Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Egy új nyugat-német történelmi atlasz (Ism. Bereznay András) 200/I

201 TÖRTÉNETI IRODALOM ben, annak bár önálló, de elszakíthatatlan részeként lehet tudományosan tanulmányozni. Erre a végtelenül nehéz, bonyolult feladatra eddig még egyetlen marxista vallástörténész sem vállalkozott. Sz. A. Tokarjevé, a szovjet és az európai néprajztudomány kiváló művelőjéé az érdem, hogy egy emberöltő gazdag néprajzi kutatómunkájával a háta mögött rá mert lépni a marxista egyetemes vallástörténet kitaposatlan ösvényeire. Műve három nagy részben önti elénk az egyetemes vallástörténet páratlanul gazdag anyagát. Első része (7— 213. 1.) az ősközösségi társadalom és az osztálytársadalomra való átmenet vallásait, a törzsi kultuszokat tárgyalja régészeti leletek alapján. A vallás a felső paleolitikumban keletkezett, s kezdetleges formáit a totemisztikus hiedelmekben kell látnunk. A neolit kor vallására a termékenység-istennő kultusza s a túlvilági hiedelmekre valló halottkultusz jellemző. A bronz- és vaskorban a földművelés térhódítása a napkultusz kialakulására vezet, amelyben a termékenység-hit mellett már a társadalmi rétegződés is kifejezésre jut: a kiemelkedő nemzetségi-törzsi arisztokrácia a Nap-istenség rokonának tekinti magát. Színesebb ós konkrétabb képet kapunk az ősközösségi társadalom vallásáról a napjainkig ólt ausztráliai és óceániai ősnépek vallásának néprajzi alapon történő rekonstruálása révén. Az ausztráliai törzsek vallásának középpontjában a mágikus hiedelmek állnak. Az animisztikus elképzeléseknek, bár ezek sem hiányoznak, nincsen nagyobb jelentőségük. Az Óceánia népei közé tartozó pápuák és melanéziaiak vallását a fejlett mágia, az animizmus és a személytelen erő (mana) együttléte jellemzi. A polinéziaiak előrehaladt társadalmi rétegződése vallási síkon a főnökök kultuszában, önálló papi rend létezésében, az előbbiekkel összefüggő mana- és tabu-hitben, a pantheon és a mitológia kialakulásában jelentkezik. Gazdag változatosságot mutatnak Amerika vallásai is. Amerika elmaradott, gyűjtögető, vadász-halász népeinek sorában a tűzföldiek vallását elsősorban a fejlett sámánizmus ós az ettől független avatási szertartások, az eszkimókét szintén a bonyolult sámánizmus, az animizmus, — az utóbbival ellentótben — a személytelen erőben való hit, a bonyolult, de csak evilági szankciókat ismerő szertartás-rend jellemzi. Észak- és Dél-Amerika főként földművelő indián lakossága vallásos életének jellegzetes vonása a személytelen természetfeletti erők tisztelete, amelyeket imákkal, böjtökkel, önsanyargatásokkal iparkodnak kiengesztelni és jóindulatra hangolni. A többi indián törzsnél fejlettebb pueblo-indiánoknál már titkos társaságok és az ősök kultuszai is megjelennek. A fejlett közép-amerikai civilizációk vallásait más összefüggésben tárgyalja a könyv. Afrika vallási képe nem kevésbé tarka és bonyolult. A legelmaradottabb, még az ősközösségi rendben élő vadásznépek, a busmanok, a közép-afrikai pigmeusok vallására a totemisztikus-mágikus világnézet jellemző. A Fekete-Afrika népeinek túlnyomó többségét alkotó, az osztálytársadalomra áttérőben levő dél- és egyenlítői-afrikai földművelő és állattenyésztő törzsek vallásának legszembetűnőbb vonása az ősök kultusza. A törzsszövetségek és a primitív államok megalakulásával párhuzamosan kifejlődött a törzsi ós állami őskultusz, a főnökök, fejedelmek őseinek istenítése. Észak- és Északkelet-Afrika civilizált népeinek fejlődése vallási téren is a Földközi-tenger élenjáró népeit követi. _ Észak-Ázsia népei vallásának uralkodó, bár nem egyetlen formája a sámánizmus. A kaukázusi népek vallásában a családi és a nemzetségi kultusz, az ezzel kapcsolatos temetési szertartások és a faluközösségi állattenyésztő-földművelő kultusz a közös. A Volga-vidéki ós az Ural nyugati oldalán élő népek vallásos hiedelmeire a faluközösségi szervezettel kapcsolatos mezőgazdasági kultusz és az ősök családi-nemzetségi kultusza a jellemző. Míg az eddigi vallásokat javarészt a néprajz segítségével mutatta be könyvünk, a most következőket már többé-kevésbé a történeti források fényénél vizsgálhatja. Egységes ószláv vallásról nem beszélhetünk, habár az egyes nemzetségek és törzsek külön kultuszainak voltak egyező vonásai, mint a családi-nemzetségi kultusz az ősök tisztelete formájában, a temetkezési kultusszal összefüggésben a földműveléshez kapcsolódó faluközösségi kultuszok, a különféle istenek stb. Az ógermán vallás is csupán laza egységet alkot. A totemizmus, a mágia, a jóslás, a családi-nemzetségi őskultusz archaikus rétegei fölé a római korban egyre inkább a törzsi, törzsszövetségi istenekből alakult közös pantheon és mitológia boltozódik. A kelta vallás jellemző vonása a hivatásos, kiváltságos papi rend, az ún. druidák létezése, legfőbb doktrínája pedig a lélekvándorlás tana és a túlvilághit a helyi és törzsi istenekből alakult pantheonnal. A könyv második része (215 — 430. 1.) az osztálytársadalmak vallásait, a nemzeti és államvallásokat tárgyalja. Közép-Amerika négy kultúrközpontjának, a mai Mexikó, Guatemala, Kolumbia. Peru területén élt népeknek vallásaiban a nagyon archaikus