Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Blazse Risztovszki: Krszte P. Miszirkov (1874-1926). (Ism. Riszto Iljovszki) 416/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 417 tudományos ismeretekre tett szert, hanem egyúttal megismerkedett a kor társadalmi problémáival s a balkáni államok burzsoáziájának céljaival. Középiskolai tanulmányait Sabácon és a belgrádi tanítóképzőben, majd a poltavai vallási szemináriumban folytatta. Tanulmányai során számos politikai jellegű diákszervezet tagja volt, amelyeket Blazse Risztovszki Miszirkov életével párhuzamosan tárgyal, ügyelve arra, hogy semmilyen momentum ne kerülje el az olvasó figyelmét. Főiskolai tanulmányait a pétervári, majd az odesszai egyetemen folytatta. Oroszországban mint a kor híres szlavistáinak tanítványa nemcsak sokoldalú tudományos ismereteit gyarapította és fejlesztette tovább (ekkor látnak napvilágot első nyelvészeti és történeti tanulmányai), hanem politikai tevékenységével bekapcsolódott a pétervári diákkörök munkájába is. Alapító tagja volt, később elnöke, a Pétervári Titkos Makedón-Odrini Körnek (1900), a „Szent Kiiment" nevet viselő Makedón Nemzeti Tudományos és Irodalmi Szervezetnek (1903 —1905) és számos más diákszervezetnek. Ezek a szlavofil szervezeteken belül létrejött szervezetek élénk kapcsolatot tartottak fenn mind a belső makedón forradalmi erőkkel, mind a külső, elsősorban a szófiai, Legfelső Makedón-Odrini Szervezettel. Ennek a politikai kettősségnek hamis ideológiáját elsőnek Miszirkov fejtette ki, aki nemcsak egyszerű „szemlélője ós krónikása" volt a Makedóniában lejátszódó eseményeknek, hanem elsőként fogott hozzá e forradalmi mozgalom történetének kritikai elemzéséhez. Egy sor olyan kérdést ós problémát vetett fel, amelyeket még a Belső Forradalmi Szervezet vezetői sem vetettek fel, s amelyek lényegében a makedón „nemzeti szeparatizmus" egyik legkövetkezetesebb képviselőjévé avatják. Kezdettől fogva felvetette a makedónok nemzeti hovatartozásának kérdését. Az 1903. évi ilindeni felkelés után Oroszországba ment, majd visszatért Szófiába, ahol kiadta „A makedón dolgokról" (Za makedonszkite raboti) c. könyvét. Miszirkov e munkájában a kritikus szemével tárgyalja a makedón forradalmi mozgalom történetét. Egyúttal ez a mű a makedón nemzeti öntudat egyik legkiemelkedőbb alkotása. Miszirkov ezzel elsőnek fogott hozzá a levert ilindeni felkelés okainak elemzéséhez. A szerző részletesen kifejti mind a nagyhatalmaknak, mind a kis balkáni monarchiáknak a makedón kérdésben elfoglalt állásfoglalását. Ezzel párhuzamosan találkozunk Miszirkovval is, aki elit.cli a balkáni államok hódító politikáját, s aki arra törekszik, hogy diplomáciai tevékenységével a makedón kérdés megoldását a makedón nemzeti önállóság platformján érje el. Különösen nagy jelentőségű a munkának az a része, ahol a szerző tizenegy alpontban áttekintést nyújt „A makedón dolgokról" c. munka fő gondolatairól. A továbbiakban rátér Miszirkov egyik legjelentősebb vállalkozásának, a Vardar c. irodalompolitikai folyóirat történetének tárgyalására, amelyet Miszirkov az oroszországi Odesszában kívánt megjelentetni. A balkáni burzsoáziák uralkodó köreinek üldöztetései elől Miszirkov kénytelen újból az emigráció keserű életét választani. Előbb az odesszai, majd a kisinyevi gimnáziumok tanára. Eletének ebben a legsötétebb szakaszában anyagi gondokkal küszködve bizonyos pesszimizmus lett úrrá rajta, ami elsősorban az eddigi következetes forradalmiságát megtagadó „Vázlatok a délszláv filológia és történelem köréből" c. írásának megjelenéséhez vezetett. Nyughatatlan természete azonban a balkáni háború frontjaira vezényli, ahol mint tudósító állást foglal a háború ellen. Tevékeny munkatársa a pétervári makedón kolónia folyóiratának, a „Makedón Hang"-nak (Makedonszkij Golosz). 1917-ben az önálló Besszarábia parlamenti képviselője, s kiállt a nemzetiségi kérdés radikális megoldása mellett. Életének utolsó éveit Szófiában és Karlovóban töltötte, ahol élénk publicisztikai tevékenységet folytatott. A sok üldöztetés és személyének mellőzése ahhoz vezetett, hogy a drámai eseményekkel teli kornak egyik legreálisabban gondolkodó és a kor nemzeti problémáinak megoldását legvilágosabban kifejtő személyisége korán távozzék azoknak a sorából, akik művét folytatták. Krszte Petkov Miszirkov elsőnek tett kísérletet, hogy meghatározza — mégpedig tudományos alapon — a makedón nép nemzeti hovatartozását. Egész életében Makedónia függetlenségének kivívásán fáradozott. Sokoldalú tevékenységét e cél szolgálatába állította. Tudományos és publicisztikai munkássága elválaszthatatlan a kor legégetőbb kérdésétől, a nemzeti kérdéstől. Mivel Miszirkov egész élete szorosan összefügg a makedón kérdés történetének egy fontos szakaszával, ezért e sorok írója elsősorban Miszirkovnak ezzel kapcsolatos koncepcióját tartotta szükségesnek ismertetni. Miszirkov nem tett éles különbséget a nép és a nemzet kategóriák között, mégis azt tartotta, hogy a nemzetté válás folyamata az „új korszak" terméke. Ezzel kapcsolatosan beszélt egyrészt a délszlávok nemzetiségeiről és a Balkán-félsziget etnikai térképének megváltozásáról a középkorban, másrészt Makedónia modern nemzetté válásának folyamatáról. Ugyanakkor Miszirkov távol állott attól, hogy a nemzetet metafizikusán egyszer s mindenkorra adottnak tekintse. A nemzet többségét alkotó néptömegeket dinamikus társadalmi organizmusnak tekintette, és lehetségesnek tartotta, hogy ha a 13 Századok 1970/2.