Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - George W. F. Hallgarten: Das Wettrüsten. Seine Geschiebte bis zur Gegenwart (Ism. Zsigmond László) 437/II

420 történeti irodalom 437 volt a progresszió néhány képviselőjével szemben. így rendkívül röviden és egyértelműen csak elmarasztalólag szól Proudhonról, Stirnerről, és 1843-tól Bauerről is azt állapítja meg, hogy tevékenységük már jobbára a szocialista mozgalom megbénítására, ellenére bontakozott ki — s elhomályosul a másik tendencia, nevezetesen az, hogy az individualizmus, anarchizmus lázadói mennyiben bírálták a fennálló társadalmi rendet, kormányt s hozzájárultak-e a szellemi erjedéshez, vagy sem. Néhol úgy tűnik, éppen Bauer és az anarchista irányba haladókkal szemben Cornu messzebbmenő következtetéseket von le, mint amire az általa idézett szöveg jogosítaná. A szocialista és anarchista irányba fejlődők útja az 1840-es években kétségtelenül elvált ugyan, de nem mindig és nem mindenkor volt ez az elválás olyan feltétlen. Erre Cornu Hess esetében maga is rámutat. Bakunyin esete ugyancsak ide kívánkozik, s ha arra gondolunk, hogy két évtizeddel később az I. Internacionálé idején is nemcsak az állandó eszmei és politikai harc jellemzi e két áramlatot, hanem olykor az összefogás is, akkor ez is figyelmeztet arra, hogy a jelenségeket többféle prizmán is ellenőriznünk kell. Ez az észrevétel aligha lenne jogos általában Cornu írása ellenében, hiszen a szerző a nüanszírozott jellemzéseknek is méltán mestere, mikor például éppen Ruge és Herwegh esetében érzékelteti a nagy nekirugaszkodást, amellyel a liberális talajról elindulnak a demokrata pártok felé, de ezt mégsem érik el, s ténylegesen nem lesznek igazi demokratákká. Ez az árnyalt és történetileg hiteles rajz azonban néhány történetileg is fontos személyiségnél túl sommásra sikerült, s ez az, amit sajnálunk egy olyan munkánál, amely nyilvánvalólag hosszú időre örökíti meg számunkra Marxnak, Engelsnek és kortársainak alakját. Végül még egy észrevétel. Feltehetően a szerző és a kiadó a közeljövőben számít arra, hogy a II. kötetet is megjelenteti. Tény az, hogy Mehring munkájának olvasását s méginkább sokoldalú felhasználását megkönnyítette a név- ós a sajtómutató. Cornuéhez hasonló típusú munkánál valósággal megbénítja az olvasót, amikor egy több mint 800 oldalas tudományos feldolgozásnál nélkülöznie kell még a névmutatót is. JEMNITZ JÁNOS GEORGE W. F. HALLGARTEN: DAS WETTRÜSTEN. SEINE GESCHICHTE BIS ZUR GEGENWART (Europäische Verlagsanstalt, Frankfurt am Main. 1967. 528 1.) A FEGYVERKEZÉSI VERSENY. TÖRTÉNETE NAPJAINKIG G. W. F. Hallgarten ismert amerikai történész könyve, amely először német nyelven jelent meg másfél évvel ezelőtt, megrendítő olvasmány. Ha a fegyverek, valamint a katonai szervezet fejlődése egyúttal az emberi társadalom fejlődósét is jelenti, úgy nagyon szomorú a kép éppen az emberiség szempontjából. A bevezető részben a szerző emlékeztet Pierre du Terrail-ra vagy más néven Bayard lovagra, aki harcoshoz méltatlannak tekintette, hogy lőfegyverrel távolról vagy orvul végezzen ellenfelével. Bayard lovag ideje óta azonban több évszázad telt el és a fegyverek, még hozzá tömegírtásra szolgáló atom-, biológiai és vegyi fegyverek egyre tökéletesedtek, amint ezt az első és második világháború története is igazolta. Meghaladná az ismertetés kereteit, ha részletesen kívánna foglalkozni azokkal a rendkívül sokoldalú, gazdag és igen lebilincselően megírt fejezetekkel, amelyekben a szerző a fegyverkezés történetét egészen napjainkig végigtekinti. A munka értékét növeli, hogy a fegyverkezést nem önmagában, hanem gazdasági, társadalmi, politikai és eszmei tényezőkkel összefüggésben és azokkal való kölcsönhatásban mutatja be. Ennyiben a monográfia akár az első világháború előtti angol —német ellentétek, akár a két világháború közötti amerikai—japán ellentétek megértéséhez új és rendkívül fontos adalékokkal járul hozzá. Hogy egyes fegyvernemek mikor és miért kerültek előtérbe, számos tényezőtől függött és a könyv érdeme, hogy ezt nemcsak nagy szakértelemmel és részletességgel és nem csupán technikai, hanem politikai vonatkozásban is bemutatja, sohasem hagyva figyelmen kívül a belső és nemzetközi tényezőket. Az alapgondolat, hogy az idők folyamán Mars ós Merkur kapcsolatai egyre szorosabbá váltak, végigvonul az egész művön egyrészt akkor, amidőn azokról a profitokról van szó, amelyekre a hadiipar minden alkalommal szert tett, másrészt amikor azokat a módszereket ismel-teti a szerző, amelyekkel a már idejét múlt hadianyagoktól sikerült megszabadulni, nem egyszer élesztve nacionalista ellentéteket, bátorítva helyi háborúkat.