Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

FOLYÔIITATSZEMLE 491 mást. De Gaulle május 24-iki beszéde nem csillapítja, inkább tovább hevíti a küzdelmet — de ugyanekkor kiviláglik, hogy a diákszervezetek is eltérőleg ítélik meg a lehetőségeket. Egyesek megfontoltságra, mások forradalmi akciókra, ismét mások a munkásokkal való összeforrottságra szólítottak fel (169—183. 1.). — 1968. május 30. és június 16. között a küzdelem tovább éleződött. Szaporodtak a forradalmi felhívások, s míg az üzemek egyrószóben újra felvették a munkát, másutt a sztrájk is viharosabbá vált. E periódus végét június 14—16-án a Sorbonne újabb rendőri megszállása zárja le. A kötetben e viszonylag hosszabb periódust több belső kisebb szakaszra bontva ismerhetjük meg (185—235. 1.). — A folyóirat végül külön tematikus egységekben közli és ismerteti azokat az e korból származó dokumentumokat, amelyek a közélet, illetőleg az egyetem ós a tudományos élet megreformálását szorgalmazzák, illetőleg a mozgalomnak az egyetem életében való visszatükröződését bizonyítják (236—402. 1.). Okt.—dec. szám. — A folyóirat speciális száma annak a konferenciának a beszámolóit és eredményeit foglalja össze, amelyet 1966 húsvétján rendeztek az angol és francia történészek a két ország munkásmozgalma történetének összehasonlítására, s ezen belül is annak megvizsgálására, hogy a munkásmozgalom miként került szembe az államhatalommal, mennyiben volt reformista, s mennyiben antietatista. — A különszám bevezető szavainak (3—8. 1.) szerzője, FRANÇOIS BÉDARIADA hangsúlyozza, hogy a különböző referálok elsősorban nem az elméleti, elvi kérdések megvilágítására törekedtek, hanem arra, hogy azt nézzék, ami a mozgalom gyakorlatában történt. Ugyanakkor jobban foglalkoztatta őket az, hogy miként gondolkodtak és cselekedtek — s miért — a tömegek, s kevésbé érdekelte őket a vezető csúcsok kérdése. Hangsúlyozta, hogy a fogalmak összehasonlítására is erőfeszítéseket tettek, s e téren érdekes különbségek mutatkoznak. Végül, aláhúzta a sokoldalú vizsgálat szükségességét (a politikai, gazdasági és lélektani elemzés csak együttesen hozhat eredményt), valamint azt, hogy milyen fontos annak a felmérése: milyen kulturális szintet érhetnek és érnek el a munkások tömegei az adott országban. — ÂSABRIGGS: A munka története angliai vizsgálatának kutatási perspektívái (9—20. 1.) áttekintést ad az angol történetírás újabb számottevő eredményeiről, irányáról. Megemlékezik azokról a szerzőkről, akik Pelling módjára a Labour Party keletkezéséről, vagy E. Thompson esetében az egész angol munkásosztály kialakulásáról írtak monográfiát. Thompson, Hill és Hobsbawm a mai történetírás rangos marxista képviselői Angliában. Hobsbawm esetében a „Primitív lázadók" c. (magyarul is megjelent) írásáról emlékezik meg, valamint a Labouring Men-ről, amelyben a gázmunkások történetének világos ábrázolását adja szoros összhangban a gazdasági, technikai fejlődéssel. Ugyancsak megemlékezik G'legg, Fox és Thompson közös munkájáról, amelyben az angol szakszervezetekről adtak igen elmélyült feldolgozást az 1889—1910-es periódusban. Briggs megállapítja, hogy a Webb házaspár félévszázada megjelent műve óta ez az első jelentős minuciózus összefoglaló, amelynek szerzői viszont a közben megjelent számos ipar-, szakszervezettörténet bázisára támaszkodtak. Briggs a jelentősebb művek bemutatása után tematikus áttekintést is nyújt: megállapítja, hogy az utóbbi időben nagyobb erőfeszítéseket tettek a munkásosztály kialakulásának bemutatására, . s móginkább a munkásság kultúrájának elemzésére. Emellett, hogy inkább a tömegek megismerése felé fordultak, változatlanul szükség van az igazán alapos életrajzok elkészítésére, amelyek közül Schoyen J. Harney életrajzáról nyilatkozik külön elismeréssel. Módszertani elemzésekre is szükség van, így pl. arra, hogy a XIX. században az osztály, a tömegek és a munkás-» mozgalom között milyen összefüggések és különbségek állnak fenn. E téren ugyancsak születtek tanulmányok (köztük À. Briggsé). Briggs jelzi, hogy a helytörténet feltérképezése iránt is megnőtt az érdeklődós, ennek Angliában amúgyis nagyobb a múltja, de éppen itt egy másik nagyon lényeges különbség mutatkozik a városi és falusi dolgozók életkörülményeit és mozgalmait illetően. Briggs igen jelentősnek minősíti az angol és a nemzetközi munkásmozgalom összefüggéseinek elemzését. Az utóbbi időben Morgan, Joli, Collins és Abramsky érintett olyan témákat, amelyek sikeresen túlmutattak a szigetország keretein, de még mindig érzékelhető bizonyos bezárkózás a szigetország határai közé. Végül aláhúzza, hogy néhány kérdés külön hangsúlyt kell, hogy kapjon a történeti feldolgozásokban — így a munkásmozgalom és a háború összefüggése, amit eddig inkább csak az 1920—30-as években elemeztek alaposan, s a szociálpolitikai kérdések, még szélesesebben a „jóléti állam" és a munkásmozgalom kölcsönös viszonya. — MADELEINE REBÉRIOUX: AZ államellenes tendenciák az SFJO-ban, 1905—1914 (20—37. 1.) sok nyomról indul ki s határolja körül témáját. Jelzi, hogy a francia pártot általában választási harcot folytató eta-