Századok – 1970

KRÓNIKA - Boros Ferenc kandidátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 526/II

530 KRÓNIKA sal szemben. A maga teljességében a kérdésre a választ a munka második része adja meg. Mivel disszertációjában külön, koncentráltan e fontos problémával nem foglalkozik, elmondja, hogy a kapcsolatok szempontjából különbséget kell tenni a csehszlovák polgári demokrácia szerepét illetően a magyarországi forradalmak időszakában, amikor e polgári demokrácia — főleg a Tanácsköztársaság idején — ellenforradalmi szerepet töltött be, és a magyarországi reakció hatalomrajutása utáni periódusban, miután fordult a kocka, s alapvetően már nem proletárállam és polgári demokrácia, hanem polgári demokrácia és ellenforradalmi, monarchista, militarista reakció rendszere állt szemben egymással. Viszont, ha csak ezt látjuk, és nem vesszük figyelembe a korábbi szakaszt, akkor a csehszlovák polgári demokrácia pozitívabbnak látszik, mint amilyen valójában volt. Emellett elismeri, hogy munkája második részében e polgári demokrácia negatív vonásai a tárgyalt kérdések jellege miatt előtérbe kerültek, s csak közvetve érzékelhetjük, hogy a polgári demokratikus köztársaság területe, rendszere milyen lehetőségeket biztosított az emigráció harcához. Egyetért a szerző azzal, hogy a munkában nagyobb súlyt lehetett volna helyezni a szlovákiai magyarság közvetítő szerepének, s a magyar és a csehszlovák burzsoázia kommunistaellenes együttműködésének bemutatására. Ez utóbbi kifejtése igazolta volna, hogy e tekintetben a polgári demokratikus Csehszlovákia és a Horthy-reakció számos esetben egymásra találtak. Kővágó László opponensi kritikájára válaszolva mindenekelőtt a revíziós kalandortervek realitásának problematikájára tért ki. Véleménye szerint a kérdés összetettebb, semmint hogy igennel vagy nemmel lehessen rá válaszolni. E tervek végül is kudarcot vallottak, ami irrealitásukra mutat. Másfelől azonban időnként számos tényező kedvezett megvalósításuknak, s a csehszlovák politika 1920 nyarán komolyan vette azokat. A kisantant létrejöttének körülményeiről s ebben a magyar kórdós súlyáról szólva elismeri, hogy munkájában a német kérdéstől sajnos elkülönítve tárgyalja ezt a problematikát. Valójában azonban nem csupán a magyar kérdésben látja a kisantant létrejöttének okát, s talán a magyar veszély túlságos dokumentálása állította a kelleténél kissé jobban előtérbe a magyar kérdést a csehszlovák külpolitikában. A Kővágó László által mondottakat a német kérdésnek a csehszlovák külpolitikában játszott szerepéről azonban elsősorban csak hosszabb távon akceptálja, mivel a csehszlovák—német kapcsolatok, főleg a békeszerződós aláírásától és mindenekelőtt gazdasági vonatkozásban, kedvezően alakultak. Csehszlovákia volt a győztesek között az első olyan ország, amely Németországgal 1920 januárjában sokoldalú gazdasági egyezményt kötött. 1928-ban például egész importjának 40 —42%-át Németországból szállítja. A 20-as években normalizálódtak a politikai kapcsolatok is a weimari és a csehszlovák köztársaság között. A csehszlovákiai német burzsoázia is kompromisszumra lépett a 20-as években a csehszlovák burzsoáziával. Véleménye szerint Masaryk és Beneä is attól tették függővé ezidőben német-politikájukat, hogy ott a békés vagy az agresszív erők kerülnek-e hatalomra. Emellett befolyásos gazdasági körök ós felelős politikai személyek abban az irányban is ösztönözték a kormánypolitikát, hogy Csehszlovákia a híd szerepét töltse be Franciaország ós Németország között. Summázva: ,,a német kérdés lényegesen másként jelentkezett a tárgyalt periódusban, mint később, s a weimari köztársaság nem jelenthetett olyan veszélyt, mint az állami szinten képviselt és némileg jobb nemzetközi helyzetben levő magyar revizionista politika." A továbbiakban egyetért a csehszlovák burzsoáziának az önrendelkezési joghoz való viszonyával kapcsolatos kérdésben elhangzott kritikai megjegyzéssel, s hangsúlyozza, hogy e tekintetben hasznos lenne egy mélyebb elemzés, amely jobban alátámasztaná munkájának több megállapítását. Ádám Magda kandidátus felszólalására reagálva rámutatott, hogy az opponenseknek adott válasz több vonatkozásban az ő általa felvetett problémákra is feleletet adott. A csehszlovák politikának a dunai konföderációval kapcsolatos álláspontjáról szólva elismerte, hogy erre a disszertációban erősebben kellett volna koncentrálni, mert véleménye szerint is voltak ilyen törekvések Masaryk részéről. Ádám Magda másik megjegyzésére válaszolva kifejtette, ő sem állítja, hogy a csehszlovák burzsoázia teljesen feladta Magyarország demokratizálására irányuló törekvéseit, csak éppen ennek formája változott meg. Válasza végén a jelölt köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájában segítségére voltak. A Bíráló Bizottság határozatában javasolta a TMB-nek, hogy Boros Ferenc számára a kandidátusi fokozatot ítélje meg. Stier Miklós