemzi a hazai németség helyzetét, mozgalmait is. Az opponens hangsúlyozta, hogy a burgenlandi kérdés ilyen részletességű tárgyalása nem tartozik a disszertáció témájához; ez ugyanis nem nemzetiségpolitikai, hanem főleg külpolitikai kérdés volt ekkor. A szerkezetet érintő további probléma, hogy a hazai németség gazdasági-társadalmi helyzetét tárgyaló fejezet kiemelten, a tanulmány élén lenne elhelyezendő, hiszen e viszonyok elemzése képezheti csak a vizsgálatok kiindulási pontját. Ennek kapcsán V. Windisch Éva hiányolta, hogy a jelölt nem foglalkozik az asszimiláció kérdésével, mellőzi a folyamat nehezen mérhető előrehaladását s az asszimiláltak szerepét a magyar közéletben. Szerkezeti és tartalmi vonatkozásban az opponens végül az előzmények bővebb bemutatását javasolta, elsősorban a forradalmak nemzetiségi politikájának kiemelt előadását, megemlítve, hogy nem lenne felesleges a dualizmuskori német problematikát is összehasonlítási alapként felhasználni. A trianoni Magyarország németsége nemzetiségileg lényegesen rosszabb helyzetbe került, mint volt a dualizmus korának németsége, minthogy politikailag legfejlettebb csoportjai más államokhoz kerültek. Ugyanakkor a területi változás az ittmaradó csoport gazdasági színvonalának emelését is jelentette, minthogy a legnagyobb szegény német tömbök a határokon túlra kerültek. Az előzmények rajzának kibővítéséhez kívánatos lenne a szereplő politikusok korábbi pályájának bemutatása is. Gündischt, Hubert, Steuert, s magát Bleyert is e rövid korszakban megnyugtatóbban tudnánk értékelni, ha nemcsak 19Í9 utáni működésüket, hanem korábbi tevékenységüket is ismernénk. Indokoltnak látszanék végül egy zárófejezet beiktatása, mely összefoglaló értékelést adna a disszertációban részletekben tárgyaltakról. Végül a disszertáció részlet-értékeléseinek és elemzéseinek méltatása mellett az opponens problematikusnak tartotta azt a felfogást, amellyel a jelölt Bleyer Jakab személyét és tevékenységét ábrázolta. A disszertáció szerint Bleyer nemzetiségpolitikája ellentmondások között vergődik; Bleyer elítéli a nagynémet irredentizmust, miközben magyar irredentát folytat; működésében kezdetben a magyar nacionalizmus a domináns elem, német nacionalizmusa ekkor még csak látens állapotban van. Az opponensi vélemény ezt a felfogást megkérdőjelezte. Vázolta Bleyer első nemzetiségpolitikai fellépését, a német nacionalistákkal való szembekerülését 1917-ben. Az ellenforradalom éveiben — ellenforradalmi érdemeiért is — Bleyer lett a hazai németségnek a magyar uralkodó körök előtt is posszibilis vezetője. Tevékenységét azonban nem sok siker koronázta. A magyar kormánykörök hamarosan szembekerülnek vele, különösen akkor, amikor a német nemzetiség helyzetének javítása Burgenland elcsatolásával elveszti propagandisztikus jelentőségét. Bleyer a német parasztság körében sem lesz népszerű, talán azért nem, mert sem a nemzetiségi kérdésnek gazdasági-társadalmi kérdésekkel való össze, kapcsolására, sem a nacionalizmus felélesztésére (a nemzetiségi sérelmek kiélezése, nép.
