Századok – 1970
TÖRTÉNETI IRODALOM - Horváth Pál: A kelet- és közép-európai népek jogfejlődésének főbb irányai (Ism. Niederhauser Emil) 418/II
418 TÖRTÉNETI IRODALOM 418 „történelmi szükségszerűség megkívánja", egy népből két nemzet, illetve két, közeli rokonságban élő nép alakuljon ki. Nagy jelentőséget tulajdonított a folklórnak, amelynek fontos szerepet kell betöltenie a nemzeti öntudat kialakításában. Miszirkov szerint a Makedónia autonómiájáért vívott küzdelemnek csak akkor van értelme, ha a makedón népben „olyan jellemvonásokat és sajátosságokat fedezünk fel, amelyek nincsenek jelen a többi balkáni nép esetében, s amelyek egyes-egyedül csak a mi jellemvonásaink". A nemzet ismérvei közül Miszirkov különös figyelmet szentelt a nyelvnek. Ezzel kapcsolatban kihangsúlyozza a makedón nyelvnek a többi délszláv nép nyelvétől való különbözőségét. Mivel Miszirkov idején még nem jött létre az egységes makedón irodalmi nyelv, ebben a kérdésben úttörő jellegű munkát végzett: felismerve annak szükségességét, — nem véletlenül — éppen a két szomszédos szláv nép (bolgár ós szerb) nyelvétől iegnagyobb különbségeket felmutató középmakedóniai dialektus irodalmi szintre való emeléséért küzdött. Miszirkov nagy figyelemmel kísérte az ilindeni felkelés szervezését. A forradalmi mozgalom megszervezésében elfoglalt álláspontja kritikailag közelíti meg a felkelés időelőtti megindításának kérdését. Ebben közel állt a makedón forradalmi mozgalom fő ideológusainak, Goce Delcsevnek és Dame Gruevnek álláspontjához. Mint kortárs és mint olyan személy, aki érdekelt volt abban, hogy mi történik Makedóniában az ilindeni felkelés időszakában, Miszirkov a legnagyobb figyelemmel kísérte a nagyhatalmaknak a makedóniai állapotok rendezése érdekében tett diplomáciai akcióit. Értékelte az uralkodók találkozásait, továbbá a különböző rangú és rendű diplomaták fáradozásait, hogy valamilyen modus vivendit találjanak a felkelt Makedónia elcsendesítésére. Emellett feltárja a kis balkáni államok machinációinak lényegét is. Kihangsúlyozza a Makedónia birtoklásának kérdésében meglévő nagybolgár és nagyszerb ellentéteket. Ezeknek az ellentéteknek fokozatos közelítése vezetett oda — mondja Miszirkov —, hogy miután a nacionalista politikát folytató balkáni államok elég gyengék voltak ahhoz, hogy egymaguk ragadják el Makedónia területét a török birodalomtól, kénytelenek voltak belenyugodni az érdekszférák alapján e terület hármas felosztásába. Az egyedüli megoldást a makedóniai helyzet normalizálásához Miszirkov a reformokban látta. E kérdésben külön koncepciót dolgozott ki. A reformok kidolgozása és bevezetése Makedóniában jelenti Miszirkovnál az egyedüli járható utat, hogy e terület az önálló államiság útjára lépjen — természetesen a török birodalom keretein belül. S itt kifejezésre jut Miszirkov álláspontja, mely szerint fokozatos reformok útján, evolúciós úton is meg lehet oldani a makedón kérdést. Miszirkov szerint forradalmak nélkül is ki lehet vívni a reformokat. A reformoknak azonban másik jelentőséget is tulajdonít: e reformok egyrészt lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy Makedónia megszabaduljon a külső befolyástól, másrészt ahhoz, hogy a nemzetté formálódás központját Makedóniába helyezzék át. Blazse Risztovszki munkájának jelentőségét az adja, hogy e kényes kérdést, a makedón kérdést európai alapra helyezi, s azt szorosan összekapcsolja a Miszirkov által képviselt „nemzeti szeparatizmus" ideológiájával. A munka bizonyára még sok tudományos értekezés és vitaanyag megjelenéséhez vezethet, s felkelti majd az ezzel a problematikával foglalkozó történetkutatók figyelmét. A magyar marxista történetírás előtt ez a kérdés ugyan még csak vázlatosan ismeretes, mégis szükségesnek és fontosnak tartottuk részletesen ismertetni Risztovszki művét, mert több szempontból is adalékot nyújt az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni politikájának eddig feltáratlan kérdéseihez. RISZTO ILJOVSZKI HORVÁTH PÁL: A KELET- ÉS KÖZÉP-EURÓPAI NÉPEK JOGFEJLŐDÉSÉNEK FŐBB IRÄNYAI (Különös tekintettel a környező népek jogfejlődésére) (Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1968. 495 1.) Horváth Pál nagy munkája méltán tarthat igényt a szűkebb szakma (vagyis a jogtörténet) képviselőin túlmenően a magyar történészek érdeklődésére. Az utóbbi években már közhelyszámba kezd menni a hungarocentrikus szemlélet felszámolása, s éppen a kelet-európai népekkel való szorosabb kapcsolatok fontosságát mindenki hangsúlyozza. Sajnos, publikációkban ezen a területen ennek ellenére sem vagyunk gazdagok.
