Századok – 1970

KRÓNIKA - Bellér Béla kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 531/II

KRÓNIKA 533 szerű követelések hangoztatása útján) nem vállalkozott. Utóbbira az opponens véleménye szerint azért nem, mivel nem kívánta a nagynémet mozgalmak hazai megerősödését, nem akarta a magyarországi németeket a német imperializmus előőrsévé tenni. Bleyer törekvései szükségszerűen kudarcra voltak ítélve. Az adott viszonyok között nem lehetett sem a magyar uralkodó osztállyal egyetértésben biztosítani a német kisebbség jogait, sem pedig olyan német nemzeti mozgalmat szervezni, amely valamilyen módon ne az alldeutsch törekvéseket mozdította volna elő. E problémakör megvizsgálásához az opponens felvetette a Bleyer-féle program további elemzésének szükségességót, a program realitásának megvizsgálását. Végül kitért az opponens a Volksbildungsverein kérdésére. Az egyesületet Bellér Béla gyakorlatilag a német kulturális mozgalom magyar nacionalista alapra helyezése egyik jelenségének fogja fel. Az opponens szerint a Volksbildungsverein működése, taktikája nem az önálló nemzeti egyéniségről való lemondást jelenti, s Bellér Béla nem veszi figyelembe, hogy a hazai német mozgalom kénytelen a pángermanizmus vádja ellen védekezni, és ezért hangoztatja állandóan a magyar uralkodó osztály frazeológiáját. Végül az opponens megállapította, hogy a későbbi történelmi fejlődés, ismert eredményeivel, ugyancsak aláhúzza Bleyer elgondolásának — hogy ti. a magyar uralkodó osztály segítségével, a nagynémet törekvésektől magát távoltartva biztosítsa a németek alapvető nemzetiségi jogait Magyarországon — eleve kudarcra ítélt voltát. Tilkovszky Lóránt opponensi véleményében rámutatott arra, hogy Bellér Béla történetírásunkban ez időszakra vonatkozóan kidolgozatlan kérdéshez nyúl hozzá; disszertációja egészében ós részleteiben igen sok újat ad eddigi ismereteinkhez. Nagy erénye munkájának, hogy a magyar nemzetiségpolitika alakulását a nemzetközi viszonyok, külpolitikai összefüggések változásainak ismeretében vázolja fel. Gondosan elemzi a rendeleteket, a nemzetiségi minisztérium működését, szervezetét, az irányításában szerepet játszó egyes személyeket stb. Statisztikailag is megalapozottan tárgyalja a magyarországi németség gazdasági helyzetét, társadalmi struktúráját és kulturális viszonyait, érdekesen mutatja be törekvéseit, pártjait, lapjait, vezéreit. Széleskörű forrásanyag és szakirodalom kritikai felhasználásával számos fontos problémát tett sokoldalú vizsgálat tárgyává. Bíráló észrevételei során először szerkezeti problémákat említett. A disszertációnak szüksége volna megalapozottabb indításra és egy zárófejezetre. Az 1918 — 19-es nemzetisógpolitikából való kiindulás és a magyarországi németség gazdasági-társadalmi viszonyait átfogóan elemző fejezet előre hozatala mellett foglalt állást. Az értekezés gazdaságtörténeti részénél kifogásolta, hogy a jelölt a német agrárnépesség szegény rétegeinek arányát eltúlozza. Hangsúlyozta, hogy a német törpebirtokosok számottevő része szőlőbirtokos (a német szőlőbirtokosok számaránya kétszerese az országos átlagnak). Túlzottnak tartotta azt a megfogalmazást is, amely szerint az „állami terror" . . . „bevehetetlenné" tette a hivatalokat a németek számára. Valójában a hivatalok tele voltak — főleg asszimilálódott — németekkel és más nemzetiségi eredetűekkel. A hazai német nemzetiségi mozgalom viszonyainak elemzéséhez a földkérdésben és az iskolakérdésben még további észrevételeket fűzött. Rámutatott, hogy az ellenforradalmi földbirtokpolitikának olyan konkrét nemzetiségpolitikai sajátosságai is voltak, mint pl. az a törekvés, hogy a nem-magyarok további földhözjutását minden eszközzel megakadályozzák. Megállapította, hogy a disszertáció jól adja elő a német anyanyelvi népiskolai oktatás sorsának alakulását, zavarólag hat azonban, hogy nem különbözteti meg világosan a burgenlandi iskolák számát. Bővebb elemzést igényelne a Bethlenkormány kisebbségi népiskolai rendeleteinek további sorsa. A disszertáció homályban hagyja, vajon volt-e igény német részről kisebbségi középiskola létesítésére is. Bleyer pártjának jellemzését a disszertáció jól oldja meg; irányzatát a Gündischótől a jelölt nem utolsósorban abban különbözteti meg, hogy az előbbi „ungarndeutsch", az utóbbi „alldeutsch" felfogást képviselt. Helyes lett volna rámutatni arra, hogy mindkét irányzat egyeztetni tudta ekkor a hazai németség nemzeti érdekeit a magyar nacionalizmus területvédő, majd revíziós törekvéseivel. E törekvések támogatásából azonban helytelen olyan következtetésekre jutni, hogy Bleyer pártjában „a magyar nacionalizmus a domináns elem". A németség nemzeti követelései más súlyúak, ha csak a trianoni országterület német lakossága áll mögötte, mintha a volt történeti Magyarország összes németei támogathatnák. Ezért pártolták a magyar revíziós követeléseket. Az értekezés Bleyer-ábrázolásában is ezzel összefüggésben bizonyos „kétlelkűség" mutatkozik: 1919 — 20-ban „magyar nacionalizmusa" dominál, majd előtérbe nyomul „német nacionalizmusa". Tilkovszky szerint Bleyer korábban is német nacionalista volt; a magyar nemzetiségi politikának az adott körülmények közt szüksége volt egy olyan, — lehetőleg német — kisebbségi vezetőre, aki nemzetiségi oldalról „képviseli" az integritást. Első-