Századok – 1970

A MŰVELŐDÉRTÖRTÉNET KÉRDÉSEIRŐL - Hermann István, L. V. Cserepnyin, V. M. Gardanov, Kabos Ede, Vörös Károly, Szabad György, Szűcs Jenő, Aradi Nóra, Földes Éva, Szilágyi János, Márkus László, Mátrai László hozzászólásai (Összeállította Glatz Ferenc) 156/I

172 HOZZÁSZÓLÁSOK megsemmisíteni a „mítosz-igényt és a bűnbak-keresést, az intellektuális árulás és a tömegek forradalmisága, illetve forradalmi intellektuelek és passzív tömegek fekete-fehér színképét." A politikai gondolkodás és a sajtótörténet viszonyáról elmondotta, hogy amíg az előbbi a gondolatkörök kitermelését és azok hatását tárgyalja, addig a sajtó története e kettő között helyezkedik el; „a közvetítő szerep az övé." A sajtótörténet tárgyáról szólva hivatkozott Dersi Tamás idevonatkozó megállapításaira, aki a marxi megjegyzésből kiindulva a sajtótörténet „tükröző szerepét" hangsúlyozza, s aki a kutatásokban az ideológia és az intézmény, illetve eszköztörtóneti szempont egységes érvényesítését tartja fontosnak. Márkus László ezt, az ideológiatörténeti szempont primátusának hangsúlyozása mellett elfogadja. A korreferátum végül röviden szólt a Történettudományi Intézetben folyó sajtótörténeti munkáról, felvetve a két világháború közötti sajtótörténetre vonatkozó néhány szempontot. A magyar sajtótörténet megírásával, mondotta, hozzájárulunk az újkori magyar kultúrtörténet több területének feltárásához, ugyanakkor támogatást nyújtunk az ideológiatörténet művelőinek is. Mátrai László akadémikus zárszavában először röviden összefoglalta a vita érdekesebb kérdésfelvetéseit. A három főreferátum szerinte a következő pontokban jelent elsősorban értékes hozzájárulást az eddigi művelődóstörténeti kutatásokhoz: áttekintést adott a művelődéstörténet historiográfiájáról, azokról az előzményekről, melyek a hazai polgári történetíráson belül a XIX. századtól kezdve jelentkeztek. Erintette a jelen polgári történetírói irányzatok és a művelődéstörténet viszonyát, utalt azokra az interdisciplináris kapcsolatokra, melyek szükségessége éppen a kultúrhistóriai kutatások közben mutatkozik meg a történészek előtt. Végül fontos szemléleti szempontokat adott a vita a művelődéstörténeti anyag gyakorlati feldolgozásához, s épp a magyar történészek gondolatait, elképzeléseit jól egészítette ki a szovjet kutatók tapasztalatainak idézése. Ezután a zárszó a vita néhány fő tanulságára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a polgári dualista felfogással szemben a marxista történetfelfogás monista. Hogy a marxista társadalomszemlélet e jellege ne vezessen vulgáris történetszemlélethez, a társadalmi folyamatok összefüggéseinek megvilágításakor a legmesszebbmenőkig élni kell a dialektikus megközelítések adta lehetőségekkel. Természetesen itt egy sor, elsősorban módszertani kérdés vár megválaszolásra. — Jellegzetessége volt a vitának, hogy a referátumok és hozzászólások egyaránt túlságosan „történetiek" voltak, s nem is igyekeztek — még a filozófusok részéről elhangzott korreferátum sem — filozófiai síkon megragadni a művelődéstörténet problematikáját. Mátrai László néhány példán érzékeltette, hogy az idealista társadalomfelfogásokkal szemben a marxista társadalomtudománynak milyen módon kell közelednie egy-egy társadalom modelljének felvázolásához. Bizonyította például, hogy a társadalmi struktúra meghatározottsága a társadalom anyagi és szellemi szférája által egy háromdimenziós koordinátarendszerben is kifejezhető, érzékeltethető; ezt vázlatosan táblai rajz kíséretében szemléltette. Utalt továbbá a behaviorista felfogás egyoldalúságára, a valósághoz való tudati viszonyulás kérdésében. — A vita tanulságaként levonhatjuk azt is — mondotta —, hogy a történettudomány részére a politikatörténet a fő kutatási terület, a politikai történet a primer, de ugyanakkor nagy gondot kell fordítani a tudati szféra, a társadalmi folyamatok szubjektív vonatkozásainak gyors kidolgozására. Befejezésül megköszönte a főreferátumok és a korreferátumok készítőinek munkáját és a vitát berekesztette. Összeállította: Olatz Ferenc