Századok – 1970

A MŰVELŐDÉRTÖRTÉNET KÉRDÉSEIRŐL - Elekes Lajos - Székely György-Sinkovics István -Balogh Sándor: A művelődéstörténet helye, funkciója a történelmi szintézisben 126/I

132 ELEKES L., SZÉKELY GY., SINKOVICS I., BALOGH S. cumarus vagyontárgyai között szőnyegek, különféle anyagokból készült függönyök, ezüst csésze stb. mutatja a használati tárgyakban is megmutatkozó színvonalemelkedést. A fejlődés mindamellett nem szorítkozott az anyagi művelődésre. A kulturális igények ellentmondásosan, de sokoldalú fejlődést mutattak. Ismerjük — legújabban Mályusz Elemér fejtegetéseiből — a népi és hivatásos énekmondók tevékenységét, akik a múlt csatáinak és hőseinek dicsőségét és jelentőségét tudatosították. Ez kétségkívül a művelődéstörténeti összefoglalásba kívánkozik. Csakhogy ugyanezt az ideológiai szükségletet elégítette ki a korszak színvonalán Anonymus, mint feudális nemzedékrendek gyűjtője és toponomasztikus mondák feldolgozója. Ez már annak felelt meg, hogy az úri nemzetségeket a XII. század végétől a vagyonalapító őstől való leszármazás szerint tartották számon, akinek neméből (de genere) eredtek. Ezt inkább a tárgyalás összefüggő menetébe valónak érezhetjük. Több jel mutat Hadrovics László kutatásai szerint a trójai és görög-makedon történet iránti korai XII. századi érdeklődésre; a XII —XIII. század fordulójára feltételezett magyar Trója-regény és Nagy Sándor-regény követte az első jeleket. Arra nézve azonban, hogy ezek a művelődési elemek mennyire terjedtek el és milyen mélyen hatottak a magyar világi uralkodó osztályban, mindmáig leginkább abból következtethetünk, mennyire gyakoriak az antik és lovagi mondakörökből vett úri névadások: Achilles, Hector, Paris, Priamus, Helena, Sándor, Fülöp, Lancelot, Tristan, Oliver, Roland. Ez azt is felveti, hogy egyelőre nem dönthető el, mennyire begyökerezett, tudati elemről van szó, vagy az esetek milyen hányadában érvényesült csupán azelőkelősködő divat. Az első esetben a művelődéstörténeti összefoglalásba való ideológiai elemeket láthatunk a szóbanforgó nevekben. A második felfogási lehetőség viszont arra indíthatna, hogy a társadalomtörténeti elemzésbe olvasszuk, színes illusztráló adatok gyanánt. Csak egyetlen kérdéskör, a világi uralkodó osztály művelődése, műveltségi foka is sok elvi és gyakorlati problémát vetett fel. sokféle megoldási lehetőséget kínál. Ez a bonyolult feladat pedig a szintézisben az egyháziak műveltségi szerepével, szinte még érintetlen monopóliumával, de nem hiányzó tartalmi ellentmondásaival, a társadalom alsóbb rétegeinek új műveltségi tényezőivel, a felbukkanó világi, polgári elemekkel is súlyosbodik, gazdagodik. A művelődéstörténeti periodizációs egységek viszonya az 1250 táján elhatárolt össztörténeti kronológiai egységekhez további nehézségeket, egyben szép feladatokat rejt magában. Mindez gyakorlatilag is igazolja a két eljárás kombinálásának helyességét. SINKOVICS ISTVÁN: Magyarország XVI. századi művelődéstörténetének vázlata A művelődéstörténeti jelenségeket általában kétféleképpen lehet bemutatni. Egyrészt a korszak történetének összefüggő tárgyalása során ott, ahol szerepük, hatásuk közvetlenül jelentkezik, és megvilágításuk szükséges a történet menetének, a fejlődés irányának megértéséhez. Másrészt a művelődéstörténeti jelenségeket külön fejezetben, összefoglaló képben lehet ábrázolni. A valóságban ez az elhatárolás nem lehet merev, mert ugyanannak a jelenségnek egyik vonását, egyik vonatkozását a megfelelő fejezetekben, a megfelelő összefüggésben mutatjuk be, míg egyéb oldalainak megvilágítása a külön művelődéstörténeti részbe kívánkozik. Az itt következő vázlat előbb a fejlődés fő vonalát bemutató ábrázolásban helyet kapó művelődéstörténeti jelenségeket körvonalazza: I. Az ország három részre szakadása és a török háborúk idejében ki kell térni a politikai ideológia formáira. A két király harcában ellentétes politikai felfogások jelentkeznek. A Habsburgok: csak az ő uralmuk mentheti meg az országot a pusztulástól. Szapolyai udvara: a török-barát politika tartóztathatja fel a törököt, védelmezheti meg az ország önállóságát. Mindkét felfogás illúzió, ha a német Habsburgok tényleges hatalmi helyzetét, vagy Szapolyai királyságának a török részről történt megítélését nézzük. Buda elfoglalása ós az ország hadszíntérré válása bebizonyította a két álláspont megalapozatlanságát, egyúttal felveti a két király és az uralkodó osztály felelősségét. Az anarchia, a birtokosok ingadozása és helyváltoztatása kapcsán meg kell világítani az uralkodó osztály politikai felfogásának és erkölcsi magatartásának gyökereit. A török elleni védekezés formáinak, eseményeinek és eredményeinek elemzése során foglalkozni kell a védelmi vonal kiépítésének kérdésével (a régi várak korszerűsí-