Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

484 FOLYÓIRATSZEMLE Ez a felvilágosodás óta kapcsolatban áll a köztársaság eszméjével. Közép- és Kelet-Európában a rendi és a polgári állam nem azonos (területileg, mint nyugaton). A nemzeti megújulás itt politikai öntudatosodást jelent. 1848-ban a vezetők nem akartak radikális változást (sem föderációt), ezért utána nem köztársasági-demokratikus állam jött itt létre, hanem monarchikus-demokratikus. — VERA OLIVOVÁ: Csehszlovákia és Németország a harmincas években (881—891. 1.) Münchenben tartott előadása, kimutatja, hogy 1930—32-ben a csehszlovák állam harcolt a hitlerizmus ellen, Hitler hatalomrajutása után ez folytatódott 1934-ig, ebből súrlódások adódtak. Az ellentétek 1934—36-ban a Henlein-vezette mozgalom körül koncentrálódnak, egyébként inkább latensek. 1936—37 során Csehszlovákia nemzetközileg elszigetelődik és meggyengül. Az Anschluss után viszont cseh-szlovák összefogás jön létre a németekkel szemben, ebből csak a Hlinkaféle párt marad ki. — JAROMÍR КОРЕСКУ: Honfitársi mozgalom Svájcban a második világháború idején (911—924. 1.) a csehszlovák emigráció tevékenységéről ad áttekintést. — J[AN] N[OVOTNY] ismerteti Arató Endre: Kelet Európa története a 19. században c. munkáját (937—938. 1.). — N. HISTORICKY ÖASOPIS 1968. 3. szám. — JAN NOVOTNY: A csehek és a szlovákok a nemzeti politikai harcokban a szláv kongresszustól az 1848—49-es forradalom bukásáig (299—331. 1.) 1963-ban kiadott tanulmányát folytatja, a szláv népek szerepének új koncepcióját kívánja kialakítani. Kimutatja, hogy 1848 szeptemberében a magyar kormány elleni szlovák fegyveres harcban szinte kizárólag csehek vettek részt. Az októberi bécsi forradalom nagynémet és magyarbarát, ezért a szlávok várakozó álláspontra helyezkednek. Utána a magyarellenes fegyveres harcot már csak a császáriakkal szövetségben lehetett vívni, de ez nem módosítja ennek a harcnak demokratikus felszabadító nemzeti jellegét. A kremsieri oktrojált alkotmány óta a csehek már nem támogatják a kormányt, a szlovákok azonban igen, s elítélik a csehek magyarbarátságát. Cseh részről ekkor isvan érdeklődés a szlovák mozgalom iránt. -— BOGDAN KRIZMAN: AZ 1918. november 13-i belgrádi fegyverszünet (332—353. 1.) elsősorban jugoszláv levéltári anyag alapján ad részletes eseménytörténeti áttekintést szeptember 29-től a fegyverszünet megkötéséig. — MILOS GOSIOROVSKY: A csehek és szlovákok kapcsolatának néhány kérdéséhez a Csehszlovák Kommunista Párt politikájában (354—406. 1.) közli 1959-ben megkezdett, s 1963 ban véglegesen megfogalmazott emlékiratának szövegét, amely annak idején nem jelenhetett meg, s amelyben azt bizonyítja, hogy a szlovák az egyetlen szláv, sőt egyetlen szocialista nemzet, amelynek nincsenek saját országos hatóságai, tehát a föderáció többször felvetett kérdését végre rendezni kellene. — A visszaemlékezések rovatában PAL'O CARNOGURSKY: Deklaráció Szlovákia és Lengyelország uniójáról 1938. szeptember 28. (407—423. 1.) a szlovák néppárti képviselők és szenátorok csoportjának határozatát és ennek előtörténetét ismerteti, a további fejleményeket a müncheni egyezmény hiúsította meg. -— RICHARD MARSINA ismerteti Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI—XIV. században és Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai c. munkáját (426—431. 1.), P. HAPÁK R. A. Averbuh orosz nyelvű könyvét az 1848— 49-es magyar forradalomról és szabadságharcról (431—436. 1.), M. Moravcsik Gyula Studia byzantina c. kötetét (448.1.), M. KU. Kristó Gyula: Korai levéltári és elbeszélő forrásaink kapcsolatához c. tanulmányát (449. 1.), ALEX. HTJSCAVA Komjáthy Miklós: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója c. tanulmányát a Levéltári Közleményekben (449—450. 1.). 4. szám. — MÁRIA VYVÍJALOVÁ: Újabb ismeretek Bernolák szótáráról és 1796-os és 1825-ös előszaváról (475—522. 1.) kimutatja, hogy Bernolák mindenképpen a szlovák nyelv fejlődését kívánta elősegíteni a szótárral. A későbbi átdolgozás és a végleges bevezetés valószínűleg Juraj Palkovié munkája, aki Bernolák eredeti szövegét néhol módosította, engedményt téve a korabeli magyar nemesi nacionalista álláspontnak. — MATEJ KOCISKY: A munkások bérviszonyai Magyarországon és különösen Szlovákiában a XIX—XX. sz. fordulóján (523—554. 1.) először a nominálbér adatait számítja ki a korabeli statisztikai források alapján, s kísérletet tesz a reálbér megállapítására. Megállapítja, hogy Szlovákiában a nominálbér átlagosan alacsonyabb volt a magyarországi átlagnál, bár Pozsony és a Szepesség a magyarországi átlagon felül volt. Igen erős a munkásosztály differenciáltsága, de legnagyobb része nehéz helyzetben van. — STELIANA PIKSOVÁ: AZ 1848—1849. évi polgári demokratikus forradalom és a román — magyar együttműködés problémája (555—• 577. 1.) áttekinti a magyar—román viszony alakulását, s elsősorban az Oroszország elleni harc lehetőségével magyarázza a havasalföldi részről jövő megegyezési kísérleteket, amelyek azonban elkésve vezettek