Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

476 folyóiratszemle történész, egyben aktív szocialista volt, működése az 1880—90-es évekre esik. A pozitivizmus hanyatlása idején előretörő új historiográfusok egyikeként előtérbe állította a szociológia szerepét a történelemben, s a gazdasági tényezőket a történelem alapvető részének ismerte el. A jelen elemzés a címben említett, 1901-ben írt mű alapján történt (ez volt Gorzycki egyetlen történeti szintézise). — HENRYK MALINOWSKI: A lengyel területek felszabadítása a megszállók uralma alól 1918 novemberében (681—709. 1.) a különféle lengyel tömegszervezetek és karhatalmi szervek gyors ütemben fegyverezték le a vereség és az otthoni forradalmak hírére ellenállást nem tanúsító német csapatokat. A szerző bemutatja a helyi közigazgatás megszervezését, a szocialisták, a munkásság és a parasztság szerepét a lefegyverzésben és törekvésüket a népi hatalom felállítására. — ALEKSY DERUGA: A belorusz ügy az 1917—1918-as években (710—740. 1.) a beloruszok lakta terület egy részét Lengyelország szállta meg, más része Szovjet-Öroszországhoz tartozott. A szerző vázolja a nemzetiség szociológiai, gazdasági, politikai, kulturális helyzetét, valamint az ellengyelesítési akciókat. -— P. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT 1968. 5. szám. — KARL REISSIG, WALTER SCHMIDT: A Kommunista Párt Kiáltványa — az első marxista társadalmi prognózis (549—564. 1.) megállapítja, hogy amikor Marx és Engels a nevezetes kiáltványt megfogalmazták, a gazdasági-társadalmi alakulat modelljének alapvonásait ós ezzel együtt a társadalomtudomány, valamint a materialista törtónetfelfogás lényegét már tisztázták. A modell három fő alkotórészét — a termelőerőkre, a termelési viszonyokra és a felépítményre vonatkozó tant — Marx és Engels a kiáltványban a polgári társadalom és a jövő kizsákmányolásmentes társadalmára egyaránt alkalmazták. A történelmi materializmus álláspontjából kiindulva fogalmazták meg a kommunisták legközelebbi céljaként a munkásosztály politikai hatalmának kivívását, a magántulajdonmegszüntetését és ezáltal az ember ember által történő mindenfajta kizsákmányolásának felszámolását. Ez a legközelebbi cél, vagyis a kapitalizmusról a szocializmusra való átmenet, a szocializmus első, a szocialista termelési viszonyok győzelmével megvalósuló szakasza, az NDK-ban már megvalósult. — KLAUS MAMMACH: A nagy koalíció bukása 1930 márciusában (565—586. 1.) a nyugat-német történetírással polemizáló tanulmányában kimutatja, hogy a nagy fordulat a weimari demokrácia végét ós a fasizmusra való átmenet kezdetét jelentette. Előidézői a Ruhr-mágnások voltak, akik az 1928 végi Ruhr-vidéki sztrájkharctól megrettenve, a polgári demokrácia gyorsított és radikális felszámolása, a munkásosztály, a kommunista párt és minden más demokratikus erő elleni gyors és brutális fellépés mellett szálltak síkra. Ezek a monopolisták már 1928/29-ben is a náci pártra támaszkodtak. Ez a párt ugyanis olyan ideológiát és politikát képviselt, amely különösképpen demagóg ós antikommunista volt, igazi lényegót ós célját ügyesen elleplezte, a nagyburzsoázia által a német nép széles rétegeiben már régóta szított antikommunista ós soviniszta gondolkodásmódot és előítéleteket a legjobban kihasználta, ós ezzel — még a gazdasági válság előtt — növekvő tömegbefolyásra tett szert. Magának a politikai fordulatnak a végrehajtásában a Német Nópárttal egyenrangú szerepet játszott a katolikus Centrum és a szociáldemokrata párt. A szociáldemokrata Müller által vezetett nagy koalíciós kormánynak a centrumpárti egyszínű Brüning-kormánnyal való felváltása 1930 márciusában a finánctőkq részéről a hatalomgyakorlás polgári demokratikus módszerének elvetését és a nyílt fasiszta diktatúra bevezetésére irányuló első lépést jelentette. — A Közlemények rovatban GIORGIO CAPUTO: Itália pártjai az antifasiszta ellenállási harcban (587— 595. 1.) az 1943. szeptember 9-ón Rómában megalakult Nemzeti Felszabadítási Bizottság (Comitato di Liberazione Nazionale — CLN) hat pártjának, különösen a balszárnyat alkotó demokratikus antifasiszta Akció Pártnak, a Szocialista Pártnak és a Kommunista Pártnak akcióprogramját ismerteti. Megállapítja, hogy az ország előtt álló antifasiszta demokratikus feladatok megoldására a kommunista program volt a legalkalmasabb. A Togliatti vezetése alatt álló kommunisták nem akarták sem a forradalmat, mint az akciópártiak, sem az események erőszakos meggyorsítását, mint a szocialisták, mert véleményük szerint az országban nem voltak meg az objektív feltételek egy szocialista állam felépítésére. Togliatti egy olyan állam létrehozását sürgette, amely még nem szocialista, de már nem is polgári, amennyiben megtöri a nagybirtok és a monopoltőke hatalmát. — GOTTFRIED KOCH: Sacrum Imperium. Megjegyzések a Hohenstauf uralmi ideológiához (596—614. 1.) a birodalom új címét a feudális állam XII.. századi általános fejlődése, a koncentrációs és konszolidációs folyamat csíraszerűen Németországban is megmutatkozó terméké-