Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II
folyóiratszemle 477 nek tartja. Ezt a Hohenstaufok uralmi igényük ideológiai-politikai indokolására használták föl. 1157-ben történt bevezetésénél az invesztitura-harc mellett a bibliai-teológiai hagyomány, a római jog, a bizánci előkép és a Karoling hagyomány is lényeges szerepet játszott. Az új birodalmi cím leple alatt azonban továbbra sem a feudális monarchia belső megerősítése, hanem külső hódító háborúkra való előkészület folyt. — A Dokumentumok rovatban JOACHIM BÖHM: Czernin, Adler és Stockholm (615—623. 1.) gondos bevezető kíséretében 11 követi utasításból, jelentésből, levélből, feljegyzésből álló dokumentum-sorozatot közöl az 1917 áprilisa—augusztusa közti időből. A dokumentumok az eddiginél jobb megvilágításba helyezik a jobboldali osztrák szociáldemokratáknak és a külügyi kormányzatnak a Monarchia fenntartását célzó, a stockholmi szocialista konferenciában tetőződő együttműködését. — A Vita rovat Történettudomány — történeti tudat címmel (624—630. 1.) Dieter Frickenek a történeti tudat valóságalakító szerepének kiemelését tartalmazó hozzászólásával újból felveszi a Walter Schmidt és Joachim Streisand által még 1967 elején elkezdett vita fonalát. — JOACHIM LEHMANN a porosz pénzügyminisztériumnak a Német Központi Levéltár Történeti Osztálya II., Merseburgban őrzött iratanyagáról ad áttekintést az 1806—1945 közti időből (633—634. 1.). 6. szám. — HELENE FIEDLEB, KARL REISSIG, WERNER TEUMER: A Német Szocialista Egységpárt szocializmus-képének fejlődése (693—714.1.) a fenti folyamat beható analízisét nyújtja Walter Ulbricht 75. születésnapja alkalmából. — HEINZ HEITZER: Az antifasiszta-demokratikusrendről a szocialista forradalomba való átmenet alapvető kérdései az NDK-ban 1949/50 (715—738. 1.) megállapítja, hogy az NDK megalapításától 1950 végéig eltelt időben a szocialista elemek végleg túlsúlyba jutottak. Ezzel létrejöttek a munkásparaszt hatalomnak, a proletárdiktatúra eme speciális formájának alapjai. A népi tulajdonban levő szektor tetemesen kiszélesedett, és kezdett irányító befolyást gyakorolni az egész népgazdaságra. Létrejöttek a lényeges előfeltételei egy új, a munkásság és a parasztság soraiból regrutálódó értelmiség kialakulásának és az állarai és gazdasági életet irányító dolgozók megfelelő kiképzésének. A Német Szocialista Egységpárt újtípusú párttá fejlődött. Véget ért az antifasiszta-demokratikus rend szakasza, és az NDK fejlődósét egyre inkább a szocialista forradalom és építés törvényszerűségei irányítják. — A Közlemények rovatban MARTIN HUNDT: A Kommunisták Szövetsége programvitája (739—745. 1.) 1836—1847 között négy szakaszban előbb az Igazak, majd a Kommunisták Szövetségében lefolyt igen széleskörű és mélyreható, szinte összeurópai vita lefolyását ismerteti. Marx és Engels a II. szövetségi kongresszustól kapott megbízásnak eleget tettek, és a szövetség programvitája mind a négy szakaszának eredményeit az 1847 decemberi állapotnak megfelelően a Kommunista Kiáltványba beolvasztották, és minőségileg magasabb fokon végleges formát adtak nekik. — SIEGFRIED PROKOP a nyugat-német imperializmus tudománypolitikáját elemzi bő tényanyagon az NSzK-nak a NATO-ba való belépése utáni időszakban, az 1950-es évek második felében (746—758. 1.). —A Dokumentumok rovatban HORST HOFFMANN, ROSEMARIE HOFFMANN: Hermann Duncker tevékenysége a rostocki egyetemen (758—768. 1.) a német munkásmozgalom érdemes funkcionáriusa és propagandistája, a 73 éves korában a rostocki egyetemen a tudományos szocializmus előadását vállalt tapasztalt marxista tudós, Hermann Duncker 1947/49 közti egyetemi működéséről közöl dokumentumokat, záró és értékelő dokumentumként a Német Szocialista Egységpárt 1960-i nekrológjával. — A Vita rovatban folytatódik a széleskörű vita a történettudomány és a történeti tudat viszonyáról (769—772. 1.). — GÜNTER HARTMANN és KURT SCHNEIDER a marxista—leninista történelemfelfogás és a szocialista történeti tudat viszonyát vizsgálja.— WALTER BERTHOLD a történettudomány népszerűsítésének feladataival foglalkozik. — BERNHARD TÖPFER: Az újkor kezdetének kérdéséhez e. vitacikkében (773—-779. 1.) különbséget tesz az újkor és a polgári kor között, s az előbbinek kezdetét Í500-ra, az utóbbiét 1789-re teszi. Sem a huszita mozgalom, sem a reformáció nem tekinthető szerinte polgári vagy korai polgári forradalmaknak, hanem ezek előzményének ; az angol ugyan valóban polgári és európai jelentőségű forradalom, de mint polgári forradalom kompromisszummal végződött, mint európai forradalom pedig szűkkörű volt a francia forradalomhoz viszonyítva. Ez utóbbi a polgári államok kialakulásának láncreakcióhozhasonló folyamatát indította el, és időben egybeesett a polgári társadalom gazdasági, technikai, társadalmi alapját megteremtő ipari forradalommal. 7. szám. — MANFRED WEISSBECKER: A neonácizmus és a Nemzeti Demokrata Párt törté?ieti-politikai funkciója Nyugat-Németországban (837—854. 1.) történetpolitikai elemzést nyújt. — ROLF WEBER:
