Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Die nationale Frage in der Osterreichisch-Ungarisehen Monarchie, 1900 - 1918 (Ism. Tokody Gyula) 412/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 415 A másik cseh történész, Karel Pichlík szerint a román referátum „azoknak a nemzetileg korlátozott nézeteknek a kritikátlan összefoglalása, amelyek annakidején az egyes utódállamok marxistái között uralkodtak" (331. 1.). Ezzel szemben Csehszlovákiában az 50-es évek második felében lezajlott elméleti viták eredményeként az a megoldás került előtérbe, amely „a főhangsúlyt nem a csehszlovák nemzeti állam keletkezésére helyezte, hanem arra a néptömegek harcában meglevő tendenciára, amely a közép-európai proletariátus nemzetközi küzdelméhez vezetett" (uo.), olyan megoldás tehát, amely sok tekintetben hasonlít a magyar történészek végkövetkeztetéseihez, vagy Túrok fentebb ismertetett álláspontjához. A továbbiakban érdekes szempontokat vetett fel a német forradalom közép-európai hatásával és a német ós cseh forradalmi mozgalmak kudarca közötti összefüggésekkel kapcsolatosan. Stefan Pascu román professzor kiegészítéseket fűzött Dolmányos korreferátumához, majd az alapvető vitakérdéshez kapcsolódva hangsúlyozta, hogy az új nemzeti államok — ha korlátozott mértékben is — haladást jelentettek a Monarchiához viszonyítva. Hans Mommsen nyugat-német történész Túrok, valamint a román történészek egyes megállapításait bírálta. Az előbbivel kapcsolatban egyrészt azt vetette fel, hogy a nemzeti vonásokat nem kívülről vitték be a munkásmozgalomba, azok az egyes munkásrétegeknek is jellemzői voltak, másrészt azt, hogy a Monarchiának szupi anacionális példaként való kezelése nem általános a Nyugaton. Az utóbbival — a román állásponttal — kapcsolatban pedig főleg azt, hogy a munkabér alacsony volta nem jelez feltétlenül nemzeti kizsákmányolást. A hozzászólók között két osztrák volt. Az egyik, Herbert Steiner kommunista történész, a Monarchia felbomlásának szükségességét hangsúlyozta, Eduard März pedig azt a felfogást bírálta, amely szerint a gazdasági fejlődés a Monarchiában megközelítően hasonló módon ment volna végbe. Befejezésül Martin Zöller (NDK) a cattaroi matrózfelkelés és az ún. „zöld káderek" kérdésével foglalkozott, К. В. Vinogradov, a leningrádi egyetem docense pedig több, a vitában felmerült problémát érintett. Rámutatott pl. arra, hogy a Monarchia viszonyainak idealizálása a Nyugaton különösen a nagy tömeghatással rendelkező népszerű irodalomra jellemző; foglalkozott a nacionalizmusnak az osztrák szociáldemokráciára gyakorolt hatásával, majd ő is hangsúlyozta a Monarchia munkásmozgalmán belüli internacionalista tendenciák fontosságát . A könyvet a referensek válaszai zárják le. Újat sem elvi szempontból, sem az adatok terén ezek már nem igen adnak. Míg Zwitter a Ferenc Ferdinánd-féle trializmus, valamint a történelmi és nem-történelmi népek fogalmát világította meg, Katus László ismét kiemelte a nemzeti kérdés ökonómiai és társadalomtörténeti vizsgálatának jelentőségét, valamint azt a körülményt, hogy Közép-Európában a nemzeti probléma a Monarchia felbomlása után is megoldatlan maradt. A román történészek — Constantinescu ós Bányai — fenntartották eredeti álláspontjukat a vitatott kérdésekben, de hangsúlyozták a nemzetközi együttműködés fontosságát azok tudományos megoldásában. A zárszóban Zsigmond László kiemelte a vita sokszínűségét, majd egy-két fontosabb kérdésben maga is állást foglalt, elsősorban a magyar történészek nézeteit bírálva. Szerinte a Monarchia felbomlása előremutató történelmi tény volt egyrészt azért, mert csak így lehetett a német imperializmus és militarizmus kelet-európai befolyását megtörni, másrészt, mert a nemzetállami keretek megkönnyítették a munkásosztály számára a nacionalista illúzióktól való megszabadulást és az alapvető osztályellentétek felismerését. Bizonyára nem túlozunk, ha végül kiemeljük a szóbanforgó könyv jelentőségét a Monarchia nemzeti kérdéseinek további kutatása szempontjából. Azáltal, hogy hozzáférhetővé tette a budapesti konferencia idevonatkozó anyagát, minden érdeklődő számára megkönnyíti a tájékozódást nemcsak a marxista történészek által eddig elért eredményekben, hanem a vitás és a nyitva hagyott kérdésekben is, és buzdítást ad a még feltáratlan problémák kutatására. 1964 óta is számos, részletkérdést tárgyaló munka jelent meg, kisebb-nagyobb konferenciák zajlottak le, amelyek közül különösen kiemelkedik az Egyesült Államokban 1966 áprilisában megtartott nemzetközi értekezlet. A marxista álláspontok időnkénti összefoglalása ós egymással, valamint a polgári nézetekkel való összevetése alapvető feltétele a további kutatások eredményességének. TOKODY GYULA