Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

474 folyóiratszemle KARPACSOV: A feudális juridikák a belorussziai királyivárosokban aXVII—XV11I. században. A földbirtoklás formáinak kérdéséhez a lengyel-litván állam városaiban (27—38. 1.) J. Mazurkiewicz lengyel történész meghatározásával vitatkozva úgy látja, hogy a juridikák a királyi városokban magánföldesúri joghatóság alatt álló városrészek voltak, lakosaik ugyan személyileg szabadok, de szolgáltatásokkal tartoztak a földesúrnak, a föld kettős tulajdonban volt. — V. G. KARASZEV: Zivojin Zujevié szerb demokrata közreműködése a Sz.-Petyerburgszkije Vedomosztyi c. újságban 1864-ben (39—55. 1.) kimutatja, hogy Zujevié nemcsak a nevével szignált cikkeket írta a mérsékelten liberális orosz napilapban, hanem később is írt cikkeket a szláv népek kérdéseiről, s ezekben a lap álláspontjához hasonlóan a szlavofil irányzatot bírálta. — N. KWARTALNIK HISTORYCZNY 1968. 3. szám. — A lengyel függetlenség visszanyerésének ötvenedik évfordulóján a folyóirat 1968. március 9-én vitát rendezett, a vitaindító referátumot BOGUSLAW LESNODORSKI tartotta: A függetlenség visszaszerzése ötvenedik évének előestéjén (527— 534. 1.) címmel, melyben a két háború közti Lengyelország politikai és gazdasági történetének főbb problémáit vázolta az önálló államiság újjászületésétől a tragikus 1939-es bukásig, egyben rámutatott a korral foglalkozó historiográfia bizonyos nehézségeire. Az előadást vita követte (534—544. 1.). — ZBIGNIEW LANDAU: A lengyel munka-törvényhozás és megvalósítása az 1918—1923-as években (545— 564. 1.) a munkások szociális helyzete jogi visszatükröződésének kérdéseit taglalja. 1918 után a szejm mintegy másfél óv alatt sietve meghozta a munkával, a munkajoggal foglalkozó törvényeket (munkaidő és munkaszünet megállapítása, szakszervezetek, munkaközvetítés, betegsegélyezés stb.), méghozzá a nyugati államok jogalkotásának mintájára, mert félt a proletár tömegek nyugtalanságától és a forradalmi Szovjet-Oroszország közelségétől. A szerző a törvények gyakorlati megvalósítását ill. a Munkafelügyelőség létrehozását és működését vizsgálja; a közölt táblázatokkal áttekinthetőbbé teszi munkáját. — ANDRZEJ ZAKRZEWSKI: Wincenty Witos — egy paraszt-államférfi az 1918— 1926-os években (565—594. 1.) a lengyel történelem egyik érdekes, sok vitát kiváltó figuráját rajzolja meg, akit egyesek a „nemzeti megváltás" miniszterelnökének, mások pedig a „ganéj és vasvilla mellől jött" kormányfőnek neveztek. A szerző leszögezi: Witos nem volt ideológus, csupán gyakorlati politikus, program-koncepciói szinte a gyakorlati munka folyamán keletkeztek. Kezdeti radikalizmusa után 1922-től politikája jobbra tolódott, amikor a koalíció szolgálatába állott. — WOJCIECH WRZESINSKI : A Németországi Lengyelek Szövetsége tekintettel a nemzeti öntudat problémáira (1922—1939) (595— 620. 1.) a két világháború közti német állam határain belül élő lengyelek nemzetiségi mozgalmát állítja elénk. — ANTONI CZUBINSKI: Az európai szocialista mozgalom Lengyelország restaurációjáról (621—641. 1.) bemutatja Marx ós Engels véleményét a lengyel kérdésről („Amíg Lengyelország felosztott ós leigázott, addig ebben az országban nem tud kibontakozni erős szocialista párt ..." — Engels levele K. Kautskvhoz), majd a II. Internacionálé — nem mindig következetes — állásfoglalását, végül a több irányzatra szakadt szocialista mozgalom megnyilatkozásait a függetlenné vált lengyel államról. — IRENA PIETRZAX-PAWLOWSKA: Európa elmaradott területeinek iparosítása a XIX. és XX. században (643 -660. 1.), a táblázatokban is bemutatott fejlődóst 1850-től 1965-ig követi, kimutatva az ipari forradalmat késleltető tényezőket a XIX. század elején, az 1870 utáni nagyarányú iparosodás okait, valamint Európa fejlett és elmaradott területeinek ellentétes és közös vonásait. 4. szám. — MARIAN MAMWIST : Európa, a Maghreb és Nyugat-Szudán a XV. században. Az európaiak afrikai terjeszkedésének nemzetközi alapjai (821—847. 1.) Észak-Afrika szerepére világít rá a Földközitenger kereskedelmében és a megélénkülő ibériai és itáliai expanzióra, melyből elsősorban a portugálok vették ki részüket. Kitér az említett földrajzi térség európai felderítésének kartográfiai tükröződésére is. — EMANUEL ROSTWOROWSKI: Voltaire és Lengyelország (849—867. 1.) lengyel kapcsolatait, ill. lengyel vonatkozású műveit tárgyalja. Külön kiemeli „Les lois de Minős" c. kulcsdrámáját, mely 1772 elején keletkezett, s világosan felismerhető benne Szaniszló Ágost király s a lengyel közélet sok más szereplője is. — JAN PACHONSKI: A velencei lengyel emigráció az 1794— 1797-es években (869—893. 1.) a Kosciuszko-féle felkelés bukásától az itáliai lengyel légiók megszervezéséig mutatja be a lengyel emigránsok tevékenységét Velencében, és kapcsolataik kiépítését a forradalmi Franciaországgal az önkéntes seregek felállítása ügyében. — LEON BAUMGARTEN: Az első lengyel szocialista körök és a nemzeti kérdés (895—908. 1.) a korai szocialista mozgalmak egyik epizódjára vet fényt.