Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

490 F OLY ÓI It ЛТ SZU M L E zetőségen belüli vitáknak Ebért általi értékelésére (élesen bírálta Zetkin, Stadthagen és Haase-Ledebour magatartását, de L. Zeitz „iskolás" észrevételeit, javaslatait is) — s ezek azok a sorok, amelyekhez Buse mégis kritikai megjegyzést fűzött: igaz, hogy a honvédő politikát meg lehet érteni, de a Burgfriede meghirdetését s a kormánnyal szembeni kritikus politika felfüggesztését mégis hibának látja. — J. LE MOUVEMENT SOCIAL 19G8. júl.— szept. szám. — A különszám — amelyet Jean Claude, Michelle Perrot, Madeleine Rebérioux és Jean Maîtron állított össze — az 19ü8 május—júniusi diák-egyetemi mozgalmak, lázadások történetét dolgozza fel, pontosabban ezeknek a harcoknak dokumentumait teszi közzé. Az ismert történészek közös bevezetőjükben hangsúlyozták, hogy a dokumentumválogatást csak a Sorbonne történetére korlátozták, ezen belül viszont minden áramlatot igyekeztek megszólaltatni, s kerülték a dokumentumok rövidítését, kipontozását —, mivel az ilyen módszer csak tévedésekre ad alkalmat, bizalmatlanságot szül. Tudják, hogy az események teljes történetét így sem tudják visszaadni, hiszen ma már más források, a film, fotók és a hangszalagok is forrásértéket képeznek, de e 414 oldalas kiadvánnyal hozzá kívánnak járulni e zaklatott ós oly fontos napok történetének rögzítéséhez, amely egyúttal a Sorbonne történetének is immár részévé vált. Az összeállítók ezekután a különféle szervezetek ós mozgalmak struktúráját ismertetik (8—15. 1.). Itt különválasztják a diákok és tanárok szakszervezeteit ós politikai szervezeteit. Mindegyiknél ismertetik tömegbefolyását, lapjait, politikai színezetét-felfogását és alkalmasint a nagyobb politikai pártokhoz fűződő kapcsolatait. — A dokumentumok közlésénél az I. fejezetben az előtörténet iratait olvashatjuk. Ehelyütt az összeállítók — ahogyan előre jelezték — tematikai és ezen belül kronológiai eljárást követtek. Hangsúlyozták, hogy a diákok elégedetlensége és aktivitása egyfelől az imperializmus és a vietnami háború, másfelől az egyetemi oktatási rendszer bírálatában, támadásában mutatkozott meg — s ezekre vonatkozóan főként az egyetemi reformot sürgető dokumentumokat idézik (17—28. 1.). Az írásos felhívásokat és röplapokat követték azután a gyűléspk és tiltakozó megmozdulások, amelyek a reformot siettették. A reformmozgalom terjedt, de csakhamar áttörte a szokásos kereteket. Nanterre-ben erőszakos összeütközésekre került sor, az egyetem vezetői fegyelmi bíróságot hívtak össze, s egyeseket kizárással fenyegettek — amit a jobboldali diákszervezetek is támogattak. Ekkor, március utolsó napjaiban a mozgalom kiszélesedett, s a különféle baloldali diákszervezetek között születőben volt az akcióegység, hogy megakadályozzák az eddigi gyakorlat továbbterjedését, mikor a különböző egyetemeken egyenként — elszigetelve léptek fel a konzervatívabb egyetemi vezetők a lázongó diákvezetők ellen (33—43. 1.). — A Sorbonne ebben a március—májusi időszakban szolidaritást vállalt és megmozdult, de közvetlen heves összeütközésekre még nem került sor a Sorbonne falain belül. Május elejére azonban már az eddigieknél nagyobb tüntetéseket hirdettek, s az elmérgesedett atmoszférában az illetékesek úgy véltek az eseményeknek elébe vágni, hogy a rendőrség május 3-án megszállta a Sorbonne-t. Ezzel azonban a forrongás nem ért véget, sőt a szolidaritáshullám terjedt, csak éppen a tüntetések központja nem maga a Sorbonne épülete volt, hanem az egész Quartier Latin. A mozgalom fejlődésére nézve sorsdöntő tíz nap dokumentumait az összeállítók szigorú kronológiában naprólnapra haladva közlik, s így ismerhetjük meg megint a különböző szervezetek reagálását egyfelől a rendőri megszállásra, másfelől a kialakult helyzetre, sőt, természetesen egymás politikai programjáról is véleményt mondtak — miként azt a dokuí lentumok bizonyítják (43—104. 1.). — Az események menetében az újabb periódus május 13-án következett be, amikor a május 11-től folyó előcsatározások után a diákok megszállták a Sorbonne-t, s a rendőrség átmenetileg elhagyta az egyetem épületeit. E zaklatott ós sok tanulságot szolgáltató napokról a folyóirat sokoldalú képet nyújt. Térképet közöl az egyetem elhelyezkedéséről, a fontosabb épületrészekről, vázolja a diákok harci szerveinek felépítését, felhívásaikat, amelyeket a francia nép, a párizsi munkások tájékoztatására adtak ki, majd azokat a lépéseket és terveket, amelyeket a Sorbonne belső életére fektettek le, legyenek azok szociális kérdések, a vizsgarend, a diákok étkeztetése, s a diákok legfőbb összekötő harci szervének összetételéről és funkcióiról is képet nyerhetünk (105—130. 1.). — 1968 május közepétől a diákok nyugtalansága átterjedt az üzemi munkásságra, s a folyóirat külön alfejezetet szentel annak a kérdésnek, hogy a diákok miként keresték a munkások szövetségét (130—159. 1.). — Majd május 22-én, amikor Cohn-Bendit átlépi a francia—német határt, megvonják tőle a francia tartózkodási engedélyt, a harc újra kiélesedik, tüntetések, szolidaritásakciók s barrikádharcok követik egy-