Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II
FOLYŐIRATSZEMLE 483 tábornok és politikus hagyatékából. — További dokumentum a szovjet ós a keletnémet történészeknek a müncheni árulás 30. évfordulóján a világ valamennyi történészéhez intézett, a müncheni árulás történetpolitikai tanulságait levonó felhívása (1010—1614. 1.). — B. ÖESKOSLOVENSKÍ ÖASOPIS HISTORiCKY 1968. 5. szám. — JIRÍ SPEVÁCEK: Ismeretlen összefüggések Károly őr grófnak a római koronáért folytatott harcából (645— 668. 1.) a későbbi IV. Károly két 1346 elején, Trierben kelt és Balduin trieri érsekhez intézett levelét elemzi, ezekben az érseknek komoly engedményeket tesz római királlyá való megválasztása érdekében. Az elsőt atyja, János király is aláírta, de olyan fogalmazásban, amely éppen lerontotta Károly Ígéreteit. A második levél még pontosabban rögzíti Károly ígéreteit. Ezt a politikát nem kell pozitívan értékelni. — FRANTISEK KUTNAR: A Lipót-féle 1790-es nagy országgyűlés előjátéka (669— 686. 1.) ismerteti azt a mintegy 30 emlékiratot, amelyet a rendek az országgyűlés előtt benyújtottak. A gazdasági és társadalmi reformokkal konzervatív szempontból szembeszállnak, viszont az országgyűlési képviselet kibővítését követelik. Jos. Bern. Scotti prágai egyetemi tanár, mint az új értelmiség tipikus képviselője, már egyenesen a negyedik rend képviseletének a bevezetését kívánja. A politikai követelésekre a magyar országgyűlésről jövő hírek is hatottak. — KVÉTA JECHOVÁ: A baloldali realisták és a csehszlovák proletkult (687—702.1.) a végeredményben aMasarykféle irányzatra visszamenő, 1920-ban alakult Realista Klubból kivált baloldali értelmiségiek tevékenységét vizsgálja, akik beléptek a kommunista pártba ós a proletkult szervezeteiben, elsősorban a pártoktatásban és a fizikai nevelésben fontos szerepet játszottak, egyúttal védelmezték az értelmiség szerepét a pártban. A proletkult szervezeteit 1924-ben a párt megszüntette, helyébe állította az agitprop, osztályt. — FRANTISEK LUKES: Megjegyzések a csehszlovák—szovjet kapcsolatokhoz 1938 szeptemberében (703—731. 1.) a csehszlovák levéltári anyag alapján úgy látja, hogy a Szovjetunió nem ígért feltétel nélkül katonai segítséget, csak a szovjet—csehszlovák egyezménynek vagy a népszövetségi alapokmánynak megfelelő támogatást. A tartózkodó magatartás oka az volt, hogy a Szovjetunió nem akart egyoldalúan háborúba keveredni Németországgal, amikor még agresszióval is vádolhatták volna, ha Csehszlovákia megsegítését lengyel vagy román területen keresztül kísérli meg. Benes viszont nem kívánt egyoldalú szovjet segítséget, elsősorban osztályszempontból. A katonai ellenállás anémetekkel szemben reménytelen lett volna, ezt akkor a kommunista vezetők is elismerték. — P[AVEL] 0[LIVA] ismerteti Castiglione László: Die Diskobolia — ein Agrarritus? c. cikkét az Acta Antiquából (789. 1.), J[AN] N[OVOTNY] Kovács Endre könyvét a Kossuth-emigráció ós az európai szabadságmozgalmak kapcsolatairól (794. 1.). 6. szám. — FRANTISEK SMAHEL: „Universalia reália sunt heresis seminaria". A prágai szélső realizmus filozófiája a doktrinális institucionális kritika megvilágításában (797—818. 1.) a huszita korszak előtti filozófiai vitákat elemezve kimutatja, hogy a mérsékelt és szélsőséges realizmus harcáról volt itt szó, s ez utóbbi ellenfelei teológiai kérdésekkel való kapcsolatai miatt üldözték a VVicliff-féle nézetek képviselőit. — JIRÍ KORALKA: A Csehszlovák Köztársaság létrejötte 1918-ban a Német Birodalom hivatalos politikájában (819—848. 1.) a német külügyi hivatal anyaga alapján kimutatja, hogy az első világháború idején a német külpolitika csehellenes volt, a Monarchia nyugati felében a német centralizmust kívánta fenntartani. Csak Naumann tanúsított megértést a cseh mozgalom iránt, egy szélesebb német uralom érdekében. Csak 1918 későnyarától kezdve javasolják a német diplomaták a csehekkel való viszony megjavítását, mígszeptember—október folyamán egyes tábornokok a közvetlen német megszállás gondolatával foglalkoznak. Nov. 2-án a prágai német főkonzul elismeri a köztársaság létrejöttét, s ezt a külügyi hivatal nem cáfolta meg. A német külpolitika azonban esak a vereség hatására ismerte el Csehszlovákia megalakulását, s akkor sem teljesen. — ZDENÉK SLÁDEK: A csehszlovák politika és Oroszország 1918—1920 (849—871. l.)kimutatja, hogy Masaryk ós Beneä pillanatnyilag nem tartották Oroszországot olyan politikai tényezőnek, amellyel számolni kell. Az intervenciót ellenezték, mert szerintük az erősíti a bolsevikok hatalmát. Az országon belüli növekvő forradalmi mozgalom miatt Csehszlovákia semleges maradt, sőt fel akarta venni a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, mert abban látta iparcikkeinek új piacát. Ezt az 1920-as szovjet— lengyel háború akadályozta meg, ezért a kormány 1920 őszén ismét várakozó álláspontra helyezkedett. — A vitarovatban OTTO URBAN: A polgári társadalom kialakulásának problematikájához (872—881. 1.) a polgári szót „citoyen" és nem „burzsoá" értelemben használva úgy látja, hogy a polgári átalakulás lényege a nem rendi elemek betagozódása az egész nemzetbe. 18*