Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

FOLYÔIITATSZEMLE 485 eredményre 1849 nyarán. —JÁN TIBENSKY: Michal Kunié elmélkedései a magyar nyelv terjedéséről és a magyarosításról Magyarországon (57li—597. 1.) egy 1765—1835 élt szlovák közírót ós 1833-ban Zágrábban megjelent munkáját (Reflexionen über die Begründung der magyarischen Sprache) mutatja be, Kunis néhány más, ekkor megjelent munkához hasonlóan ellenzi a magyarosító törekvéseket. — ANDRIJA STOJKOVIÓ: A Fiatal Bosznia ideológiája (598—610. 1.) a XX. század elején kibontakozó mozgalmat ismerteti, amely váltakozva az evolúció és a forradalom álláspontjára helyezkedett. Elképzeléseire az orosz narodnyik mozgalom, Masaryk, az anarcho-szindikalizinus hatott. A világháború idején a részvevők tevékeny szerepet vállaltak a nemzeti szabadságmozgalomban, s hősi halottjaik voltak. — ALEX. HúáÖAVA ismerteti Jozef Nóvák könyvét a szlovák városi ós községi címerekről (611—613. 1.), JAROSLAV VALENTA Henryk Batowski könyvét az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáról (613—615. 1.), O. CHMELOVÁ A Wilhelmstrasse és Magyarország c. kötetet (615—617. 1.), M. LAV'OVÁ Tilkovszky Lóránt: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon c. könyvét (617—620. 1.), V. KOPÖAN Káldy Nagy Gyula: The administration of the sanjaq registrations in Hungary с. tanulmányát (623—625. 1.), L. В. Horváth Pál: A kelet- ós közép-európai népek jogfejlődésének főbb irányai c. könyvét (627—628. 1.), ugyanő Csizmadia Andor: A nemzeti bizottságok állami tevékenysége c. könvvét (637. 1.) — N. ÖASOPIS MATICE MORAVSKÉ 1968. 3—4. szám. — FRANTIÉEK HOFFMANN: Vilém z Pernstejna (163—186. 1.) egy huszita főúr arckópét vázolja fel, aki csak egyéni érdekből állt a mozgalom mellé. — JAROSLAV MAREK: A felvilágosodáskori történetírás a cseh történeti gondolkodásban (187—210. 1.) azt vizsgálja, hogyan látta a későbbi történetírás a felvilágosodás korának történetírását; csak egyes aspektusai érdekelték (a nemzeti mozgalomhoz való viszonya, szakmai jelentősége), holott önálló kulturális alakulatként kellene megnézni és értelmezni. — RUDOLF POSPÍSIL: Nyugati szláv föderális uniók és csehszlovák—lengyel föderáció tervei (211—225. 1.) a második világháborúban 1940—41 folyamán felvetődött tervezeteket vizsgálja, amelyeket lengyel részről határozottan szovjetellenes éllel vetettek fel. —VOJTÉCH ZAMPACH: A morva—sziléziai országos nemzeti bizottság kezdetei (226—244. 1.) az 1945 májusában alakult szervezet tevékenységét vizsgálja, korábban egész Morvaországra kiterjedő szervezet nem jöhetett létre. — FRANTISEK ZRÍDKAVESELY: A partizánmozgalom Lysickóban (255—261. 1.) a kelet-morvaországi területen 1944 őszétől kibontakozó mozgalom eseményeit összegezi. — BEDRICH SINDELÁR: A vesztfáliai béke és a mi tanulságunk belőle (262— 273. 1.) 1968 júliusában tartott előadás, amely hangsúlyozza a béke igazságtalan voltát, a nagyhatalmak önző politikáját, s egyúttal a cseh józanságot, amely századokon át segítette a cseh népet fennmaradásában. — Ivo PÁNEK: Divii mester és a jihlavai oklevél (274—281. 1.) I. Vencel Jihlava számára kiállított, igen fontos kiváltságlevelét vizsgálja, amelynek eredeti, elveszett példánya valószínűleg 1249-ben készülhetett, amikor Diviä mester vyáehradi prépost még a király kancellárja Volt. — IVAN LAH: 1918. október 28. (282— 286. 1.) az 1881—1938 élt szlovén író és műfordító 1940-ben kiadott emlékirataiból vett részlet, visszaemlékezése a csehszlovák köztársaság kikiáltására (ekkor Prágában volt éppen katonai kórházban). — N. ISZTORICSESZKI PREGLED 1968. 5. szám. — A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Irodájának határozata Bulgária sokkötetes történetének megírásáról (3—6. 1.) ismerteti a határozatot ós a belőle következő legfontosabb felada-tokat. — RADOSZLAV POPOV: Szerbia politi-kája Bulgária irányában a balkáni válság időszakában, 1908—1909 (7—28. 1.) részletesen tárgyalja a szerb álláspontot, amely először elutasító volt, de azután a Monarchiával szemben mégis kereste a közeledést. Bulgária is hajlandó volt erre, de ezt csak Törökországgal szemben óhajtotta felhasználni. Az ellentétes célok miatt a közeledés nem sikerült, de a gondolat tovább hatott. — ZDRAVKO SZT. PLJAKOV: A bolgár város demográfiai arculatáról a XV. századtól a XVII. sz. derekáig (29— 47. 1.) városonkint részletes adatokat közölve bizonyítja, hogy a városok zömében a lakosság többsége nem volt mohamedán. Mohamedán többség csak a nagy közigazgatási központokban mutatható ki. Tehát a városi termelők többsége a nem mohamedánok közül került ki. Török asszimiláció kimutatható. — A. M. SNYITMAN: Hriszto Kabakcsiev és a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága ellen i per 1925-ben (48—64. 1.) részletesen ismerteti a per lefolyását. A halálraítélt Kabakcsievet a közvélemény nyomására bocsátották szabadon 1926-ban. — NIKOLA К. KONDOV: Bulgária lakosságának számá-