Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

folyóiratszemle 473 P. OKLADNYIKOV: A tunguz-mandzsu probléma és a régészet (25—42. 1.) a problémát abban jelöli meg, hol volt az őshaza és mi az oka a nép széleskörű elterjedésének. Az őshazát az Amur mentére helyezi, északról dél felé folyt a terjeszkedés. Hangsúlyozza, milyen magasrendű kultúra alakult itt ki. — A vita-rovatban A. A. ZÍMIN: AZ Ipatyij—(Hypatius)-féle évkönyv és az „Ének Igor hadjáratáról" (43—64. 1.) az 1964-ben lefolyt vitát felelevenítve azt bizonyítja, hogy az 1200 körül összeállított évkönyv volt a költemény forrása, ahol az utóbbi eltér az évkönyvtől, hibás. — A. G. KUZMIN: AZ Ipatyij (Hypatius)-féle évkönyv és az „Ének Igor hadjáratáról". A. A. Zimin cikkével kapcsolatban (64—87. 1.) cáfolja Zimin tételeit, úgy látja, hogy a költemény áll közelebb a történeti valósághoz. A hibák abból származhatnak, hogy a mű csak XVI. századi másolatban maradt fenn. — A historiográfiai rovatban D. K. SELESZTOV: A Szovjetunióbeli polgárháború historiográf iájának tanulmányozásáról (88— 101. 1.) az eddigi eredményeket számbavéve úgy látja, hogy a polgárháború történetével foglalkozó irodalom historiográfiájának értékelése terén a munka nagyobb része még hátra van. — M. Sz. ALIFAN: XIX. századi orosz forradalmárok mint irodalmi hősök mintái (128—148. 1.) a forradalmárok betűrendjében közli rövid életrajzukat és azt, hogy milyen néven szerepelnek valamelyik szépirodalmi alkotásban. — JE. I. SZPRVAKOVSZKIJ : A Nagy Október és Románia. A szovjet—román forradalmi kapcsolatok történetének kérdései a mai irodalomban (167—-179. 1.) az utolsó tíz évben megjelent román történeti munkákról ad áttekintést. -— SUNJA STRIEGNITZ az Októberi Forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából az NDK-ban megjelent történeti irodalmat ismerteti (180— 189. 1.). — G. A. ANPILOGOV, I. B. BERHIN: Értékes hozzájárulás a Szovjetunió történetének tanulmányozásához Magyarországon (190—192. 1.) az „Olvasókönyv a Szovjetunió történetének tanulmányozásához" c. munka négy kötetét ismertetik. — A Nagy Honvédő Háború éveiben elesett elvtársak emlékének (201—213. 1.) a Szovjet Tudományos AkadémiaTörténettudományi Intézetének elesett tagjairól közölnek életrajzi vázlatot vagy visszaemlékezést, JE. Sz. PETROPAVLOVSZKIJ SZ. D. Petropav-lovszkijról, L. M. DROBIZSEVA P. M. Ambroszenokról, L. M. IVANOV I. A. Ganyicsevről és N. M. DRUZSINYIN SZ. I. Livsicről. — N. SZOVJETSZKOJE SZLAVTANOVEGYENYIJE 1968. 5. szám. — I. Sz. JAZSBOROVSZKAJA: V. I. Lenin és Lengyelország függetlenségének kérdése (3—14. 1.) kimutatja, hogy Lenin nem bírálta a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokrata Pártját azért, hogy nem kívánt elszakadni Oroszországtól, de azt igen, hogy a nemzeti önrendelkezés jogát elvileg elutasította. Lenin a lengyel függetlenség kérdését mindig a forradalommal kapcsolta össze. — P. I. REZONOV: A Csehszlovák Kommunista Párt harca a fasizmus veszélye és a hitleri agresszió ellen (15—22. 1.) hangsúlyozza, hogy a párt az 1930-as évekig a szocialista forradalmat tartotta céljának, ez helyes volt, hiszen Csehszlovákia a világ tíz legfejlettebb ipari országa közé tartozott. 1933-tól kezdve azonban a fasiszta veszéllyel szemben a párt szélesebb egységfront kialakítására törekedett. A kommunista párt volt az egyetlen, amely 1938-ban valóban harcolni akart a köztársaság védelmében. — I. V. MIHUTYINA: Lengyelország és az agresszor meghatározására vonatkozó egyezmény (23—31. 1.) ismerteti az 1933-ban felvetett szovjet javaslatot ós a lengyel állásfoglalást. Szovjet külügyi források alapján bizonyítja, hogy Lengyelországot ekkor a teljes elszigetelődés fenyegette, ezóit fogadta el az egyezményt, csatlakozott hozzá, de igyekezett másodrendű regionális egyezményre redukálni. 1934-ben pedig a lengyel—német egyezménnyel Hitler oldalára állt. — T. N. KOPREJEVA: Szofronij Vracsanszki „önéletírása" datálásának kérdéséhez (45—49. 1.) forráskritikai módszerekkel igazolja, hogy a korai bolgár megújulási mozgalom vezető alakja 1805-ben írta meg önéletrajzát, ezért nem szól benne 1806-os, orosz segítséget kérő tevékenységéről. 6. szám. — JA. B. SMERAL: A Csehszlovák Köztársaság 50. évfordulójára (3—11. 1.) az állam megalakulásának körülményeit foglalja össze. Ellentmondásosnak tartja, mert az Osztrák-Magyar Monarchiához képest polgári demokráciájával haladást jelentett, de fenntartotta a kizsákmányolást, nem oldotta meg a társadalmi kérdéseket és a nemzeti kérdést sem. — JU. A. PISZAREV: A jugoszláv nemzeti állam létrejöttének történetéhez 1918-ban (12—17. 1.) az újabban publikált jugoszláv forráskiadványok ós feldolgozások alapján hangsúlyozza az állam megalakulásának haladó jellegét. — I. I. KOSZTJUSKO: A Lengyel Kommunista Párt forradalmi harcának hagyományai és a lengyel munkásmozgalom egyesítése (18—26. 1.) ismerteti a párt megalakulását 1918 decemberében és fejlődését 1938-ig, utalva a balos és opportunista hibákra, röviden kitér az egységes párt létrehozására 1948-ban. — A. M.