Századok – 1970
TÖRTÉNETI IRODALOM - Tilkovszky Lóránt: Revízió ós nemzetiségpolitika Magyarországon 1938 - 1941 (Ism. Balogh Sándor) 193/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 195 dalmi haladásának útját. Sőt intervenciójukkal akarva-akaratlanul, közvetve és közvetlenül hozzájárultak a régi magyar uralkodó osztályok felülkerekedésóhez, a magyarországi ellenforradalom győzelméhez, valamint az ellenforradalmi rendszer kiépítéséhez. Ezzel elősegítették a saját létüket is fenyegető reakciós hatalmi rendszer magyarországi berendezkedését. A bekövetkezett változást törvényesítette a nem sokkal később aláírt trianoni békeszerződés. Helyesen szögezi le Tilkovszky Lóránt, hogy az első világháborút lezáró és annak következményeit rögzítő trianoni béke igazságtalan béke volt. „Mindenekelőtt azért volt igazságtalan, imperialista jellegű Ъёке, mert 1918 — 19 forradalmainak lezajlása után az ellenforradalom erőinek megszilárdulását segítette elő"—írja a szerző (8. 1.). A fentiekből következik, Magyarországon tehát a trianoni béke a Horthy-rendszert szilárdította meg, annak biztosított nemzetközi elismertetést. Egyidejűleg azonban a magyar nemzet nemzeti érdekeit is súlyos sérelmek érték. Ezt annál is inkább szükséges aláhúzni, mert ezeket a jogos nemzeti sérelmeket használta fel ezután az ellenforradalmi rendszer revíziós, imperialista politikájának igazolására, amely megint elsősorban a magyar nemzeti érdekeket ásta alá, de a szomszéd államokat is állandóan fenyegette. Nem segítette elő a magyar nemzet haladó erőinek e politika elleni fellépését az a körülmény sem, hogy elsősorban a Csehszlovák Köztársaság kormánya — a megértést is szolgáló néhány gesztusával egyidejűleg — Magyarország elszigetelésére védelmi szerződésrendszert kezdeményezett ós lényegében valósított is meg az általa javasolt „nyugati korridor" eszméjének elvetése után, a trianoni békeszerződóst követően alig másfél esztendő alatt. Ez a védelmi rendszer, a kisantant azután nemcsak Horthy-Magyarország, hanem a Szovjetunió ellen is irányult. így alakult ki az a helyzet, amelyet a szerző a harmincas évek végére és a negyvenes évek elejére vonatkoztatva így jellemez, egy régi szólás-mondással, hogy „Róka fogta csuka, csuka fogta róka, varga fogta mind a kettőt", — a „vargán" ekkor már a hitleri Németországot értve. Tilkovszky Lóránt könyvének első fejezete a „Revízió és nemzetiségpolitika Dél-Szlovákiában" címet viseli. Ennek keretében tárgyalja a szerző közel másfélszáz oldalon a kisebbségi kérdés szerepét a Csehszlovákiával szembeni magyar revíziós törekvésekben, az első bécsi döntés gazdasági ós szociális következményeit a Magyarországhoz átcsatolt területen, a csehszlovák földreform magyar revízióját, az iskolapolitika és népművelés magyarosító tendenciáit és a magyar—szlovák viszonyt, valamint a magyarországi szlovák nemzetiségi mozgalom helyzetét, törekvéseit a bécsi döntés után. A fentiek sokoldalú elemzése alapján a szerző, helyesen, azt vonja le általános következtetésként, hogy a magyar uralkodó osztályok, illetőleg kormányaik egyik legsúlyosabb bűne a második világháború előestéjén a Csehszlovákia feldarabolásában való részvétel volt. A magyar uralkodó osztályok a revízió, a területi igényeik kielégítése érdekében készek voltak bárkitől, bármilyen támogatást elfogadni. S kétségtelen, hogy ezek az igények nem a határok etnikai alapon törtérő megállapítására irányultak, hanem az ún. szentistváni Magyarország helyreállítását célozták. A magyar uralkodó osztályok súlyos felelősségét még az sem csökkenti, hogy a Csehszlovák Köztársaság felszámolásában a nyugati hatalmak közreműködésével a hitleri Németország játszotta a meghatározó szerepet. Továbbá, hogy a cseh burzsoázia sem lépett fel határozottan a Csehszlovák Köztársaság védelmére. Sőt elutasította a Szovjetuniónak Csehszlovákia megvédése érdekében felajánlott segítségét is. Sajátos szerepet játszottak azonban a szlovák uralkodó körök is, amelyek többre becsülték a hitleri Németország gyámságát élvező önálló Szlovákiát Csehszlovákia állami függetlenségénél. A magyar kommunisták és a haladó közvélemény azonban nemcsak a szentistváni Magyarország imperialista ideológiáját és az ennek megfelelő politikát utasította el, hanem szembefordult minden olyan lépéssel, amely a hitleri Németország oldalán, s annak révén kívánta a közép-európai status quo megváltoztatását. S ezt abból a meggyőződésből tette, hogy Közép-Európa és általában Európa népei számára a főveszélyt a hitleri Németországban és a fasizmus nemzetközi előretörésében látta. A polgári demokratikus Csehszlovákiagyengítése vagy felszámolása, bármilyen lehető területgyarapítással együtt, a magyar nemzeti függetlenség további veszélyeztetését jelentette, és — amint az később be is következett — a hitleri Németországnak való teljes alávetettségét vonta maga után. Minden kétséget kizáróan bizonyított történelmi tény, hogy ilyen gondolatoktól vezéreltetve, a csehszlovákiai magyar kisebbség kommunista képviselői és elég széles közvéleménye — anélkül, hogy magyar nemzetiségi tudatát feladta volna — elítélte a magyar uralkodó körök imperialista törekvéseit. Látszólag ezzel ellentétesnek tűnik az, hogy a csehszlovákiai magyarok a bevonuló magyar hadsereget szívesen, lelkesen fogadták. A helyzet reális értékeléséhez azonban két tényt kell figyelembe venni. Az egyik, 12*
